A költészet a mai világban talán csendesebb, de semmiképp sem halkabb, mint valaha. A rohanó hétköznapok sodrásában különös jelentőséget kap minden olyan pillanat, amely megállásra, elmélyülésre hív. A líra ilyen tér: egyszerre nyújt menedéket és tükröt, ahol a nyelv szépsége és az emberi érzések találkoznak. A versek nem csupán szavak egymásutánjai, hanem gondolatok, kérdések és felismerések hordozói, amelyek újra és újra megszólítják az olvasót. A magyar költészet napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Kimpán-Fisár Erika válaszol.

Mit jelent számodra a költészet a mai világban?

A költészet a magyar nyelv szépsége számomra, mely által az érzések, érzelmek megfogalmazása egyedivé, különlegessé válik. Emellett a mai, felgyorsult világban egyfajta megállást is: lehetőség arra, hogy elmélyüljek a gondolatokban, és más nézőpontból szemléljem a világot.

Milyen szerepet tölt be az életedben az irodalom, különösen a líra?

Szeretem a verseket, nemcsak olvasni, hanem elmélyülni bennük, boncolgatni a sorokat, szavakat. A líra számomra egyfajta belső párbeszédet indít el, segít megérteni önmagamat és másokat is, miközben új jelentéseket fedezek fel minden egyes olvasás során.

Emlékszel olyan versre, amely tartósan hatott a gondolkodásodra vagy az érzelmi világodra?

Sok ilyen vers van, azt szeretem bennük, hogy a művészet erejével fejezik ki azt, amit érzek, amire gondolok. Ezek a versek gyakran visszaköszönnek bizonyos élethelyzetekben, és segítenek újraértelmezni a saját tapasztalataimat, érzéseimet.

Mi a költészet legfontosabb feladata: kérdéseket feltenni, válaszokat adni, vagy inkább tükröt tartani?

Leginkább válaszokat ad a kérdéseimre, de sokszor úgy, hogy közben új kérdéseket is felvet. Emellett belső tükröt is tart elém, amelyben saját gondolataimat és érzéseimet is jobban felismerem.

Mennyire érzed ma élőnek és aktuálisnak a magyar költészet hagyományát?

Témától függ, a szerelmes versek soha nem veszítik el aktualitásukat. Ugyanakkor sok más téma is új értelmet nyer a mai korban, hiszen az emberi érzések és dilemmák alapvetően nem változnak.

Hogyan változott a viszonyod a versekhez az évek során?

Jelen pillanatban az értő és értelmező olvasás kap teret, a mögöttes jelentés, a nyelvi eszközök és rejtett utalások.

A versek megértése inkább intellektuális vagy érzelmi folyamat?

Mindkettő. Szükségesek az ismeretek a versek értéséhez, viszont az érzelmek bevonása teszi teljessé az értés/értelmezés folyamatát. A kettő együtt adja azt a komplex élményt, amely miatt a költészet igazán hatni tud.

Van-e felelőssége a költőnek a társadalomban?

Természetesen. Hatással van az olvasóira, a követőire. Jelleme, írásai társadalomformáló erővel bírhatnak, hiszen gondolatokat indíthatnak el, véleményeket alakíthatnak, és akár változásra/változtatásra is ösztönözhetnek.

Milyen módon tud a költészet reagálni a jelenkor problémáira?

Sok esetben kritikusan, amire szükség van, mert ezáltal közösségek nevében fogalmazza meg mindazt, amivel nem ért egyet. Emellett érzékenyít, ráirányítja a figyelmet fontos társadalmi kérdésekre.

Mit gondolsz, miért fontos megőrizni és továbbadni a költészetet a következő generációknak?

Elsősorban kulturális értékeink megismertetése céljából, emellett pedig a szó ereje és varázsa megismertetése végett.

Van-e olyan vers, amelyet időről időre újraolvasol, és mindig más jelentést hordoz?

Szilágyi Domokos: Hétmérföldes csizma

A klasszikus magyar költészet mennyire érthető és befogadható a mai olvasók számára?

Szükség van az útmutatásra az értő szövegolvasáshoz. Ebben szerepe van a magyartanárnak, aki figyel, irányít, magyaráz és segít. Ugyanakkor, ha sikerül hidat építeni a régi szövegek világa és a mai olvasó tapasztalatai közé, akkor a versek nemcsak érthetővé, hanem valódi, személyes élménnyé is válnak.