A költészet a mai világban talán csendesebb, de semmiképp sem halkabb, mint valaha. A rohanó hétköznapok sodrásában különös jelentőséget kap minden olyan pillanat, amely megállásra, elmélyülésre hív. A líra ilyen tér: egyszerre nyújt menedéket és tükröt, ahol a nyelv szépsége és az emberi érzések találkoznak. A versek nem csupán szavak egymásutánjai, hanem gondolatok, kérdések és felismerések hordozói, amelyek újra és újra megszólítják az olvasót. A magyar költészet napjára készülve több személynek tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban Lipták Vivien válaszol.

Mit jelent számodra a költészet a mai világban?

Valahogy a költészet sosem volt az a része a magyar óráknak, amit különösebben szerettem. Nálunk otthon inkább a regények, novellák, mesék voltak a felkapottak, verssel főleg az iskolában találkoztam. Sokáig nem is igazán értettem, csak ilyen egymás mellé rakott szavaknak, néha teljesen hasraütésszerűen kiválogatott szavak összeségének tűnt. Most már inkább úgy látom, hogy a költészet egy ilyen „titkos nyelv”. Nem mindenkihez jut el ugyanúgy, és nem mindig egyértelmű. Vannak versek, amelyek mindent kimondanak, de engem valahogy azok fognak meg jobban, amelyek csak sejtetnek, húzzák az időt, gondolkodtatnak. Szerintem egy versnek kell egy helyzet is. Nem mindegy, mikor hangzik el, lehet szó szerelemről, megemlékezésről, valamilyen erős pillanatról. Akkor tud igazán mély érzéseket kiváltani azokból, akik igazán nyitottak rá.

Milyen szerepet tölt be az életedben az irodalom, különösen a líra?

Magyar szakosként nyilván nem nagyon lehet kikerülni. Találkoztam már mindenfélével: volt, ami teljesen levett a lábamról, volt, amit nem értettem egyáltalán. Volt, hogy inkább ilyen „túlzásnak” éreztem az érzelem megnyilvánulását egy adott versben, máskor pedig lenyűgözött, ahogyan egy férfi versben kifejezte mennyire szimpatikusnak és nőiesnek talál egy adott hölgyet. Ami érdekes, hogy néha nem is a konkrét vers marad meg, hanem az az érzés, amikor hallottam vagy olvastam.

Emlékszel olyan versre, amely tartósan hatott a gondolkodásodra vagy az érzelmi világodra?

Igen, például Weöres Sándor A NŐ című verse ilyen. Harmadéves koromban hallottam először. Talán a lendülete, a női nem iránt kifejezett csodálat és erő fogott meg igazán.

Mi a költészet legfontosabb feladata: kérdéseket feltenni, válaszokat adni, vagy inkább tükröt tartani?

Szerintem mindhárom. Van, amikor kérdéseket dob fel, amikre nincs is válasz, és ez a lényeg. Van, amikor kicsit „megmondja” mit gondolj, és van, amikor csak tükröt tart, és rád bízza, hogy mit látsz bele. Mindenkinek mást jelent ugyanaz a vers.

Mennyire érzed ma élőnek és aktuálisnak a magyar költészet hagyományát?

Szerintem él, csak nem annyira egyértelműen. Nem az a jellemző, hogy mindenki verseskötetet olvas, inkább ilyen részletekben van jelen: idézetek, dalszövegek, néha egy-egy sor, ami szembejön. Az oktatásban például mindig nagyobb sikert lehet elérni egy megzenésített verssel, mintha elsőként a száraz, kinyomtatott szöveget mutatjuk meg a gyerekeknek. A klasszikus versekhez viszont tényleg le kell ülni és figyelni, ami ma nem mindig könnyű.

Hogyan változott a viszonyod a versekhez az évek során?

Régen inkább taszított. Nem értettem, és zavart, hogy „miért nem lehet ezt normálisan leírni”. Most már sokkal nyitottabban állok hozzá. Nem akarom mindenáron minden sorát megfejteni, inkább hagyom, hogy hatással legyen rám. Így kevésbé válik nyomasztóvá és feszültté a versolvasással kapcsolatos viszonyom.

A versek megértése inkább intellektuális vagy érzelmi folyamat?

Szerintem először érzelmi. Ha nem érzek semmit, akkor nem fog érdekelni, akármennyire lehetne elemezni. Ha viszont megfog legalább egy sor vagy gondolat, akkor már következhet az, hogy „oké, ez mitől működik ennyire, miért van rám ilyen hatással?”

Van-e felelőssége a költőnek a társadalomban?

Van, de nem úgy, hogy mindig valami nagy igazságot kell mondania. Inkább abban, hogy kimond dolgokat, amiket más nem. De szerintem az is teljesen rendben van, ha valaki csak ír, és nem akarja a világot megváltani. Számos olyan költő létezik vagy létezett a magyar irodalomban, akik nem tudatosan, hanem csak a saját érzéseiket, gondolataikat vetették papírra, mindezt amolyan megkönnyebbülés céljából, mostanra pedig bebizonyosodott, hogy azok a művek állják ki az idő próbáját, amelyek a mai társadalmat is képesek megszólítani.

Milyen módon tud a költészet reagálni a jelenkor problémáira?

Nem megoldja őket, inkább csak rámutat. Vagy megfogalmaz egy érzést, amit sokan éreznek, csak nem tudják kimondani. Tehetség kell ahhoz, hogy például valamilyen társadalmi traumát, problémát tömören, akár átvitt értelemben meg tudjunk fogalmazni. Talán sokkal könnyebb az olvasó számára is, ha nem a fájdalmas valóság van konkrétan kimondva, hanem inkább költői eszközökkel veszi el az élét, mert így kevésbé válik nyomasztóvá, sokkal inkább késztet arra, hogy elgondolkozzunk, mélyen magunkba nézzünk. A költészetnek talán pont ez lenne a lényege.

Mit gondolsz, miért fontos megőrizni és továbbadni a költészetet a következő generációknak?

Mert ez is része annak, hogy kik vagyunk, adott korszakban mit és hogyan éltek át az emberek. Része az identitásunknak, a gondolkodásunknak, valamint a világról alkotott képünket is részben meghatározza.

Van-e olyan vers, amelyet időről időre újraolvasol, és mindig más jelentést hordoz?

Ritkán fordul elő velem az, hogy tudatosan előveszek egy régen olvasott verset, azt újraolvasom és megpróbálok rájönni, hogy az adott életszakaszomban mit jelent számomra. A mai rohanó világban szerintem kevés ilyen ember létezik, de ha valaki mégis szán erre időt, az amolyan önreflexiónak is tekinthető.

A klasszikus magyar költészet mennyire érthető és befogadható a mai olvasók számára?

Ez nagyon függ attól, kiről beszélünk és melyik korszakáról. Teljesen más hangulata van például Ady Endre szerelmes verseinek, mint József Attila szerelmi lírájának. Sokszor kell egy kis háttértudás is: hogy épp milyen életszakaszban volt a költő, mi inspirálta. Talán az is számít, hogy te hol tartasz az életben. Sokkal könnyebb kapcsolódni egy fájdalmas vagy plátói szerelemről szóló vershez, ha már átéltél hasonlót. Ezért is szoktak az oktatásban egyszerűbb, közérthetőbb versekkel kezdeni, mert azokhoz könnyebb kapcsolódni elsőre, a komplexebb, költői képekkel túlzsúfolt verseket talán gimnáziumban könnyebben értik már meg.