Több mint két évtizede Angliából indult el a Házasság Hete kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A Házasság Hetéhez számos ismert közéleti személyiség csatlakozott kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt. A Házasság Hete alkalmából több házaspárnak tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban betekintést nyerhetünk Varga Sándor színész és felesége, Ágota házasságába.

Hogyan és hol ismerkedtetek meg?

Sándor: Ahol élünk, hiszen mindkettőnknek Börvely a szülőfaluja.

Mi volt az első benyomásotok egymásról?

Sándor: Gyerekszerelemként kezdődött, hiszen még általános iskolások voltunk.
Ágota: Igen, Sándor nyolcadikos volt, én hetedikes, aztán ez a gyerekszerelem alakult az évek során tini, majd felnőtt szerelemmé.

Mikor éreztétek először, hogy ez a kapcsolat „több” mint barátság?

Sándor és Ágota: Ezt pontosan nem tudnánk meghatározni, hiszen az elmúlt „30” év alatt ez egy folyamatos szerelem.

Volt-e olyan pillanat, amikor biztosak lettetek benne, hogy egymással szeretnétek leélni az életeteket?

Sándor: Amikor az egyetemre bejutottam, éreztük, hogy már nem elég, hogy havonta vagy csak kéthetente találkozunk, hiszen azt megelőzően naponta együtt voltunk. Mivel, mint már említettem, főiskolás voltam, nem volt egzisztenciám, ami azért egy házassághoz véleményem szerint szükséges, gondoltam egy merészet és Kolozsvárról hazakerékpároztam a szülőfalumba. A tizenkét órás tekerés alatt volt időm átgondolni a dolgokat, és amikor megérkeztem, megkértem a kezét.
Ágota: Az eltelt évek alatt számomra egyértelmű volt, hogy vele szeretném leélni az életem.

Miért döntöttetek a házasság mellett?

Sándor: Számomra ez nem volt kérdés. Ha az embernek fia hosszú távon van egy nagyon jól működő kapcsolatban, és fülig szerelmes, mi mással erősíthetné meg ez a köteléket, mint az Isten színe előtt megkötött házassággal.
Ágota: Véleményem szerint egy hosszú kapcsolatban elérkezik az a pillanat, amikor kell egy szentebb dolog, ami ezt a kapcsolatot még erősebbé teszi és ez a házasság.

Hogyan emlékeztek vissza az esküvőtökre?

Sándor: Szép volt, 550 meghívottunk volt, jó buli volt. Szó szerint kivilágos virradatig tartott, hiszen reggel kilenc óra után még mindig húzták a zenészek a talpalávalót, de Ágota, aki az egésznek a lebonyolítását vitte a vállán, erről kicsit más véleménnyel van, még ma is.
Ágota: Igen, szép volt, a buli is jó volt, felejthetetlen. Természetesen a megszervezésben és a lebonyolításban sokat segítettek a szüleink is. A falu kultúrházában tartottuk az eseményt, azaz, mai kifejezéssel élve, hagyományos lakodalmat. Ami ugye azt jelenti, hogy már a lakodalmi hét elején elkezdődtek a végleges előkészületek. Voltak vendégek, akik már akkor megérkeztek, így pénteken már mindkét ház dugig tele volt. A kultúrházban folyt a főzés-sütés, közben persze esténként a mulatozás, ami sokszor hajnalig tartott, hiszen otthon folytatódott tovább. Tehát végeredményben az egész hetet átbuliztuk, illetve kemény munkával „átdolgoztuk”. De az esküvő napja megkoronázta az egészet, hiszen házasok lettünk és azokkal a vendégekkel voltunk együtt, akik nagyon jól érezték magukat, és aki fontosak voltak a számunkra.

Mit jelent számotokra ma a házasság szó?

Sándor: Egyfajta szentséget és szeretetet, amibe beletartozik minden: feleség, gyerek, család.
Ágota: A társad iránti szeretetet, feltétlen odaadást.

Miben változott meg a kapcsolatotok a házasság után?

Sándor: Szorosabb lett a kötődés, az egymásért való élés.
Ágota: Nagyobb lett a felelősség. Már nem egyedül vagy, nem egyedül hozol döntéseket bármivel kapcsolatban. Ha pedig valamilyen dologban rosszul döntöttél, vagy döntöttetek, akkor az minimum két embert érint. A pozitív dolgoknak pedig jobb együtt örülni, mint egyedül.

Mi a legnagyobb erőssége a kapcsolatotoknak?
Sándor: Hogy mindent megbeszélünk, és együtt döntünk minden dologban.
Ágota: A feltétel nélküli szeretet, tolerancia.

Hogyan kezelitek a konfliktusokat?

Sándor: Néha hangosan, máskor csendben.
Ágota: Sok-sok türelemmel.

Mit tanultatok egymástól az évek során?

Sándor: Folyamatosan tanulunk egymástól, én legtöbbször türelmet, emberismeretet.
Ágota: Hogyan szeressük egymást és a minket körülvevő embereket.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás, amit együtt kellett megoldanotok?

Sándor: Azt hiszem ilyen nem volt, mivel minden probléma, akár a páromé, akár az enyém, akár a gyermekünké, egyaránt fontos a számunkra és azokat együtt igyekszünk megoldani.

Hogyan mutatjátok ki egymás iránt a szereteteteket a hétköznapokban?

Sándor és Ágota: Figyelmességgel, beszélgetésekkel, szeretetteljes gesztusokkal.

Mit csodáltok leginkább a másikban?

Sándor: Én Ágotámban a türelmet irántunk, hiszen a fiunkkal, Örssel, hogy is mondjam, kissé bohémak vagyunk, a család iránti feltétel nélküli odaadását, és azt a nagy szeretetet, amely sugárzik belőle.
Ágota: Azt a fajta energiát, ahogyan a munkáját végzi, sokszor több területen is egyszerre.

Van-e közös szokásotok vagy „csak rátok jellemző” rituálétok?

Ágota: Nem igazán, mert a házasság önmagában is egy rituálé, nem egy intézmény.

Ki a romantikusabb kettőtök közül?

Sándor: Ágota, de néha én is próbálkozom.

Min nevetettek együtt a legtöbbet?

Ágota: Minden nap nevetünk, mert a nevetés egy olyan emberi tulajdonság, amellyel bármilyen helyzetet túl lehet élni.

Mi a másik legkedvesebb „furcsa szokása”?

Sándor: Végeredményben ez nem is furcsa szokás, csak nekem, azaz nekünk. Ágotám szeretné, ha mindig rend lenne körülöttünk, de természetesen ez „nehezen” kivitelezhető, de őszintén próbálkozunk Örs fiunkkal együtt.
Ágota: A házban, ahol élünk, minden szobában, vagy helyiségben, még a konyhában is, van egy könyv, amit éppen olvas. Evés közben is olvas. Ha pedig visszateszem a könyvespolcra, akkor nem találja.

Mit tanácsolnátok a fiatal házasoknak?

Sándor és Ágota: Az egymás iránti szeretetteljes türelmet, sok-sok beszélgetést és nevetést.

Miért éri meg ma is házasságban élni?

Sándor: A mai társadalmat tekintve talán ez az egyik olyan biztos pont az ember életében, amelyet, ha jól művel az ember, nem romolhat el.
Ágota: Két, egymás iránt elkötelezett ember sokkal erősebb együtt, a társ nagyon fontos, az egymás és a család iránt érzett szeretet pedig minden akadályon átsegíti.