Több mint két évtizede Angliából indult el a Házasság Hete kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára kívánja irányítani a figyelmet. A Házasság Hetéhez számos ismert közéleti személyiség csatlakozott, kifejezve elköteleződését a házasság, a család ügye iránt. A Házasság Hete alkalmából több házaspárnak tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Az alábbiakban betekintést nyerhetünk Gáspár Edvárd és Gáspár Erzsébet Eszter házasságba.

Hogyan és hol ismerkedtetek meg?

Egy születésnapi összejövetelen találkoztunk először. Akkor még csak észrevettük egymást, nem váltottunk szót. Viszont a helyszín elhagyását rögtön egy hosszú, éjszakába nyúló online beszélgetés követte.

Mi volt az első benyomásotok egymásról?

Edvárd: Már az első pillanatban megfogott a külseje, és az, hogy pillantásaival éreztette: én is érdekes vagyok számára. Amikor beszélgetni kezdtünk, az intelligenciája és a művészi lelke tett igazán mély benyomást rám.

Eszter: Lehengerlő volt a mosolya, ami azonnal kíváncsivá tett. Az első beszélgetésünk után szórakoztatónak találtam, ugyanakkor elég komolynak is ahhoz, hogy el tudjam képzelni vele a közös jövőt.

Mikor éreztétek először, hogy ez a kapcsolat több mint barátság?

A történetünknek nem volt klasszikus „barátság” fejezete. Már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy ez a kapcsolat többnek indul.

Volt-e olyan pillanat, amikor biztosak lettetek benne, hogy egymással szeretnétek leélni az életeteket?

Egy mély, komoly témát érintő beszélgetés után érkeztünk el ehhez a ponthoz. Ez a beszélgetés valódi fordulópont volt: olyan helyzet, amikor eldől, hogy együtt folytatjuk-e az utat, vagy minden összeomlik. Mindketten az együtt maradás mellett döntöttünk, ami meghatározó momentuma lett a kapcsolatunknak.

Miért döntöttetek a házasság mellett?

Bár már a házasság előtt is együtt éltünk, szerettük volna hitelesen, hivatalosan is összekötni az életünket.

Hogyan emlékeztek vissza az esküvőtökre?

Edvárd: Boldogan. Megható, szép nap volt, pontosan olyan, amilyennek gyerekként elképzeltem.

Eszter: Egy olyan nap volt, amelyre rengeteget készültünk, és végül méltó megünneplése lett a házasságkötésünknek. Tele volt meghitt, csodás pillanatokkal. A templomi eskünk volt számomra a nap legszebb része.

Mit jelent számotokra ma a házasság szó?

Edvárd: Tiszteletet, megbecsülést, együttérzést és bizalmat.

Eszter: Egy olyan partnerséget, amelyben az ember feltétel nélkül megbízhat a másikban. Azt az érzést, hogy nincs egyedül a világ ellen, és hogy egy örök hűségre épülő kapcsolatban biztonságban lehet.

Miben változott meg a kapcsolatotok a házasság után?

Edvárd: Még jobban féltem Esztert.

Eszter: Érzelmileg nem változott bennem semmi, a kapcsolatunk már korábban is ugyanolyan erős volt. Ugyanakkor a külvilág komolyabban veszi azóta a kapcsolatunkat, és mi is még inkább érezzük, hogy most már egymásért is felelősek vagyunk.

Mi a legnagyobb erőssége a kapcsolatotoknak?

Edvárd: A maximális bizalom, amit iránta érzek.

Eszter: Én is a töretlen bizalmat és hűséget emelném ki, valamint azt, hogy minden helyzetben egymást és a kapcsolatunkat helyezzük előtérbe.

Hogyan kezelitek a konfliktusokat?

Eszter: Igyekszünk mindent időben megbeszélni, aktívan meghallgatni egymást, és közösen kompromisszumot találni.

Mit tanultatok egymástól az évek során?

Edvárd: Azt, hogy merjek belevágni az álmaimba, és ha valamit elkezdek, fejezzem is be. Egyszóval: a kitartást.

Eszter: Edvárd végtelenül jó ember. Rengeteget tanulok tőle nap mint nap, de az önzetlen jósága az, amit mindenki elsajátíthatna tőle.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás, amit együtt kellett megoldanotok?

Az esküvő megszervezése volt az eddigi legnagyobb kihívásunk, azóta pedig a szülőktől való különélés és az önálló „felnőtt élet” mindennapi feladatai jelentenek kihívást, amelyeket jól megoldunk együtt.

Hogyan mutatjátok ki egymás iránt a szereteteteket a hétköznapokban?

Edvárd: Egy hosszú nap után igyekszünk időt szánni egymásra, és együtt lenni, amikor csak lehet.

Mit csodáltok leginkább a másikban?

Edvárd: Az elszántságát a mindennapokban. Egyetemre jár, dolgozik, edz, zongoraórákat ad, és még este is készül a következő napra. Mindemellett kitűnő tanuló – példaértékű, amit véghez visz.

Eszter: Csodálom benne, hogy rengeteg mindenhez ért, és bármilyen mesterséghez nyúl, azt tehetséggel, szívvel-lélekkel végzi.

Van-e közös szokásotok vagy rituálétok?

Nincs egyetlen konkrét szokásunk, inkább az jellemző ránk, hogy mindent együtt csinálunk.

Ki a romantikusabb kettőtök közül?

Edvárd: Eszter.

Min nevetettek együtt a legtöbbet?

Leggyakrabban saját magunkon – azon, mennyire hasonlóan gondolkodunk, és mennyire összeszoktunk az évek során.

Mi a másik legkedvesebb „furcsa” szokása?

Eszter: Edvárdnak van egy jellegzetes „örömtánca”, amit akkor jár el, amikor finomat eszik.

Mit tanácsolnátok a fiatal házasoknak?

Edvárd: Legyenek teljesen transzparensek egymással.

Eszter: Fordítsanak időt saját magukra, az egészségükre és a jólétükre, mert csak így lehetnek hosszú távon egymás biztos támaszai. A párunk megérdemli, hogy a legjobbat kapja belőlünk.

Miért éri meg ma is házasságban élni?

Eszter: Jó érzés valakihez tartozni. Az embereknek szükségük van arra a biztonságra, amit egy bizalomra épülő házasság ad.