Istenbe vetett hittel és bizalommal, a templomban indult és zárult Temes megyében, Újszentesen a XV., Őszirózsa elnevezésű Országos Népdalvetélkedő.
A népdal a kultúra megtartó ereje, melyben öröm, hit, hagyomány ötvöződik, ezért erősebb lesz hitben, célban, aki magyar népdalt énekel, hisz a hagyomány, őseink ajándéka, mely segíthet abban, hogy ne fogyjunk el.
Ki kell nyíljon elődeink tulipános ládája ahhoz, hogy a népdalt megoszthassák a fiatalokkal, hogy örökké fennmaradjon e megfoghatatlan kincsek tárháza.

Újszentes templomában csendültek fel az első dallamok, ami után több helyszínen, négy korcsoportban bizonyíthatták a rátermett dalosok, hogy felkészítőikkel csak tiszta forrásból válogattak, visszanyúltak a gyökerekig, hisz a népdal a természet tüneménye.
Szatmárnémetiben, a Szatmárnémeti Református Gimnáziumban megrendezett Pünkösdrózsa népdalverseny (szervezők: Mekker Melinda és Cuculeanu Andrea tanítónők) legjobbjaiként megyénkből 12 dalos kedvű kisdiák várta bátran, tiszta hangokkal a zsűri előtt a megtisztelő megmérettetést az ország számos településéről odasereglett „dalos pacsirták” között, akik igazi gálakoncertet adtak Bartók Béla megyéjében, elhozva a népdalkincseket.

Előadóművészekhez hasonló bátorsággal mutatták be a fiatal egyéniségek, hogyan játszanak a hangjukkal, alkalmazva mindazt, amit a zenei technikákról, díszítésekről, hajlításokról elsajátítottak:
Volt, ki selyemrétre sietett kaszálni.
Más egy szürke lónak haját kezdte fonni.
Dalos madár is volt, dalos kis pacsirta.
Gurult az alma is, a szép piros alma.

Zúgott erdő, mező. Vajon ki zúgatta?
Kinyílott ott helyben a pünkösdi rózsa.
Huszárosra vágta valaki a haját,
Túl a vízen keresgélte egy lány a kosarát.

Megyei kísérőként szemtanúja lehettem, ha kinő a mosolyvirág, szebben szólnak a szív dalai, s valóban mosollyal az arcukon vehették át jutalmukat azok a Szatmár megyei tehetséges népdalosok, akiket a neves zsűri megjutalmazott.
Egy második díjjal, melyet Marosán Vivien, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium ötödikes tanulója szerzett (felkészítők: Fülöp Andrea, Nevezi Dobosi Csilla), és 5 különdíjjal tértek haza a Szatmár megyei énekesek.

A különdíjasok: a Rákóczi Ferenc Általános Iskolából: Bodea Gál Jákob, első osztályos tanuló, Reich Annamária és Luka Panna, másodikos tanuló, Török Enikő Andrea kisdiákja.
A Szatmárnémeti Református Gimnáziumból Elek Ramóna elsős tanulója, Csengeri Lilla érdemelte ki a különdíjat.
A harmadikos Zoltán Ingrid Petra a Tasnádi Általános Iskolából, Szűk Beáta tanítványaként lett különdíjas.
Jónucz Alfonz és Fodor Ágnes készítették fel a hatodikos Lád Johannát, aki a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum rátermett dalnokaként kapott különdíjat.

E versenyen még méltón képviselte megyénket a kisiskolások közül: Tolnai Rebeka a Szatmárnémeti Református Gimnáziumból (felkészítette: Mekker Melinda) és Kimpán Jozefina, Sárközről, a Petőfi Sándor Általános Iskolából (felkészítette:Tóth Cecília), a nagyobbak közül pedig: Erdei Máté Bence (felkészítők: Baranyai Zsuzsa, Papp Beáta, Rațiu Ioan ), Tomoiaga Tamara (felkészítők: Cuculeanu Andrea, Mátyás Erika), Pecz Izabella (felkészítők: Paşca Corina, Fodor Ágnes) és Volfer Flóra (felkészítő: Fodor Ágnes).

Nemes feladatott látott el e zenei versenyen Higyed Gyöngyi, a Szatmárnémeti Református Gimnázium vallás és zene szakos tanára, Örökség-díjas karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja és Blatnicki Mária-Cecília, az Aurel Popp Művészeti Líceum tanítónője, akik a jeles zsűri tagjai között értékelhették a különböző tájegységek népdalait életre keltő hagyományőrzőket.

Dallamról dallamra, szívből szívre figyelte a zsűri a dalokat, melyekről felvétel is készült. Az értékelők szerint „a magyar népdal tökéletes, melyben ott él a múlt és a jövő”.

Az ember szenteli meg a helyet, meg a népdalt is, ezért a legjobbak közé azok kerültek, akik a gyönyörű hangok mellett életkoruknak megfelelő, technikailag jól felépített dallamokat tudtak előcsalogatni. A siker sok sikertelen lépés sora. Egy országos versenyen való részvétel már önmagában is megtiszteltetés annak, aki oda eljut. S bár egy zenekarban sem lehet mindenki első hegedűs, sok csiszolgatással számos dal igazgyönggyé válhat egy rátermett népdaléneklő hangján.

Az ének, a magyar népdal, a népviselet mindannyiunk kincse s ha meg akarjuk őrizni, tovább kell adni a következő üzenetet kicsinek és nagynak: „Soha ne felejts el dalolni!”
SZERVEZŐK ÉS FELKÉSZÍTŐK, tinektek is hála!
Biztassatok sok gyermeket népdal tanulásra!
Doboljátok ki majd: Mindenki daloljon!
Szatmár megye sok dalosa Temesvárra jusson!

Török Enikő Andrea beszámolója