Fények

| december 19, 2024 |

Számomra régen a karácsony a fényekről szólt. Mindenhol ezt láttam, az utcákon, a parkban, az üzletekben, ahol ajándékokat vásároltunk az unokatestvéreinknek és közben testvéremmel kinéztük azokat a játékokat, amelyeket mi szerettünk volna megkapni. Akkoriban városszerte több helyen is karácsonyi fények virítottak és azokat bámultam a kocsi ablakából úton nagymamánkhoz. A városhoz közel levő falvakban több ház is ki volt így világítva színesebbnél színesebb égősorokkal. Olyan gyönyörűek voltak, hogy visszafelé is csak néztem őket és vártam a következő évet, hogy láthassam őket. A fények ünnepi hangulata újból és újból elkapott.

Azóta kevesebb helyen vannak karácsonyi fények a városban, de nem is nagyon érdekelnek már. Ünnepi hangulatomat nem táplálják már. Még mindig kíváncsi vagyok az újabb és újabb figurákra, motívumokra, amiket ábrázolnak, de érzem, hogy nem ez a lényeg. Ugyanolyan meghitt a hangulatom egy adventi gyertya meggyújtásakor, mint amikor Szenteste a templomban leoltják a villanyt és elénekeljük a Csendes éjt. Utána a telítettség érzése jár át, néhány pillanatig meg tudom élni az ünnepet, fel tudok nézni a csillagokra és azt mondani: Áldott és békés karácsonyt nektek, fénylő vezérek, kiket az Úr küldött! Hitem hosszabb ideig marad megtörhetetlen. 

A fények végigkísérnek mindenfelé. Bárhová megyek látom őket. Látványuk örömmel tölt el. A karácsony egyet jelent a sötétben meggyúló fénnyel, ami Jézus születésével együtt jött el és mi is megélhetjük életünkben. Az az egy szikra is, akár egy csillagszóró, akár egy szál gyufa, sokat ér. Mélyre hat és elgondolkodtat, elindít. Az ünnep igazi hangulata nem a nagy fényfigurákban van, hanem ezekben az apró lángocskákban. Most már erről szól nekem a karácsony.

 

Fodor Rebeka Fiona