Az iskolaévek nemcsak a tanulásról szólnak, hanem azokról az emberekről, pillanatokról és érzésekről is, amelyek örökre velünk maradnak. Négy év alatt barátságok születtek, közös emlékek formáltak bennünket, és lassan mindannyian ráébredtünk arra, hogy már nem ugyanazok az emberek vagyunk, akik először átléptek az iskola küszöbét. Ez az időszak megtanított szeretni, kitartani, nevetni és elengedni is. Egy korszak most lezárul, de mindaz, amit itt kaptunk, velünk marad a jövőben is. Varga Esztert, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzős diákját kérdeztem.

Mikor érezted először igazán, hogy felnőttél?

Igaz több pillanat volt, mikor úgy éreztem, hogy mennyire eltelt az idő, de igazából a döntő pillanat mikor rájöttem, hogy tényleg felnőttem, az akkor volt, mikor gyermekkori képeket néztünk a családdal és mindenki azt mondta nekem, hogy emlékeznek még ekkor milyen kicsi volt. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy felnőttem már.

Volt olyan pillanat az iskolai éveid alatt, ami megváltoztatott emberként?

Szerintem több ilyen pillanat is volt, de ha ki kellene emeljek egyet, az a 9. osztály első napja lenne. Pontosabban amikor beléptem először az új osztálytársaim közé. Igaz idegenek voltunk még egymásnak, mégis úgy beszélgettünk, mintha már évek óta barátok lennénk.

Mit viszel magaddal ebből az időszakból, ami nem tankönyvekből tanulható?

Barátságok, a szeretetet, amit kaptam a barátaimtól.

Ki az az ember az iskolában, akinek sokat köszönhetsz?

A legjobb barátnőm. Igaz nem egy osztályba járunk, de bármikor hogyha rosszul éreztem magam, vagy felidegesítettek az osztálytársaim, vagy esetleg szomorú voltam, hozzá bármikor mehettem és mindig végighallgatott és megnyugtatott.

Volt olyan nehéz időszak, amin az osztály vagy egy tanár segített át?

Belegondolva nem hiszem, hogy bármikor is volt ilyen időszakom. De tudom, bármikor fordulhatok az osztálytársaimhoz, ha nehéz időszakon megyek keresztül, hiszen tudom, átsegítenének rajta.

Mit jelent számodra az, hogy „elbúcsúzni”?

Számomra azt jelenti, hogy egy új korszak kezdődik egy ember életében, ezáltal vannak olyan dolgok, amiket hátra kell hagyjon és el kell búcsúzzon tőle.

Mitől félsz leginkább most, hogy lezárul egy korszak?

A felnőttek világától. Igaz 18 évesen már felnőttek vagyunk, mégis az iskola utáni évek azok, amikor az ember megismeri a világot.

Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

Visszagondolva az évekre, őszintén nekem semmi se lenne, amit megváltoztatnék. Ha bármi is megváltozna, lehet most nem lennék itt, amit pedig nem szeretnék.

Mi az a mondat vagy emlék, amit örökké magaddal viszel?

Sok olyan emlékem van, amire örökké emlékezni szeretnék, de amit 100% sose fogok elfelejteni, az a 10. osztályos évzáró. A baráti társaságunk együtt elment az egyik barátnőnk házába és végigbeszéltük az egész délutánt estig. A legjobb délutánom volt.

Melyik pillanatban érezted leginkább, hogy összetart az osztály?

Amikor már a 4. előadásunkat csináltuk együtt. Nagyon könnyen mentek a dolgok, mindenki tudta, hogy mit kell csináljon és konfliktusmentesen raktuk össze az előadást. Igazi csapatmunka volt!

Mit tanított neked ez az iskola önmagadról?

A 4 év alatt rájöttem, hogy milyen könnyen is tudok barátkozni emberekkel és hogyha valamit a fejembe veszek, akkor azt 100% meg tudom csinálni, csak akaraterő kell hozzá.

Mit jelent számodra az otthon érzése az iskola kapcsán?

Számomra az iskola azért vált egy kicsit otthonná, mert itt nemcsak tanultam, hanem rengeteg emléket, barátságot és élményt is szereztem. Az ismerős folyosók, a közös nevetések és a mindennapok részei lettek az életemnek, ezért mindig különleges hely marad számomra.

Volt olyan ember, akitől nehéz lesz elköszönni?

Igen, több ilyen ember is van. Elsősorban az osztálytársaimtól és néhány tanáromtól lesz nehéz búcsút venni, mert sok időt töltöttünk együtt, és sok támogatást kaptam tőlük az évek során.

Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt évekből?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy kitartottam a nehezebb időszakokban is, fejlődtem, és sok új dolgot tanultam. Emellett büszke vagyok azokra a barátságokra és élményekre is, amelyeket az iskolai évek alatt szereztem.

Mit mondanál annak a „régi önmagadnak”, aki először belépett az iskola ajtaján?

Azt mondanám neki, hogy ne féljen, mert minden kihívás, ami előtt áll, egy lépés az önbizalma felé. Bízzon magában, kérdezzen bátran, és tudja, hogy minden új barátság, minden új tapasztalat csak hozzátesz ahhoz, aki később lesz.

Szerinted mi marad meg az emberekben belőled évekkel később?

A humorom és a szeretetem. Többször is mondták már a barátaim, hogy nagyon jó vicceim vannak és nem tudnák elképzelni az életüket nélkülem és a vicceim nélkül.

Milyen érzés látni, hogy valami véget ér, ami ennyire meghatározta a mindennapjaidat?

Nehéz búcsút mondani, hiszen 4 évig minden egyes nap minimum egyszer átment a fejemen az iskola szó. Igaz néha nem voltam a legboldogabb, mikor rágondoltam, de voltak olyan pillanataim is, mikor boldogsággal gondoltam rá.

Mi az, amit nem akarsz elveszíteni magadból a felnőtt életben?

A spontaneitást. Sok embertől hallottam már, hogy éljem ki magam most, mert majd ha nagy leszek, már nem lesz ugyanolyan az élet. De én ezt nem szeretném, hogy megváltozzon. Akkor is spontán szeretném majd élni az életemet és napról napra meglepni magamat új dolgokkal.

Ha egyetlen emléket őrizhetnél meg ebből az időszakból, melyik lenne az?

Az első osztálykirándulásunk emlékét őrizném meg örökké. Igaz nem is ismertük igazán egymást mégis jól el tudtunk beszélgetni.

Mit jelent számodra a barátság azok után, amit itt átéltetek együtt?

A barátság számomra a feltétel nélküli szeretetet jelenti az évek után. A barátaim mindig apró és nagy dologba mellettem álltak. Látták a rossz oldalam és a jót is, mégis ugyanúgy viszonyulnak hozzám mint azelőtt.

Van valaki, akinek szeretnél köszönetet mondani most?

A szüleimnek szeretnék köszönetet mondani. Mellettem álltak jóban-rosszban és támogattak engem. Hálás vagyok mindazért, amit értem tettek.

Mit remélsz, amikor a jövődre gondolsz?

Remélem, hogy továbbra is barátaim maradnak azok, akiket most ismertem meg és majd sikerül kapnom egy jó munkahelyet.

Szerinted mi az igazi értéke ezeknek az éveknek?

A sok tudás, amit az évek során, lassacskán igaz, de biztosan elsajátítottunk. Ezenkívül még a barátságok, amiket az évek alatt kötöttünk az emberekkel, legyenek azok osztálytársak vagy más osztályból emberek.

Mitől különleges a diák-tanár kapcsolat?

A belsős viccek miatt. Sok olyan tanárunk van, akivel tudunk viccelődni, sőt még közös vicceink is vannak az osztály és tanár között. Például olyan dolgok, amik az osztályba történtek az órán, amit évekkel később is felemlegetünk és röhögünk rajtuk.

Mit üzennél azoknak, akik még csak most kezdik ezt az utat?

Sose kételkedjenek magukban és mindig legyenek nyitottak bármilyen lehetőségre, amit az élet eléjük tár.