Diákok, szülők és pedagógusok a Könyvtárak Éjszakáján
A Szatmár Megyei Könyvtár által szeptember 30-án megrendezett Könyvtárak Éjszakája rendezvényen közös programon volt jelen a Szamos és a Sugárút folyóirat.
Az eseményen dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató mondott vitaindítót. Kiemelte, hogy a világon 2021-ben négymillió könyvet adtak ki — ez alatt nem a példányszámot, hanem a könyvcímeket kell érteni — nagy kihívás tehát eldönteni, hogy ezekből melyeket olvassuk el. A pénteki beszélgetés címe Provokáció és perspektívák volt, Frigy ezt a két szót értelmezte röviden. A perspektíva lehet, hogy a fiataloknak inkább egy hallott, de nem igazán érthető szó. Régen sokan a fehér falakra tettek egy-egy képet. A perspektíva szó onnan jön, hogy ha feltettek a falra egy képet, mennyire volt valósághű, vagy olyan volt mint egy ablak a világra. Ha festett valaki egy nagyon szép természetképet, és az ember rátekintett, a kép perspektívája valahogy egy nyitottságot jelentett a világra. Minden könyv olyan mint egy falon felfüggesztett ablak. Minden könyv egy külön perspektívát jelent. Évente négymillió ember aggat a falra ilyen „képeket”, négymillió embernek a világperspektíváját lehet elolvasni. A másik szó a provokáció. Legtöbbször meggondolatlan cselekvésre való késztetést jelent. A provokáció a középkorban a kardvívásra való felhívást jelentette. Ebben a kontextusban Frigy a könyvekhez nyúlt vissza. Minden könyv egy felhívás, egy provokáció a gondolkodásban való megküzdéshez. Hogy gondoljunk végig egy problémát, gondoljunk végig egy történetet, sőt, merjük ütköztetni a véleményünket, merjük ütköztetni akár az író véleményével a saját véleményünket. Az irodalomtörténet nagyon sokszor provokációknak a sorozata. Nagyon sokszor az irodalom tulajdonképpen a gondolkodás és a megküzdés sorozata. Provokáció könyvet írni arról, amiről addig nem írtak. Provokáció olyan szavakat használni, amelyeket az író talál ki és emeli be az irodalomba. Provokáció az is az irodalomban, amikor merek máshogy gondolkodni, mint ahogy a többség gondolkodik. Ez a fajta pozitív provokáció viszi előbbre mindig a világot. Minden gondolati provokáció — amikor gondolati párbajra hívunk valakit és ütköztetjük a véleményeket és a nézőpontokat — esély arra, hogy abból valami jó születik. Ezt a provokációt nagyon sokszor látjuk az online világban is, persze ott nem gondolkodási megküzdésre hív, ha valakinek bekommentelünk vagy beszólunk. Nagyon fontos, hogy a könyv mint perspektíva világot nyit, megismerhetjük egy író perspektíváját, másrészről egyfajta felhívás a gondolkodásra. Nem lehet úgy könyvet olvasni, hogy közben nem gondolkodunk. Amikor egy jó könyvet olvasunk, nem lehetünk passzívak, nem lehet nem gondolkodásra való provokációként, gondolkodásra való felhívásként olvasni. Minden könyv egy meghívás. Ezért fontos, hogy a Szamos Diákirodalmi Kör tagjainak az írásai ha megjelennek kötetekben, ők is meghívják az olvasókat, hogy eljuttassák számukra a gondolataikat — mutatott rá Frigy.
Varga-Bressel Christiane magyartanár hangsúlyozta, hogy a provokáció elég korán megjelenik a gyerek életében. Már az óvodában, amikor hallja a népmesét, valamilyen módon provokálva van. Mert mit tapasztal? A kis kondás elindul és próbákat áll ki, lesz valaki a próbatételek által, kilép az ő kis komfortzónájából. Kis kondásként soha nem vehetné feleségül a királylányt. Valahogy így vagyunk a könyvekkel is. Ahogy nő a gyerek, változnak az igények, változik a tér, ahol találkozik a szóval vagy a betűvel. Bár sokan mondják, hogy veszélyben van a Gutenberg-galaxis, mégis egyre többen vannak, akik olvasnak. Varga-Bressel Christiane magyartanárként azt tapasztalja, hogy a kötelező olvasmányok között vannak gondok, mert a gyerekek más világban nőttek fel, mint amiről szólnak például a Jókai-regények, számukra nagyon sok minden érthetetlen a klasszikus regényekből. Napjainkban is olvasnak a fiatalok, de valami mást, mint amit az iskola elvár tőlük. Azt olvassák, ami róluk szól, ami az ő intelligenciaszintjüknek megfelel, ami egy kicsit betekintést enged az ő világukba. A fiatalok mindig arra várnak választ, ami őket érdekli, amivel ők szembesülnek a mindennapokban. A klasszikus irodalomhoz klasszikus műveltség jár. Amennyiben nincs klasszikus műveltség, és az olvasó nem tudja, hogy az az utalás mire vonatkozik, nem tud összefüggéseket teremteni a képek és a jelenségek között. Meg kell engedni a diákoknak, hogy a kötelező olvasmányok közé bevigyenek olyan könyveket, melyeket ők választanak.
Jáger-Péter Mónika magyartanár azt tapasztalja, hogy a gyerekek nagy része szeret olvasni és igényli azt, hogy mindig új könyveket kapjon olvasásra, viszont azzal a kifejezéssel, hogy kötelező, gondok vannak. A klasszikus irodalommal kapcsolatosan Jáger-Péter Mónika elmondta, hogy a diákok nagyon sokszor nem értik azt a világot, melyben ezek a művek létrejöttek, amiről azok a történetek szólnak. Kevés olyan gyerek van, aki nem olvassa szívesen A Pál utcai fiúkat. Ahhoz, hogy egy klasszikus műveltséget a tanár átadjon a diákoknak, hogy fejlesszék az irodalmi nyelvérzéküket, a diákok által kedvelt művek olvasásával, olvasásra késztetésével kell kezdeni. Nagyon eredményes a LiterArt Magyartanárok Egyesülete által szervezett Könyvbarátok Vetélkedő (Rus Annamária és Tivadar Melinda a szervezői), itt olyan könyveket ajánlanak olvasásra, melyek a diákok kedvenceivé válnak.

Török Enikő tanítónő beismerte, el se tudja képzelni, hogy ajándékként ne könyvet vigyen akár kisgyereknek is. Igaz, hogy ezek mosható, gumikönyvek, de jók arra, hogy a gyerek minél korábban megszeresse a könyvet. Ha úgy szereti meg mint játék és nem kötelező olvasmányként az iskolában, akkor sokkal könnyebben megbarátkozik, és sokkal fogékonyabb lesz az olvasásra. Török Enikő találkozott olyan felnőttekkel, akik azt tartották, úgyse fog olvasni a gyerek, mert az ő családjukban nem olvas senki. Meglepő módon ezeknek a szülőknek a gyereke könyvet kért karácsonyra. A pedagógusok arra kell megtanítsák a diákokat, hogy nem azért kell olvasni, mert az iskolai feladat, hanem azért, hogy szórakozzon a gyerek. Azok az emberek, akik szeretnek olvasni, helyesebben írnak, szebben fogalmaznak, jobban meg mernek nyilatkozni… Azok a fiatalok, akik szeretnek olvasni, könnyebben elérték a céljaikat. Természetesen nagyon fontos az is, hogy mit olvasnak a fiatalok.
Geiger Krisztián Attila, a Szamos Diákirodalmi Kör tagja elmondta, úgy érzi, hogy a kör tagjai is provokációk a fiatalok számára. A fiatalok nagy része a fióknak ír, nem szívesen közlik, mert úgy gondolják, ez ma már nem trendi. A mai fiatal generáció egyik nagy problémája, hogy nem tud megnyílni, nem tudják, hogyan mutassák meg magukat. Vannak emberek, akik megértik a fiatalokat, és vannak, akik tudnak segíteni abban, hogy a fiatalok megmutatkozzanak.
Loga Szilárd is azok közé tartozott, aki nem szívesen olvasta fel verseit, nem mutatta meg másoknak mindaddig, amíg az első verse megjelent a Szamosban. Megértette, hogy meg kell nyílni a világ előtt. El kell fogadni a negatív kritikákat is, a legjobb az, ha valaki segíteni akar. Meglátása szerint ezt a segítséget adja meg a Szamos Diákirodalmi Kör.
Szatmári Sándor, akinek két gyereke jár a Rákóczi Ferenc Általános Iskolába, arról beszélt, hogy azokat a könyveket, amiket ő ajánl a gyermekkori kedvencei közül, már nem szívesen olvassa a fia. Viszont azokat, amiket Török Enikő tanítónő választ, játékos módszerekkel „tálalva” szereti. Ilyen a Szeleburdi család, a Mézga család, Mézga Aladár különös kalandjai, Tom Sawyer stb. Az is tetszik a szülőknek, mikor ők is be vannak vonva egy-egy könyv kapcsán, akár receptek kipróbálásával, vagy megadott témában való „családi nyomozás” a feladat a nagyszülőktől örökölt kincsek között.
A továbbiakban bemutatták a Szatmár megyében megjelenő magyar kulturális lapokat.
Veres István, a Sugárút egyik szerkesztője elmondta, hogy van a megyében két kulturális folyóirat: a Szamos és a Sugárút. Amikor lehetőség adódott a Sugárút folyóirat elindítására, Veres István is „provokálva” érezte magát, hogy szorgalmazza egy kulturális lap létrehozását. Több cím is szóba került, végül a Sugárút mellett döntöttek. A lap nyolcadik éve, évszakonként jelenik meg, könyv formátumban. A szerkesztők igyekeznek egy igényes lapot elkészíteni, a szerzők harminc százaléka él a történelmi Szatmár megye területén, a kétharmada a Kárpát-medence magyarlakta területeiről való.
A résztvevők a helyszínen hozzájuthattak a Szamos kiadványaihoz — nem csak a laphoz, hanem azokhoz a könyvekhez is, melyeket a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont Szamos-könyvek címen jelentet meg.
Veres István hangsúlyozta: rendkívüli nagy dolog az, hogy a Szamos folyóirat felkarolja a fiatalokat, lehetőséget biztosít arra, hogy a fiatalok közölhessék az írásaikat és bemutatkozhassanak az olvasók körében.
Török Enikő kiemelte, hogy milyen jelentős esemény a diákok körében, amikor megkapják a Szamos legújabb számait és közösen elemezhetik annak tartalmát. Nemcsak a diákírásokat, hanem azokat az írásokat is, melyek számukra érthetők. Amikor a diákok hazaviszik a lapot, jönnek a visszajelzések, hogy melyek azok a cikkek, amelyek a szülők és a nagyszülők figyelmét is felkeltették.
A találkozó végén a résztvevők válogathattak a legutóbb megjelent Szamos-kiadványok közül, és elmondhatták a véleményüket azokról a kiadványokról, melyeket korábban olvastak.