Az okostelefonok elterjedése óta mindenki igyekszik elmenteni a számára legfontosabb eseményeket, pillanatokat. Egy múló pillanatot a fényképek tehetnek örökké, ám ha valóban időtálló emléket szeretnénk magunknak, hivatásos fotóst keresünk, akire rábízzuk életünk legféltettebb pillanatait. Kinczel Tündével, a Szatmár megyeiek körében jól ismert fotóssal arról beszélgettünk, hogyan indult fotós karrierje, milyen nehézségekkel kell megküzdenie több mint tíz év tapasztalat után is, de mesélt a fotós élet szépségeiről, kihívásairól is.

– Mesélj magadról, arról, hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással? Hobbi volt vagy tudatos döntés?

Abszolút nem volt tudatos döntés. Egy ismerősöm által kerültem kapcsolatba az esküvői fotózással, hétvégi munkaként indult. Nem kerestem vele sokat, de tapasztalatszerzésként tekintettem rá. Eleinte nem saját kliensekkel dolgoztam, hanem egy nagykárolyi fotós eseményein tevékenykedtem, úgymond neki dolgoztam, idővel viszont arra gondoltam, miért ne foglalkozhatnék ezzel én is. A megkeresett pénzből megvettem az első fényképezőgépem és itt kezdtem egyre többet fotózással foglalkozni munka mellett, ugyanis ebben az időszakban még alkalmazottként dolgoztam, főállásban.

– Miért épp az eseményfotózás volt az első irány?

Több mint tíz éve fotózok, akkoriban még a fotósokat leginkább így keresték, esküvőkre.

– Volt olyan pillanat az elején, amikor érezted: ez tényleg az én utam?

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, amióta dolgozom sohasem volt olyan munkahelyem, ahol kényszerből lettem volna, vagy akárcsak a pénz miatt. Mindig motivált az elvégzendő feladat, mindig „szívesen jártam be dolgozni” akár a korábbi munkahelyemre, akár a fotózásokra. Talán akkor vált tényleg az én utammá a fotózás, amikor már nem mellékállásként volt jelen az életemben, hanem elkezdtem főállásban is a fotózással foglalkozni.

– Mit jelent egy eseményfotózás számodra, illetve ügyfeleid számára?

Nagyon nyitott embernek tartom magam, szeretek emberek között lenni, dolgozni. Az eseményfotózás pont erről szól, hogy mindig új embereket ismerek meg, új ismeretségeket kötök. Az eseményfotózás szépsége és nehézsége is épp ebben van: mindig új helyzettel, helyszínekkel és emberekkel találkozom. A változatosság varázsa párosul a bizonytalansággal, hiszen mint fotósnak minden helyzetben és környezetben fel kell találnom magam. Nincs két egyforma kliens, két egyforma helyszín, két egyforma társaság. Sokszínűnek és nyitottnak kell lenni, mindenkivel igyekezni kell megtalálni a közös hangot. Azonkívül, hogy emberileg kell tudni kapcsolódni, szakmailag is kemény terep az eseményfotózás: egy esküvő, keresztelő egész napi megfeszített munkát jelent, ahol kell tudni irányítani, kedvesnek és kommunikatívnak lenni, alkalmazkodni az igényekhez, az időjáráshoz, a helyszínekhez. Nem könnyű egyik percben szikrázó napsütésben fotózni, fél óra múlva egy sötét templomban. Emiatt tartom könnyebbnek a stúdiófotózást, ahol viszonylag állandóak a körülmények, nyilván ott más dolgok okozhatnak nehézséget.

– Sokan úgy gondolják, „csak’’ elmész egy-egy eseményre, fotózol sokat, és kész is a munka. Az utómunkáról, a számítógép előtt töltött órákról nem sokan tudnak. Ezt a részét is szereted?

Hát igen, a fotózásnak az a legrövidebb része, amikor az ügyfél látja a fotóst egy eseményen. Az a mennyiségű háttérmunka, ami egy fotós vállalkozás mögött van, a nagyközönség számára láthatatlan. Legyen szó ügyfélkezelésről, médiajelenlétről, folyamatos tanulásról és nyilván a legtöbb időt felemésztő utómunkáról. Ez a leginkább monoton része a fotózásnak, viszont a legfontosabb is. A fotós által az utómunka során véglegesített képek adják meg egy fotós stílusát, ekkor születik meg az a végleges eredmény, amitől egyediek lesznek a képek, amikor a kliensek ráismernek az adott fotós képeire. Ahhoz, hogy egy esemény után több száz, több ezer képet feldolgozzon egy fotós, időre van szükség. A mai kor hátránya pont ez, a türelmetlenség. Az emberek hozzászoktak, hogy minden pillanatok alatt elérhetővé válik, így ez fajta várakozás, türelmetlenség eléggé nyomasztó tud lenni az utómunka során, tehát ha szereted a fotósodat azt ne kérdezd meg tőle kétnaponta, hogy: „Mikor lesznek készen a képek?” És ez már valahol a fotós kiválasztásánál kezdődik, olyan szakembert kell választani, akinek ismered a munkásságát és akiben megbízol.

– Az eseményfotós Tünde mellett egyre többen keresnek stúdiófotózás miatt. Mi indította el benned az igényt a stúdiófotózás felé?

Lassan mondhatom azt, hogy többen ismernek a stúdióból, mint az eseményfotózásból. Néhány éve kezdtem el a stúdiófotózás gondolatával foglalkozni, tetszett a benne rejlő kreativitás és változatosság. Eleinte abszolút csak próbálkozás volt, a környékünkön még nem is volt elterjedve ez a fajta stúdiófotózás, díszletekkel, tematikus fotózásokkal. Ez egy olyan út volt, amit a kliensekkel együtt tapostunk ki, és nagyon jó látni, hogy több olyan család is jár hozzám, akik a kezdetektől itt vannak.

– Mit tanultál az eseményfotózásból, amit hasznosítasz a stúdióban?

Az eseményfotózás összetettebb műfaj, szerintem könnyebb az eseményfotózás után stúdióban fotózni, mint fordítva. Szakmai szempontból, mivel a stúdió egy kiegyenlítettebb terep. Viszont a stúdióban, az én esetemben, mivel én javarészt gyerekeket fotózok, más helyzetek adhatnak nehézséget: teljesen máshogy működöm egy eseményen, pl. egy esküvőn, ahol felnőtt emberekkel dolgozom, akik értik és megteszik, amit kérek, mint a stúdióban, ahol játszani kell a gyerekekkel és teljesen más úton kell őket együttműködésre buzdítani. Az én esetemben működik ez a fajta kettősség, viszont az is teljesen normális, ha valaki csak az egyiket vagy a másikat szereti, csinálja.

– Milyen érzés volt megnyitni a saját stúdiódat? Mit jelent számodra a stúdió?

Nagyon sok idő volt, míg ezt realizáltam magamban és el tudtam hinni, hogy ez az életem. Természetesen sok év munkája és tapasztalata van benne, de ez sosem volt egy olyan cél előttem, hogy csak és kizárólag ezért dolgozzam. Azért dolgoztam, mert szerettem, amit csinálok, szerettem fotózni, alkotni. Szeretem a gyerekeket, a családokat, akik hozzám járnak, és a legnagyobb motivációm az volt, hogy emlékeket kapjanak tőlem és örüljenek. Nagy lépés volt, amikor végre megnyithattam a saját stúdiómat, egy álom vált valóra ezzel. Visszaigazolása volt annak a sokévi munkának, hogy van értelme ennek az egésznek.

– Mi vonz ebben az élet közeli fotózási műfajban?

Nagyon változatos, mindig más. Más a tematika, más a dekoráció, más a gyerek. Igazából nem lehet ráunni. A fotózás az én esetemben egy életstílus, ahol sosem a bevételszerzés volt az elsődleges szempont. Természetesen mindenki pénzből él, de a célom mindig az volt, hogy minél többen tudjanak eljönni hozzám, akiket érdekel ez a dolog. Várom vissza a gyerekeket, akik már jártak nálam, és szívesen ismerem meg az újakat, akik először jönnek. A legtöbb bók, amit kapni szoktam az, hogy milyen türelmes vagyok a gyerekekkel. Nekem ez természetes dolog, másképp el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehetne gyerekfotósként tevékenykedni. Fontos számomra, hogy élményként maradjon meg a gyerekekben a fotózás: természetesen minden törekvésem ellenére ez nem mindig jön össze, de igyekszem a kedvükben járni. Nálam lehet játszani, gumicukrot enni, kíváncsiskodni, közben pedig elkészülnek a képek a család számára.

– Miben más egy újszülött fotózás, mint bármely más fotós munka?

A tempó. A tempó az teljesen más. Minden más fotózás során, legyen az eseményfotózás vagy stúdiófotózás nagyobb gyerekekkel, sokkal jobban kell pörögni. Az újszülött fotózás az pont nem erről szól: itt nyugodt, pihentető légkört kell teremteni a baba és a család számára. Nem sietünk, felvesszük a baba ritmusát. Pont ezért az újszülött fotózás az, ami – a hiedelmekkel ellentétben – a leghosszabb ideig tart. A fotózások során a legfontosabb szempont az újszülött baba nyugalma, biztonsága és jóléte. Számomra a legkülönlegesebb fotózás az újszülött fotózás, gyakran szoktam tanácsolni leendő szülőknek, ha csak egy fotózásra mennek el életükben, ez legyen az: annyira illékony ez az időszak a baba életében, hogy szerintem mindenképp érdemes megörökíteni.

– Van-e olyan pillanat, ami rendszeresen megérint ezeknél a fotózásoknál?

Az újszülött fotózások során sikerül a legtöbbet beszélgetni, míg éppen szopizik a baba, vagy altatjuk. Tulajdonképpen itt sem maga a fotózás az, ami sok időt vesz igénybe, hanem az ideális körülmények megteremtése az adott baba számára. Van olyan újszülött, aki alszik mikor megjönnek és ugyanúgy alszik, mikor távoznak. De olyan is van, akit még egy óra elteltével sem sikerült elaltatni. Minden baba más. A fotózások során gyakran mesélnek szülésélményekről az anyukák, vagy arról, hány évet vártak a picire, míg megérkezett. Megható történetekkel szembesül ilyenkor az ember.

– Hogyan hat rád lelkileg ennyi történet, ennyi család közelsége?

Érdekes érzés látni ennyi gyereket megnőni, évről évre ügyesebbé válni, családokat bővülni. Megtiszteltetés, hogy a legtöbb család évről évre visszatér, persze vannak gyerekek, akik már „kinőnek” a fotózásból, így mindig megismerek újakat.

– Mit gondolsz: mit keresnek ma igazán az emberek egy családi fotósban?

Azt gondolom a fotózásnak, a családi fotózásnak különösen, csak egy kis szelete maga a kép, a dekoráció. A szülők szeretik, ha jól érzik magukat a gyerekek a fotózásokon, így a kapcsolódás, a fotós személye ugyanolyan fontos. Elengedhetetlen a közvetlen stílus, úgy a szülők mint a gyerekek felé.

– Hogyan írnád le a saját fotós stílusodat?

Igyekszem az egyszerűségre törekedni, ez a kialakított háttereken és az elkészült képeken is látszik. Próbálok natúr színvilágú dekorációkat kitalálni és megvalósítani, azt gondolom, hogy egy klasszikusabb kép sokkal időtállóbb, bármilyen otthonban szívesen kiteszik a családok.

– Inkább a természetes pillanatok vagy a beállított képek állnak közelebb hozzád?

Hozzám természetesen a „lifestyle”-vonal, azaz a természetes hatású képek állnak igazán közel, viszont azt figyelembe kell venni, hogy ez a hatás stúdióban sokkal nehezebben érhető el. Szeretek a természetben fényképezni, amint beköszönt a jó idő, legtöbbet kint fotózunk a családokkal. A külső helyszíneken abszolút a „lifestyle”-vonal jellemző a képeimre, szeretem, ha a gyerekek minél természetesebben vannak megörökítve. Vannak gyerekek, akiknél eleve jobban működik a fotózás a természetben, hiszen kevésbé vannak korlátok közé szorítva, szabadon jöhetnek-mehetnek, nincsenek adott helyre – pl. a dekorációba – „kényszerítve”.

– Mennyire volt nehéz fotósból vállalkozóvá válni?

Eleinte nehezen találtam a helyem. Alkalmazottként dolgoztam többet az elmúlt években, így idő volt megszokni a saját napirendet, saját időbeosztást. A korábbi munkahelyem megszűnése után adta magát a helyzet, hogy önálló vállalkozásként vágjak bele a fotózásba. Szerencsére eddigre már több év tapasztalat volt a hátam mögött, az elmúlt pár év pedig azt bizonyítja, hogy érdemes volt belefogni. Vállalkozóként az ember maga alakítja a programját, ami sokszor azzal jár, hogy keveset pihen, mindig dolgozik valamin. Ezt a részét még tanulom, hogy sokkal tudatosabb legyek, tudjak nemet mondani és meg tudjam húzni a határaimat.

– Mit csinálnál másképp, ha most kezdenéd elölről?

Mondhatnám azt, hogy sokkal tudatosabb lennék, vagy sokkal több rövid távú célt tűznék ki magam elé, de lehet épp emiatt tartok ott, ahol, mert ezt sosem erőltettem. Organikusan nőtte ki magát ez a fajta munka, vállalkozás, amit most csinálok, lépésről lépésre haladtam előre, emiatt önazonosnak érzem, amit az ember hosszú távon is tud csinálni. Sok fiatal fotósnál érzem azt, hirtelen akarnak sokkal magasabb szintre eljutni, gyorsan megveszik a drága felszerelést, és ugyanilyen gyorsan bele is unnak. Végső soron nekem csak hasznomra vált, hogy soha nem akartam „sietni”.

– Van-e álomprojekted?

A saját stúdió megnyitása óta nincsen. Minden újabb szezonhoz így állok hozzá, tervezgetem az új dekorációt, inspirálódom, ötletelek. Az esküvői szezon előtt szintén. A fotózás folyamatos megújulás, kreatív munka, ahol folyton „álmodozom” valamiről.

– Mit üzennél azoknak a fiatal lányoknak, akik ma fontolgatják, hogy fotózásból éljenek?

Én abban hiszek, hogy igazi, hosszú távú sikereket csak kitartás útján lehet elérni, lépésről lépésre. A mai világ nem ezt a trendet követi, mindenki hirtelen akar sikeres és elismert lenni, de ilyen helyzetben nagyon hamar fel is lehet adni. Ha valaki nulláról teszi bele az energiáját egy vállalkozásba, projektbe, nem adja fel könnyen. Nyitottság, alázat és kreativitás olyan értékek, amelyek minden fotós hasznára válnak.