Gonzeczky ’48-a – avagy egy pap a forradalom viharában

| október 6, 2024 | |

Szereposztás:

  1. GONZECZKY

  2. ANYJA

  3. GYÜLEKEZET

  4. A NŐ (forradalom)

  5. FORRADALMI NŐ

  6. KARL ZAPPER

  7. GOTTSCHLIG

  8. HAYNAU

  9. CELLATÁRS

  10. JOHANN WARADY

  11. ŐR

  12. LELKIISMERETE

  13. KÍSÉRTŐ

I. jelenet

A színpad szélén ül egy férfi. Részben idézi, részben nem a kor hangulatát. Egy dob van nála, ő jelképezi az idő múlását. Végigkíséri a cselekményt és egy taktust ismétel néha erőteljesebben, néha csendesen, néha hangosan, néha halkan.

Gonzeczky egy asztalnál ül. Kezében toll, az asztalon papír. Amint írni kezd, mondja papírra vetett szavait.

GONZECZKY: Drága édesanyám! Nagy örömömre szolgál, hogy írhatok önnek. Csupa jó híreim vannak!… (belép az anya, a kezében tartja a levelet. Tovább olvassa)

ANYJA: …Még mindig Mezőhegyesen végzem lelkipásztori munkám, a katonai ménesintézetnél. Június 12-én szenteltem fel az új templomot, melynek Szt. György a patrónusa és melyet kedves barátom, Ferdinand Handl épített. A forradalom kitörtével az itteni osztrák tisztek elkezdték eltanácsolni a magyarokat és helyettük román, illetve orosz katonákat kezdtek verbuválni. Ezt persze jelentettem Kossuthnak, aki Pándy Samut tette meg ezredesnek, így a ménesek a magyarok kezére kerültek. Örülök, ha ily módon is, de kivehetem a részem a forradalomból. Mezőhegyes már szabad, most Magyarország következik! Vigyázzon magára édesanyám és ne aggódjék értem, hisz velünk az Isten! Sokszor csókolja édes fia: Gonzeczky János.(…) Óh, édes fiam! A szabadságot nem adják ezüst tálcán. Sokak életébe fog ez kerülni. Ne akarj túl buzgón halált és igazságot osztani. Az nem a te kenyered… Óh, jó Uram, vigyázd az ő lépteit, hogy a te utadon járjon! Isten, áldd meg a magyart…

II. jelenet

Gonzeczky a levél végén borítékba teszi a papírt. Aztán az asztalra, mely az anyjával egyszerre tűnik el a színről. Orgonaszó csendül fel, mely elnyomja a dob hangját, mely az idő múlását jelképezi. Ő magára veszi a reverendát és középre megy.

GONZECZKY: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében…

(vagy tömegképp bemegy az összes szereplő Haynaut, az anyját és a forradalmat szimbolizáló nőn kívül mindenki, vagy G. A nézők felé fordulva mondja ezeket, míg a válaszok a függöny mögül hallatszanak…)

GYÜLEKEZET: …ámen

GONZECZKY: A mi Urunk Jézus Krisztusunknak kegyelme, az Atya Isten szeretete, és a Szentlélek egyesítő ereje legyen és maradjon mindenkor mindnyájatokkal…

GYÜLEKEZET: …és a te lelkeddel.

GONZECZKY: Imádkozzunk! Könyörögjünk az osztrák császár jólétéért és… Nem, nem vagyunk kötelesek ezt imádkozni! Úr Isten! Ki a népek sorsa felett atyai szeretettel őrködöl, tekints irgalmas szemekkel veszélyektől környezett magyar hazánkra, terjeszd ki hatalmas védkarodat annak határai felett, és engedd, hogy háborítatlan békében megtarthassuk e földet, melyet atyáink áldásodból nyertek, és annyi századokon át szent nevedben folytatott harcok között híven megőriztek; hol őseink, szüleink, rokonaink, barátaink tetemei pihennek, s várják angyalodnak felköltő szózatát. Jussanak elődbe ellenséges hadakkal sanyargatott fiaidnak fohászai! Tekintsd az ínséget és nyomort, mely annyi ezer testvéreinkre nehezedett; és tekintsd az ártatlan vért, mely bosszúért kiált igazságos ítélőszékedhez! A Te szemeid tiszták, nem nézhetik a gonoszt, s nem tűrhetik az álnokságot szégyenítsd meg az önkényt, amely felkelt ellenünk, hogy a törvényt, az igazságot és szabadságot eltiporja. Áldd meg a jó tanács lelkével azon férfiakat, kik e nehéz napokban ügyeinket vezérlik, és minden elöljáróinkat, hogy igazságod szerint cselekedjenek mindenekben. Ne engedd, hogy a szerencse elbízottakká tegye őket, a kedvetlen események pedig elcsüggesszék. – Te vagy a seregek hatalmas Ura és Istene, vezéreld, erősítsd és bátorítsd igaz ügyért harcoló seregeinket! Te légy erősségük, és fedezd őket a küzdelem napján! Virraszd föl reájuk minél előbb a teljes győzedelem örvendetes napját, hogy béke legyen napjainkban és éltünk fogytáig nyugodt és vidám lélekkel szolgálhassunk neked szabadító istenünknek, s áldhassuk nagy nevedet most és mindörökké, ámen.

GYÜLEKEZET: ÁMEN!

III. jelenet

Gonzeczky leveszi a reverendát. Az asztalára roskad. A dob még csak háttérzajként hat. Belép egy nő, a kezében a magyar zászló. A dobszó egyre hangosabban és ütemesebben szól ahogy a nő közeledik. Egymás szemébe néznek, hosszú percekig, majd a nő elkapja a tekintetét és megáll a színpad szélén, dacos pillantását a nézőkre szegezve. Ekkorra a dob mint egy forradalmi induló szól a színpad szélén.

GONZECZKY: (a lány tekintetét kutatja) Ki vagy te?

A NŐ: A forradalom! A magyar forradalom! (fejét Gonzeczky felé fordítja mintha engedélyt adna, hogy közelebb lépjen. Meg is teszi.)

GONZECZKY: Miért jöttél pont hozzám?

A FORRADALOM: Én nem most jöttem. Én mindig is ott voltam benned…

(Egy látomást tár Gonzeczky elé)

Magyarországon egy véghetetlen jajkiáltás hangzott végig; az ország egyik bércfalától a másikig verődött az vissza, s midőn másodszor visszatért, már nem volt jajkiáltás, hanem harci riadó!” Megnépesült a kitűzött zászlók környéke.

A földmíves elhagyta ekéjét, a tanuló elhagyta iskoláit, a családapa boldog tűzhelyét, s ment a zászlók alá. Így támadt a nemzeti hadsereg.

Kiállták a próbát a tűzben, kiállták a próbát a hózivatarban. Kiállták a próbát a veszteség kétségbeejtő hónapjaiban.

A komáromi sáncokon táncoltak zeneszó mellett az ellenfél bombazápora alatt.

Szolnoknál kaszákkal rohanták meg az ágyúkat, és elfoglalták a gyilkoló tűztelepet szembehunyva.

Pákozdnál tízezer emberrel rakatják le a szuronyos puskát a kaszás nemzetőrök.

Győrnél lovasságot kergetett meg szuronnyal a 11-ik zászlóalj. Budánál lováról szállt le a huszárság várat ostromolni.

Losoncon egy táblabíró, egy alispánból lett hadvezér hatszorta nagyobb ellenfélnek fényes nappal elfoglalja ágyúit és táborkarát.

Piskénél naphosszat védi az Inczédi-zászlóalj hússzoros ellenerővel szemben a vitatott hidat, és győz.”

Itt az idő! Most kell lépnie a magyar népnek! Meddig nyaljuk még az osztrákok talpát?! Többre hivatott e nép mint a szolgaság! Állj fel a homályból! Folytasd amit elkezdtél és az Isten is melléd áll majd! Tartsd magad nemzetem dal (eközben a háttérben akár egy csatajelenet is eljátszható. A „tovább nem engedem részt” együtt. Majd a nő eltűnik a színről, miután újra szemeztek Gonzeczkyvel.)

GONZECZKY: Miért részegít meg ennyire a szabadság s a forradalom gondolata? Az Úrnak szenteltem életem, bár e kettő most összemosódni látszik, s én mint törvénytelen feleségem, hordozom szívem örök szerelmét a sírba is magam után ezért a nemzetért! A végsőkig kitartok hazám mellett! Isten engem úgy segéljen!

IV. jelenet

A dob elhalkul, felcsendül az orgona és egy zsoltárének. Gonzeczky újra reverendájával az Úr asztalához lép és prédikálni kezd. Mögötte áll a forradalom, zászlóval a kezében.

GONZECZKY: Kedves testvéreim! Az osztrákok önkényesen felkeltek ellenünk, hogy a törvényt, igazságot és szabadságot eltiporják! Meddig nézzük még tétlenül szolgaságunk nyomorát! Magyarországon már több mint 3 évszázada uralkodó Habsburg-ház ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek, a nemzet nevében nyilváníttatik. Éljen a magyar szabadság, éljen a magyar haza! Átkozott legyen az, aki az osztrák dinasztiának engedelmeskedik! A bűnös uralkodóház beküldte bérenceit az országba azért, hogy raboljanak, fosztogassanak és hogy testvéreinket megöljék! Átkozottak legyenek azok, akik a magyar szabadság elnyomására törekednek és a bűnös dinasztiához ragaszkodnak, valamint azok, akik a magyarok ügyének ellene szegülnek, átkozott legyen a gyermek az anyaméhben, amelyik nem a magyarokkal tart! Hirdetem néktek a függetlenségi nyilatkozat örömüzenetét, és hogy mi is körmenetek szervezésével kapcsolódunk be a forradalomba és imádkozni fogunk harcoló családtagjainkért. Az Úr megáldó és megszentelő ereje maradjon mindenkor mindnyájatokkal!

GYÜLEKEZET: Ámen!

V. jelenet

A dob ütemes hangja az időt jelképezve szól, míg a színpad átalakul. Gonzeczky eközben nem megy le a színről, a dobos mellett ül a színpad szélén. Innen fölállva megy be az osztályterembe vallásórát tartani. A gyerekeket megoldhatjuk ugyanúgy mint a gyülekezetet. Gonzeczky Karl Zapper kíséretében érkezik.

GONZECZKY: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

GYEREKEK: Mindörökké ámen!

GONZECZKY: Ma egy új dalt tanulunk. Diktálom a szövegét: Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje

KARL ZAPPER: Kit érdekel Kossuth? Éljen az osztrák császár!

GONZECZKY: Ezt nem kellett volna mondania. Tüstént levelet írok Kossuthnak. Estére maga hadbíróság előtt lesz!

Megszólal a dob. A színészek egy pillanat erejéig még lefagyva, dacos tekintettel pillantanak egymásra, majd az egyre erősödő dobszó hallatán lemennek a színről, nem megszakítva a jelenetet. A dob még szól, amikor a színen már semmi sincs, csak a forradalmat szimbolizáló nő. Büszkén áll, ám megjelenik két katona, kezéből kitépik a zászlót és elvezetik mint egy foglyot. A nő méltósággal viseli.

VI. jelenet

A színen egy asztal, mely mögött Haynau ül. Belép Gottschlig. A dob elhalkul. Gottschlig egy félénk alak, barátját készül elárulni.

GOTTSCHLIG: Guten tag Herr Haynau!

HAYNAU: Guten tag Herr Gottschlig!

GOTTSCHLIG: Egy pap ügyében jöttem. A neve: Gonzeczky János.

HAYNAU: Gonzeczky? Hisz őt ismerem, sőt kedvelemő küldte Karl Zappelt hadbíróság elé?

GOTTSCHLIG: Igen, ő. Nem csak Kossuthtal való szövetkezésének hírét hozom. Többször foglalta imáiba átkozottként az osztrák császárt és népünket. Felségsértéssel vádolom.

HAYNAU: Lehetetlen! Megtagadta császárát? Istenét? Kivizsgáljuk, nyugodjon meg. Elmehet Gonzeczky János(ismételgeti és középre megy). Hozzák elém Gonzeczky Jánost! Schneller! Schneller! (idegességében eldobja cigarettáját, közben már szól a dob.)

A színen megjelenik Gonzeczky a dobos mellett, amikor megérkezik a két katona és elviszik. A dob egyre hangosabb és gyorsabb taktust üt. Bekerül egy asztal. Az asztal mellett székek melyeken a tanúk ülnek. Az asztalnál Haynau. Bevezetik Gonzeczkyt. A dob lecsendesül.

VII. jelenet

HAYNAU: Megnyitom a tárgyalást. A vádlott Gonzeczky János honvédlelkész. Felségsértés gyanújával van itt. Megkérem az első tanút, Karl Müller lovaskapitányt, tegye meg vallomását.

KARL MÜLLER: Felségsértés bűnében vétkesnek találom, hiszen 1849. április 15-ei prédikációjában átkozottnak nevezte az osztrák dinasztia híveit.

HAYNAU: Karl Zappel.

KARL ZAPPEL: Ez az ember a rebellisek híve! A gyerekeknek az iskolában Kossuth nótákat tanított egyháziak helyett és hadbíróság elé küldött, amiért a császárt mertem dicséni!

HAYNAU: Johann Warady.

JOHANN WARADY: Elhagyta az uralkodóért szóló imát és egy hazafiasra cserélte, valamint felolvasta Kossuth kiáltványát.

HAYNAU: Fredinand Handl.

FERDINAND HANDL: Minden vádat megerősítek, és tisztelettel benyújtanám az előbb említett ima szövegét, melyet titokban jegyeztünk le egy istentisztelet alkalmával.

HAYNAU: Kíván szólni valamit a maga ellen felhozott vádakkal szemben?

GONZECZKY: Mindent Répásy tábornok parancsára tettem és nem vettem számra sohasem az osztrák császárt. Kossuth kiáltványát is csak parancsra olvastam fel, méghozzá Pándy parancsára. A Horváth Mihály-féle hazafias imát pedig soha nem olvastam fel, sőt a proklamációkat is csak magyarázat nélkül.

HAYNAU: Nézze, az ön ellen vallott levélben még Franz Wippler és Josef Mager hadnagyok, valamint Johann Haikelberg közlegény is ugyanezeket állítja.

GONZECZKY: Kérem, én beismerem, hogy elhagytam a császári imát és sok mást is, de ezeket egyiket sem magyaráztam. Beismerem, hogy négy körmenetet szerveztem, de azokat nem a lázítás, hanem a békéért való esedezés jegyében. Hadbíróság elé juttattam Zappelt, de meggondolatlanságból. Nem számoltam a következményekkel. A felségsértést azonban tagadom. Mindhalálig tagadom. Das habe ich nie gesagt! (ezt sohasem mondtam)

HAYNAU: Ön, Gonzeczky János az 5. hadi törvénycikk és Mária Terézia törvénykönyve 6. részének 3. artikulusa szerint felségsértés bűntettében vétkes. A büntetése pedig kötél általi halál és vagyonelkobzás.

Dob. Mind el.

Gonzeczky: Nem én voltam az egyetlen, aki ezt cselekedte. Miért csak engem ér utol az ön haragja?

Lefagynak és közben Bach szóló szonátája.

HAYNAU: Az ítélet kötél általi halál, akasztófa. A tárgyalást berekesztem.

Elvezeti és közben kísérőzene Merilyn Menson.

FERDINAND HANDL: Nem őt mondták a kedvenc papjának?

HAYNAU: De!

FERDINAND HANDL: Hogyhogy nem kegyelmezett meg neki, hisz mást nem ítéltek ennyiért halálra!

HAYNAU: A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.

FERDINAND HANDL tiszteleg és elmegy.

HAYNAU: Hisz barátomnak mondtalak A szív képes így szeretni? Mindennél jobban. Harcolni mindhalálig egy közös célértés végül feláldozni mindent. Mindent, ami csak fontos volt. Az életünket áldozni a szabadság, a haza, a szentség oltárán, mely a bűnösök tüzében ég.

Császárom megmondta világosan: „…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.” Nincs kegyelem. Mert inkább eltöröljük a Föld színéről őket, mintsem meghajolnánk előttük, mert tudjuk, erősebbek nálunk és ha most hagyjuk ezt, hát akkor világuralomra törnek ez nem a tisztítótűz, ez nem a purgatóriumaz ránk várez a Szentlélek kettős lángnyelve, mely felettük ítélkezni fog Csodálom őket mindent feláldoztak, Teérted Isten és teérted haza! Övék a sír, s kezemben a kapaaz ítélet készde még adhatok neki hőshöz méltó halált. Golyót neki, hisz kötelet nem kapnak csak a kutyák! Szabadságegyenlőségtestvériségígy válik fogalommá, mert az ige testé lett és én Golgotára küldtem őketés mentségül csak ennyit mondhatok: Isten, áldd meg a magyart!

VIII. jelenet

Őr: Nesze egyél!

No, hogy vagyunk Haynau kedvenc papocskája?!

Érdemes volt ennyit harcolni… s mi lett az eredménye?!

Bánj meg mindent, mentsd a nyomorult életed! Írj egy bűnbánó levelet, talán megmenti az életed!!! (gúnyosan)

Ekkor Gonzeczky magában vívódik:

Lelkiismerete: HAZASZERETET, BECSÜLET, HŰSÉG!

Lelkiismerete: HAZASZERETET!

Kísértő: Minek neked haza?

Lelkiismerete: BECSÜLET!!

Kísértő: Minek neked becsület?

Lelkiismerete: HŰSÉG!

Kísértő: Hűűűűsssééééégggg??? Bolond vagy? Mentsd a bőröd, írd meg azt a levelet!

Az őr kiveszi a kezéből és elmegy vele.

Egy kis idő elteltével felülkerekedik a lelkiismerete és az őrhöz fordul:

G: Adja vissza a levelet! Meggondoltam magam. Bűn volt megírni. Bűn a hazám és az Ég ellen.

Őr: Micsoda? Mit gondolsz te? Már le is fordítottuk németre és egész Bécs hangos tőle.

kis szünet: Mit gondoltál, ez menti meg az életed?

Gonzeczky: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.

IX. jelenet

Gonzeczky a cellában, mellette cellatársa. Ő ír.

GONZECZKY: Megtennéd, hogy ezt elküldöd anyámnak, miután meghaltam?

CELLATÁRS: Persze, ez csak természetes, bajtárs.

ŐR: Gonzeczky János.

GONZECZKY: Én vagyok.

ŐR: Jöjjön. Szerencséje van. A büntetését golyó általi halálra enyhítették

GONZECZKY: Isten veletek, bajtársak! Néhány perc múlva együtt leszek Streichhel.

Dob. Gonzeczkyt a vesztőhelyre kísérik.

Őr: Félsz? kérdi az őr.

Gonzeczky: Miért félnék? A hazámért halok meg mosolyodott el Gonzeczky.

Őr: Ezért vagy tehát ilyen víg lelkű rab mondta megértve a dolgot az őr.

Gonzeczky: Megkérnélek még valamire.

Őr: Ugyan mire? mondta az őr.

Gonzeczky: Itt van ez a tarisznya, ebben aranypénz van, szeretném, ha ebből koporsót csinálnának nekem, hogy ne heverjek takaró nélkül.

Egy katona bevezeti a nőt és mellé térdelteti. (mindketten szemben a nézőkkel) Egy katona odalép hozzájuk, hogy bekösse a szemüket, de Gonzeczky nem engedi. A két katona elindul a helyére, közben a pap a nő felé fordul és megfogja a kezét.

GONZECZKY: Oh drága, hőn szeretett és áhított szabadságom, nem tudlak megvédeni…, de életemet te érted büszkén áldozom fel, mert mindennél jobban szeretlek.

Gonzeczky nem engedi el a nő kezét. A nézők felé fordul és így szól:

GONZECZKY: Gott verzeihe ihnen! Ich verzeihe es! „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.

A két katona megtölti a fegyvereket. A dob egyre hangosabb. A nő egy dalt kezd énekelni. Ugyanazt, amit a darab elején. Még egyszer egymásra néznek, majd a lövésekkel együtt megszűnik az éneklés és a dobszó. Halálos csend. A katonák elvonultával belép Gonzeczky anyja, fiától kapott utolsó levelével.

ANYA: Drága édesanyám! Amikor ön ezt olvassa, én már megtértem az Atyához, de tudnia kell, önt örökké szeretem. Meghalok…, de békés szívvel halok meg! Mert tudom miért, hazámért, a becses országért! Igaz katona voltam. Krisztus és a hazám katonája! Aki bátran szembenézett a halállal! Most mégis félek! Félek a tudattól, hogy többé nem látom azt a gyönyörű földet, szeretteimet! Kevés időm van még! Szökni nem akarok! Tisztességgel halni érdemes! Remélem e tettem nem marad nyomtalanul!

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik örömmel várják eljövetelét.”

Ámen, drága fiam. Ámen!

Kiemelt képünkön a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákszínjátszói, akik korábban bemutatták a darabot

Amatőr felvétel – magánarchívum