Vasárnap, a Szatmár-Németi református templomban 10 órától kezdődő istentiszteletet követően a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság emléktáblát avat Morvay Péternek.

Morvay Péter életútja

Morvay Péter 1909. április 13-án született Szatmárnémetiben, tízgyermekes család nyolcadik gyermekeként. Édesapja Morvay Károly törvényszéki bíró, édesanyja Kazinczy Ilona. A Németi református templomban Morvay Zoltán főszolgabíró és neje, Júlia asszony tartotta a keresztvíz alá. Szüleinek családja mindkét ágon a Partiumhoz és a magyar történelem progresszív eseményeihez kötődött: anyai szépnagyapja, Kazinczy Miklós a Martinovics-összeesküvés miatt került börtönbe. Felmenői közé sorolhatta Kazinczy Ferencet is, aki az általa elkeresztelt Széphalomból szervezte a magyar irodalmi életet, apai nagyapja pedig 48-as honvédtiszt volt.

A középiskolát Szatmárnémetiben kezdte, majd a trianoni békediktátum után Nyírbátorban folytatta, s végül Budapesten fejezte be. 1927–1932 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója, itt szerezte meg a bölcsészdoktori fokozatot is.

A diploma kézbevétele után a Magyar Néprajzi Múzeumba kerül, amelynek adattárában egészen 1970-ig, nyugdíjazásáig a gyűjtők hálózatának kialakítása és működtetése volt a feladata.

A néprajztudomány területén első közlései az 1930-as évek végén és az 1940-es években jelentek meg. Életének legnagyobb alkotása az önkéntes néprajzi és nyelvjárási, valamint a honismereti mozgalom elindítása és szervezése.

1952-ben hirdette meg első ízben a Néprajzi Múzeum keretei között az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatot, majd ezt 1960-tól Nyelvjárási Gyűjtőpályázattal bővítették. Tevékenységének másik nagy területe a honismereti mozgalom szervezése és szakmai irányítása. 1994. február 23-án 85 éves korában Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság úgy érezte, hogy szülőföldje tartozik annyival iránta, hogy emléktáblával jelölje meg azt a helyet, ahol Morvay Péter mint gyermek napvilágot látott.

A Morvay Péter emléktábla születéstörténete

A Partium és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) 2018-ban, fennállásának 25. évfordulója alkalmából Helytörténeti kutatás és a honismeret nyomában című gyűjteményes kötettel emlékezett erről az eseményről, melyben Halász Péter, a Honismereti Szövetség Örökös Tiszteletbeli elnöke, s mint a társaságunk tagja egy hosszabb tanulmányt tett közzé, Szatmárnémeti a honismereti mozgalom szellemi vezetőinek termőhelye címmel. Ebből ismerhettük meg a Szatmárnémetiben született Morvay Péter és Töltési Imre életútját. Az írás a következő szavakkal zárult: „Vajon őrzi-e valami emléküket szülővárosukban? Legalább egy emléktábla figyelmezteti-e a város magyarjait településük e két kiváló szülöttjére?”

Hát bizony e kérdésre nemmel kellett feleljünk. Azóta négy év telt el, de ami késik, nem múlik, tartja a szólásmondás. 2022. június 21-én sikerült pótolni ezt a lemaradásunkat. Ennek mozgatórugója a PBMET, melynek 2021-es őszi ülésén feladatul tűzte ki szatmári tagjai számára, hogy Morvay Péter napjainkban is jó állapotban lévő házára kerüljön egy emléktábla, hogy a Németi református templomba menők — de nem csak — megismerkedhessenek és emlékezhessenek, hogy itt született a magyar néprajzkutatás és honismereti mozgalom egyik kiváló személyisége. Sajnos Szatmárnémeti azon városrésze, ahol Töltési Imre született és nevelkedett, felismerhetetlenségig lebontódott, illetve újjáépült. Így csupán Morvay Péter szülőházának megjelölésére vállalkozhattunk. Első lépésként a Szatmár-Németi Református Egyházközség anyakönyvét lapoztuk fel, melyben a következő bejegyzést találtuk:1909. ápr. 13-án Morvay Károly kir. törvényszéki bíró, és Kazinczy Ilona fiát Péter névre keresztelték. A keresztszülő Morvay Zoltán főszolgabíró és neje, Júlia, ők tartották a gyermeket 1909. május 22-én a keresztvíz alá. A gyermek lakhelye Wesselényi u. 14. Az utca 2-es számát viselő parókiától csak pár házra van ma is az a ház, mely végül meg lett jelölve, csak az utca hivatalos neve változott Wolfenbüttelre, mely Szatmárnémeti németországi testvérvárosa, de érdekes mód a telek a 14-es házszámot viseli ma is, ami azt mutatja, hogy ez az utcarész 100 év alatt sem változott, de a ház utcafrontja az igen. A front négy ablakát két ikerablakra cserélték ki valamikor.

Péter előtt még három fiútestvérét keresztelték ebben az egyházközségben: 1903. ápr. 13-án Pált, 1904. dec. 16-án Istvánt és 1907. jún.12-én Szabolcsot. Péter a nyolcadik gyermek volt a családban. A következő lépésben felkerestük a ház tulajdonosát, Nikora Angélát, aki szívélyesen fogadta a ház megjelölését, csak ahhoz, hogy névre szóló telekkönyvi kivonatot kapjon és teljes mértékben tisztázva legyen a tulajdonosi jogkör, le kellett járatnia a hagyatékot a nemrég elhunyt édesapja után. Ezt elég rövid idő alatt sikerült is végigjárnia, s így új telekkönyvi kivonatot adhatott nekünk. E két adat birtokában Volosin György sírkövest kerestük fel, hogy a táblával kapcsolatos elképzelésünket szakszerű tervezésben rögzíthessük: a kő 45×70-es, fekete gránit, sötétarany betűkkel, mivel magyar személyiségről lévén szó a tábla szövege kétnyelvű kellett legyen. Tisztáztuk a költségeket, melyet a PBMET vállalt magára.

Az így összeállított dokumentációt be kellett nyújtanunk a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalhoz jóváhagyás végett, ahonnan továbbították a Műemlékvédelmi Hivatalhoz, mivel az az utcarész, ahova a táblát ki akartuk helyezni, műemlékvédelmi övezetbe esik. Kis módosításokkal a hivatal pedig végül kiadta az engedélyt a tábla kihelyezésére, melyet a polgármesteri hivatal, Kereskényi Gábor polgármester aláírásával és pecsétjével hozott tudomásunkra. Így jutottunk oda, hogy az emléktábla kihelyezhető és felavatható lett.

Fazekas Lóránd

Fotók: A szerző felvételei