Cristina Gloria Oprişa képzőművész-tanár kilencedik alkalommal szervezett nagyszabású képzőművészeti tárlatot Szatmárnémetiben, a Vécsey-házban. Ez alkalommal is az volt a feladat a képzőművészek számára, hogy megadott témára, jelképek felhasználásával fejezzék ki mondanivalójukat, üzeneteiket. A „lappangó tűz” fogalmát számtalan módon lehet értelmezni, ez volt a kihívás a tárlaton részt vevő kilencven művész számára, akik a maguk műfajában, a maguk eszközeivel keresték a lehetőséget az önkifejezésre, üzeneteik eljuttatásának módjára a nagyközönség irányába.

Lehet vitatkozni azon, hogy a huszonegyedik században mennyire feladata a művésznek, hogy üzeneteket közvetítsen az alkotásaival, vagy éppen az a fontos, hogy felhívja a figyelmet a mindennapok pozitívumaira vagy negatívumaira, hogy azokkal szembesülve, azokra felfigyelve az emberek maguk döntsék el, hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez.

Amikor szó esik a kortársművészet sokszínűségéről, számtalan vita indul el az alkotók, a kritikusok, illetve a művészetélvezők között. Egyre nagyobb a vita, ha meg akarjuk határozni ki a művész és ki a műkedvelő, milyen kritériumok alapján döntik el az arra hivatottak, hogy mi a művészeti alkotás és mi a giccs. Mindkét kategóriában létrejövő termék (festmény, szobor stb.) lehetővé teszi az egyének számára a személyes kifejezésmódot. Az adott témában, más-más stílusban és kategóriában létrejött munkát elemezve elgondolkodhatunk a társadalomról és a felvetődő fontos kérdésekről. Kérdés az is: a művészet milyen mértékben segít megérteni a világunkat, milyen arányban jut el a kortárs művészet az emberekhez.

Kilencven képzőművész több mint kétszáz alkotása van kiállítva a Vécsey-házban. A kiállításmegnyitón jelen voltak temesvári kiállítók, viszont nem voltak szatmáriak. Lesznek néhányan, akik az elkövetkező napokban megtekintik a tárlatot, a többséget azonban nem érdekli a kollégája munkája, mint ahogy az sem, hogy a kollégáinak mi a véleménye az ő munkájáról. Hiányoztak azok a pedagógusok, akiknek feladata a kortárs művészet (és általában a művészet) oktatása, megszerettetése és megismertetése.

Kik voltak ott? Azok, akik mindig mindenhol jelen vannak. Akik hallgatnak mindig a hívó szóra, bár jól tudják, hogy a fontos dolgok nem rajtuk múlnak.