Több mint két évtizede Angliából indult el a Házasság Hete kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A Házasság Hetéhez számos ismert közéleti személyiség csatlakozott, kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt. A Házasság Hete alkalmából több házaspárnak tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban a tasnádi pedagógusházaspár, Mellán Péter és Mellán Gabriella történetet ismerhetjük meg.

– Hogyan és hol ismerkedtetek meg?

– Online térben ismerkedtünk meg, az akkor még népszerű Hi5 közösségi oldalon. Közös érdeklődési körünk révén figyelt fel rám Péter, és ő kezdeményezte a beszélgetést. Ma már úgy tekintünk erre, hogy nem a véletlen, hanem Isten finom terelése indította el a történetünket. Az első személyes találkozásunk egy péntek délután, a templom előtt történt. Korábban érkeztem, a hirdetőtáblát „olvasva”– valójában tükörként használva – figyeltem, mikor érkezik meg. Pontos volt. Amikor megfordultam, már csak pár lépés választott el bennünket egymástól. Egy öleléssel köszöntöttük egymást – ez a pillanat máig élénken él bennem.

– Mi volt az első benyomásotok egymásról?

– Péter határozottsága és magabiztossága már az elején megfogott. Jól kezelte az új helyzeteket, ami számomra biztonságot és nyugalmat sugárzott. Ő azt mondja, az én mosolyom volt az, ami előhozta belőle ezt a határozott és magabiztos oldalát.

– Mikor éreztétek először, hogy ez a kapcsolat „több” mint barátság?

– Ez a kapcsolat az első pillanattól nem barátságnak indult. Az a bizonyos teameghívás nem pusztán egy meleg ital melletti beszélgetés volt. A barátok nem néznek egymás szemébe tűzzel – ott már szívek találkoztak. Sokat beszélgettünk, figyelmesen hallgattuk egymást, rengeteg közös témánk volt. Ez a lelki kapcsolódás nagyon hamar elmélyült.

– Volt-e olyan pillanat, amikor biztosak lettetek benne, hogy egymással szeretnétek leélni az életeteket?

– Nem egyetlen nagy pillanat volt, hanem sok apró megerősítés. Közös érdeklődés, hasonló értékrend, azonos életszemlélet – és egyre erősebb belső bizonyosság, hogy egymás mellé rendelt utunk van.

– Miért döntöttetek a házasság mellett?

– A szerelmünk természetes folytatása volt az elköteleződés. Mindketten olyan családból érkeztünk, ahol a házasság érték, biztonság és példa volt számunkra. Az otthonról hozott minták megerősítettek bennünket abban, hogy a házasság nem lezárás, hanem egy új, magasabb szintre lépés – egy tudatos döntés egymás mellett, jóban és nehézségben egyaránt.

– Hogyan emlékeztek vissza az esküvőtökre?

– 2013. május 18-án házasodtunk össze. Ünnep volt minden pillanata. Szeretteink körében, Isten áldásával, felszabadult örömmel éltük meg ezt a napot. A nyitótáncunk meghitt és különleges volt, a torta meseszép és ízletes, a násznép pedig velünk együtt ünnepelt – igazi élmény volt.

– Mit jelent számotokra ma a házasság szó?

– Biztonságot, hűséget, összetartozást. Azt a bizonyosságot, hogy egymás mellett nem egyedül kell helytállnunk az életben.

– Miben változott meg a kapcsolatotok a házasság után?

– Mélyebb lett a kötődésünk. Tudatosabban figyelünk egymásra, és még inkább „mi”-ként gondolkodunk.

– Mi a legnagyobb erőssége a kapcsolatotoknak?

– Az őszinte kommunikáció, a hit és az, hogy egymást építjük.

– Hogyan kezelitek a konfliktusokat?

– Beszélgetéssel, türelemmel és tisztelettel. Fontos számunkra a kompromisszumkészség. Hiszünk abban, hogy egy ölelés – egymás szívdobogását hallgatva – sok feszültséget képes feloldani, és segít visszatalálni a lényeghez.

– Mit tanultatok egymástól az évek során?

– A szeretetben való növekedést: elfogadást, alázatot, kitartást.

– Mi volt eddig a legnagyobb kihívás, amit együtt kellett megoldanotok?

– Az élet természetes kihívásai, döntési helyzetek, változások – de mindig együtt, egymás kezét fogva haladtunk tovább.

– Hogyan mutatjátok ki egymás iránt a szereteteteket a hétköznapokban?

– Figyelmességgel, közös idővel, apró gesztusokkal. Az esti közös ima számunkra a nap legméltóbb lezárása.

– Mit csodáltok leginkább a másikban?

– Péter céltudatossága és kitartása mindig is lenyűgözött. Közös bennünk az Istenbe vetett hitünk, és az elkötelezettségünk a családunk iránt. Ez a kettő adja a kapcsolatunk stabil alapját, és emlékeztet minket arra, hogy a szeretet és a hit együtt formálja mindennapjainkat.

– Van-e közös szokásotok vagy „csak rátok jellemző” rituálétok?

– Sok apró, csendes pillanat, ami csak a miénk. Gyakran hallgatunk együtt zenét és szívesen társasozunk.

– Ki a romantikusabb kettőtök közül?

– A kezdetekben én voltam az. A férjem első közösen ünnepelt születésnapján verssel köszöntöttem. Az évek során azonban ebben is összecsiszolódtunk – ma már inkább azt mondanám: egymást inspiráljuk.

– Min nevetettek együtt a legtöbbet?

– Mindketten pedagógusok vagyunk, így a mindennapjaink bővelkednek olyan helyzetekben, amelyek mosolyt csalnak az arcunkra. Gyakran megosztjuk egymással a tanítás során átélt apró történeteket, gyermekekhez kötődő kedves vagy éppen tanulságos pillanatokat. A közös nevetés számunkra nem csupán könnyedséget jelent, hanem feszültségoldást is: segít megérkezni egymáshoz, és emlékeztet arra, hogy az öröm tudatosan választott hozzáállás is.

– Mi a másik legkedvesebb „furcsa szokása”?

– Azok az apró, megszokott dolgok, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a másik.

– Mit tanácsolnátok a fiatal házasoknak?

– Beszélgessenek sokat, figyeljenek egymásra, és ne felejtsenek el egymásért imádkozni. Merjenek beszélgetni – nemcsak a mindennapi teendőkről, hanem az érzéseikről, kérdéseikről, örömeikről és bizonytalanságaikról is. Fontos, hogy időt szánjanak egymásra a rohanó hétköznapokban, és ne vegyék természetesnek a másik jelenlétét, hanem ajandéknak.

– Miért éri meg ma is házasságban élni?

– Mert a házasság nemcsak két ember története. Isten gondviselő szeretetét különösen 2016-ban tapasztaltuk meg, amikor megszületett a fiunk. Ő a szerelmünk, szeretetünk, az elköteleződésünk és a hitünk élő gyümölcse. Az ő érkezése új felelősséget, új örömöt és még nagyobb összetartozást hozott az életünkbe, megerősítve bennünket abban, hogy a szeretet továbbadható érték.