Csigaházba bújó gyerekvilág 2. – szakmai segítség gyakorló szülőknek
Szakmai beszélgetéssel egybekötött könyvbemutató helyszíne volt a szatmárnémeti Mézesház, ahol október második felében mutatták be Bálint Kati meseterapeuta és dr. Tallian Cristian pszichiáter Csigaházba bújó gyerekvilág című kötetének a második részét. Az eseményen a szakemberek, kollégák és barátok mellett jelen volt András Imre, a Közösségért Alapítvány ügyvezető igazgatója és Ilyés Irén, a MOL Gyermekgyógyító Program szakpszichológusa is, akik a könyv megjelenését támogatták. Az alábbiakban a két kötetről, illetve az azokban tárgyalt szorongásról és túlféltésről elhangzott szakmai hozzászólások és vélemények olvashatók.
András Imre, a Közösségért Alapítvány ügyvezető igazgatója:
Tizenhatodik éve szervezzük ezt a programot, minden évben 18–22 olyan egyesületnek ajánlunk támogatást, amely élmény- vagy művészetterápiás foglalkozásokat szervez fogyatékkal élő gyerekek számára. Egy ilyen program részeként jött létre a Bálint Kati és dr. Tallian Cristian által vezetett, szorongásos gyermekekkel foglalkozó rehabilitációs központ, illetve a lázári jurta, ahol gyerekek számára szerveznek foglalkozásokat és táborokat. Jó látni a pozitív eredményeket és jó hallani a további fejlesztési tervekről.
Dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató:
Minden szakemberben egy idő után összesűrűsödik a tapasztalat, ezt néhányan le is írják, én ezt látom a Csigaházba bújó gyerekvilág című kötetben. Az egyik motívuma a könyvnek a túlféltő szülő. Ha kimegyünk a játszótérre két típusú szülőt lehet megfigyelni: vannak a helikopterszülők, akik a gyerekek felett őrködnek, nehogy történjen valami a gyerekkel, és vannak a világító szülők, akik le tudnak ülni egy helyre, a gyerek pedig pontosan tudja honnan kell segítséget kérni, ha úgy adódik. A kötet szerzői ezt látták, de nem akarnak ezekről a szülőkről ítéletet mondani, mert nem arról van szó, hogy a szülők szándékosan rosszat akarnak a gyereknek. Minél bizonytalanabb egy társadalom, annál inkább ragaszkodunk ahhoz, ami biztos, minél kevésbé látunk előre az életben, annál több a belső feszültség. Az a szülő, aki nem látja, hogy mi lesz a gyerekével öt-tíz év múlva, igyekszik nagyon félteni. Ennek a könyvnek ez az alapzöngéje, hogy ebből a féltésből születhetnek kitűnő növekedések, de születhetnek olyan szülői minták, amelyek valahogy megpecsételik a gyerekek életét.
A könyv két nagy részre oszlik: az első részben dr. Tallian Cristian pszichiáter ad szakmai tanácsot, útmutatást a szülőknek a gyermekneveléshez, a második részben Bálint Kati a mesék segítségével és azok értelmezésével nyújt kapaszkodót. Nagyon fontos, hogy az életben legyenek olyan emberek, akik vissza tudnak jelezni, hogy mire kell odafigyelni. Ez a könyv nem csak szakkönyv, aki elolvassa, visszajelzést kap olyan szülői mintákra, amelyeken érdemes elgondolkodni. Ma már minden szülő és pedagógus gyermekmentő. Mentjük a társadalom zűrzavaros, túlingerlő, információkkal elárasztó, túl hamar felnőni akaró embereket. Ez a könyv abban segít, hogy tudatosítsuk a felelősséget. Mindannyian éljük azt a mesebeli történetet, amikor el kell indulni, mint a szegénylegénynek. Minden mese valahogy egy normastílust ír le. A mese attól jó, hogy van benne egy kollektív bölcsesség. Bizonyos életszakaszokon mindenki átmegy és be kell látni, hogy azt így kell csinálni. A könyv második részében vannak mesék, amit Bálint Kati nem varázstalanít, hanem leírja annak a mechanizmusát. A mesét nem kell varázstalanítani és túlmagyarázni, hanem kell hagyni, hogy hasson. Minden ember életében eljön a pillanat, amikor a gyereket el kell engedni. Az okos ember próbál erre felkészülni. Ez a könyv segít abban, hogy a szülő alakítson ki egy képet arról, hogy mennyire van felkészülve az elengedésre.
Máthé Róbert pszichológus, református lelkipásztor:
Amikor elolvassuk a könyv címét, a csigaházról a spirál jut eszünkbe. A holisztikus szemléletűek azt mondják, hogy a jó energiák mindig spirál formát vesznek fel. A spirál, a jó energia eleve ott van az ember sejtjében. A könyv orvosi részénél a túlféltésnek azok a zavarai vannak felsorolva, amik egy gyereket felnőtt korára életképtelenné teszik. Tisztázni kell, mi a túlféltés? Az első gyereket a szülők mindig túlféltik. A másik gyereknél ez egy kicsit alábbhagy. A túlféltés nem más mint kényeztetés. A kényeztetés Vekerdy Tamás szerint az, amikor a szülő olyan dolgot végez el a gyerek helyett, amire ő maga is képes. A túlféltés következményei lehetnek a szocializációs zavarok, ezek nagyon jól fel vannak sorolva a könyvben.
A könyv meseterápiás része azért fontos, mert minden pszichoterápiás iskola amikor gyerekekkel dolgozik, a mesék világába bújik. Bálint Kati ebben a könyvben különösen értelmezi a meséket. Nagyon fontos, hogy az ember úgy nőjön fel, hogy a szülők engedjék a gyerek számára megtapasztalni a világot. Fontosak azok az ismeretek is, amiket olvasunk vagy hallunk, de a lelkünkre mindig azok hatnak a legmélyebben, amiket megtapasztalunk. Az életből nem lehet kispórolni a tapasztalást. Amikor a kalitka ajtaja kinyílik, akkor a gyermek előtt, az ember előtt az élet megtapasztalásának a lehetősége nyílik meg.
Ilyés Irén pszichológus:
Az első kötet inkább a gyermeki szorongás témáját járja körül, szorongásoldás és meseterápiás eszközökkel. Hiánypótlónak tartottam ezt a kötetet. Bár ma már a pszichológiai anyagokból, mindenféle fejlesztő és terápiás könyvekből nagyon sok jelenik meg, de ezek között a kiadványok között kevés az, ami valóban tiszta forrásból táplálkozik, úgy szakmailag, mint emberileg, lelkileg. Ezeknek a könyveknek a megírása mögött komoly tapasztalat, szaktudás, sok átdolgozott év áll. Én a munkámban nagyon sokszor használom az első kötetet. A gyerekek tudnak kapcsolódni a mesékhez, gyógyulni tudnak azokon keresztül. Ezek mellett számomra nagyon fontos az, hogy ha elolvassuk ezeket a köteteket, olyan szavakat találunk benne, hogy lét, szeretet, biztonság, fény, melegség, otthon… Mind-mind az a minőség, külső vagy belső terek, amiket olvasva és felidézve önmagunkban, jönnek azok a lelkiállapotok, ahol oldottak vagyunk, valahogy egységben vagyunk önmagunkkal, el tudjuk engedni önmagunkat, s ez a két szakkönyv – gyakorlati eszköz, amit szülők kezébe is oda lehet adni, mert a magas szakmaiság mellett könnyen érthető, befogadható szöveggel íródott kötetekről beszélünk – egy belső utazássá is válik. Ezek a könyvek, az a tartalom és az a fajta tudás és irányadás, tanácsadás, ami a szülők és a szakemberek felé megtörténik, a belső nyugalom, belső erőforrás és valahol a mélyebb önmagunkkal való közösségbe tartozás állapotát segít felidézni és létrehozni a munkánk során, az otthonunkban. Olyan kötetek ezek, melyek valóban gyógyító eszközök. Nagy bátorság volt megírni a második kötetet, míg az első kötet gyermekeknek szól – a mesevilágot nagyon gyakran a gyermekekhez kötjük –, a szerzők a második kötetben meghívják a szülőket is, hogy kezdjék el járni a mesék útját. A mesék nemcsak a gyermekeket tudják megsegíteni, hanem a szülőket is, a szülőknek is egy belső fejlődést, belső utazást, belső gyógyulást kínálnak. Azokról a szülőkről, akik nem feltétlenül segítik a gyermeket abban, hogy egy biztonságosan kötődő, nagyon bátor, önálló felnőtté váljanak, nem elítélően szólnak a kötetek szerzői, hanem egyszerűen csak rávilágítanak a probléma különböző okaira. A kötet ezt a kérdést továbbviszi, segít a szülőknek abban, hogy ezen tudjanak változtatni. Ebben segít a második kötet, hogy a mesék útján ezt a belső vizsgálódást, megvilágosítást, belső utazást végig tudjuk járni, és ez a kettő együtt abból a szempontból összefügg, hogy gyermekre és szülőre vonatkozólag is kapunk terápiás vagy segítő eszközöket, szerzünk egy kis önismeretet. Általában a terápiás ellátásokban az utóbbi években előkerült a családfókuszú megközelítés. Már túl vagyunk azon, hogy bármilyen terápiás vagy fejlesztő beavatkozás során úgy lépjünk be segítőként a család életébe, hogy én vagyok a szakember, elvonulok a gyerekkel, meggyógyítom és visszaadom. Ha a gyermeket ugyanabba a rendszerbe engedjük vissza, akkor nem igazán tudunk szakemberként csodát tenni. Senkinek sem jó az, ha csak a gyermeken segítünk, mert a szülő nem azért túlféltő, mert gonosz akar lenni, hanem az ő értelmezésében így tudja a legjobbat nyújtani a gyermekének. Ebben kell ő fejlődjön, hogy nem ez az a fajta szeretet, ami a legtöbbet segít a gyerek fejlődésében vagy önállóságában. Ezért fontos, hogy megszületett a második kötet, mert az egész család életébe tudunk pozitív változást hozni, ha minél több oldalról segítjük meg őket.
Lukács Dénes pedagógus:
Én úgy gondolom, hogy jót tenne a tanügyi rendszernek, ha a szülők megfelelő, kiegyensúlyozott lelkiállapotban lennének. Ez feltétele annak, hogy az oktatási folyamat megfelelően tudjon működni. Az oktatás olyan, mint amikor a gazda elveti a magot a jó földben, viszont a mag csak akkor kél ki, ha a talaj jól elő van készítve. Ugyanez a helyzet a gyerekekkel is. Ha a szülők nem készítik elő megfelelően a gyereket a befogadásra, vagy túlvédik, túlféltik, nem töltenek megfelelő minőségi időt a gyerekeinkkel, akkor azok a tudásmagvak nem fognak növekedni. A Csigaházba bújó gyerekvilág kötetek a gyakorló szülőknek és pedagógusoknak nyújtanak segítséget, eligazítást a mindennapokban.
Török Enikő tanítónő:
Én nagyon sok szülőhöz ajánlottam a kötetet, mert szinte minden osztályban van olyan gyermek, akinek szüksége van hasonló segítségre, hogy megtalálja a helyes utat úgy a szülő, mint a gyermek. A második kötet nagyon sok szülőnek fog segítséget nyújtani, fontos, hogy megértsék, a túlféltéssel sokat árthatnak a gyereknek.
Bálint Bianka diák:
A kötet borítótervének és az illusztrációknak az elkészítése nem volt egyszerű – az anya-lánya együttműködés nem mindig zökkenőmentes –, többször újrakezdtük, míg elkészült. Nagyon fontos volt, hogy megértsem a szöveget, amihez az illusztráció készült és a teljes szöveget, hogy a könyv borítója kifejezze a lényeget. Nagyon fontos, hogy a mesékhez készülő illusztrációk sejtessék a mese üzenetét.
Seer Maya diák:
Én a saját történetemen keresztül tapasztaltam meg, hogy ki lehet gyógyulni a lelki betegségből. Ennek az a feltétele, hogy bízni kell a szakértőkben, el kell dönteni, hogy meg akarok gyógyulni, és azt tenni, amit a szakember – az én esetemben Kati – mond.
Bálint Kati meseterapeuta:
A mesék gyógyítanak és egy gyönyörű tükröt tartanak az embereknek. A mesék valójában nem gyerekeknek íródtak, a felnőttekhez szóltak. A második kötetet a felnőttek figyelmébe ajánljuk, tudniuk kell, hogy van egy lehetőség arra, hogy bele lehet nézni a mesék tükrébe. Az első kötetben olyan helyzetekről meséltünk, amikor a szorongó gyerekeknek a mesék segítségével tudtunk kapaszkodót, kiutat mutatni ezekből a mély helyzetekből. Rá kellett döbbenni, hogy nagyon sok gyerekkel gyorsan és eredményesen haladunk. Ez akkor működik igazán, amikor egy olyan hatás éri a gyereket, aminek az oka megszűnik, és ennek csak a nyomát kell átdolgozni, akkor nagyon szépen oldódtak ezek a szorongásos állapotok. Olyan helyzeteknél viszont, amikor a családban van egy olyanfajta feszültség, ami mindig újragenerálja a szorongásos állapotot, a mi munkánk annyi volt, hogy mindig segítettünk egy kicsit, de a gyerekek mindig visszakerültek ebbe a szorongásos állapotba. Egy adott pillanatban ki kellett mondani, hogy ha a családban van egyfajta túlvédő, túlaggódó minőség, csak akkor lesz eredményes és végleges a szorongásoldás, ha tudunk segíteni a szülőknek is abban, hogy tudjanak egy kicsit önmagukra figyelni és nézzék meg, ha ők is változnak, annak hatása lesz az egész családra. A túlféltő szülők felett nem ítélkezünk, a szülők nem akarnak rosszat a gyereküknek. Viszont a szeretetnek van egy hajszálvékony határa, amit ha a szülő átlép, akkor a szeretetével már nem segít, motivál és előrevisz, hanem ezzel bántja, kalitkába zárja a gyereket. Nem biztos, hogy a szülők ezt érzékelik, viszont jelen van a szorongásos gyerek, aki mutat egy nem múló állapotot. A gyógyulás nem egyszerű, jelen kell legyenek a szülők is, meg kell őket tanítani, hogy merjenek belenézni a mesékbe. Elsősorban bátorság kell ahhoz, hogy az ember fellapozza és megnézze a mese üzenetét. A mesék csak a képzeletük határáig viszik el a gyerekeket, addig amíg ők ezt fel tudják dolgozni. A szülőkkel is ugyanezt tudják tenni a mesék, addig viszi el a szülőt, amíg rá tud arra ébredni, meg tudja azt magában fogalmazni, hogy benne is van egy megbillenés és neki is szüksége van arra, hogy változtasson adott területeken. A mese megmutatja azt is, hogyan lehet azokat az apró, pici lépéseket megtenni. Ha valaki a családon belül változtatásokra szánja el magát, akkor a család mint egész struktúra elkezd változni. A túlvédő, túlféltő, túlóvó szülő mellett olyan dolgokra is kitérünk ebben a könyvben, amivel nap mint nap találkozunk. Egy nagyon érdekes, furcsa jelenség, hogy olyan gyerekek, akiknek van hangjuk, úgy születtek, hogy tudnák azt használni, lelki félelmeik vagy egy megtapasztalt trauma miatt – egy óvodai idegen nyelvű közösség miatt például – bezárkóznak a csigaházba és éveken keresztül képesek megmaradni egy olyan állapotban, hogy amikor becsukódik a házuk ajtaja, némává válnak. Kimegy a gyerek az utcára, és onnantól kezdve a félelem olyan mértékben uralja el, hogy nem hajlandó megszólalni. Nagyon sokszor tapasztaljuk terápiás keretek között, hogy pillanatok alatt oldódnak, mert megteremtjük azt a keretet, ahol biztonságban érzik magukat Amikor beszélnek, elmesélik, hogy nekik milyen rossz az, hogy az óvodában nem szólalhatnak meg. Az ilyen állapotban lévő gyerekeket csak úgy lehet kimenekíteni a csigaházból, ha csatlakoznak a szülők és a pedagógusok. Vagy például régebben normális dolog volt, hogy a gyerekek megkóstolták az ízeket. Ma nagyon sok gyerek visszautasítja azt, hogy néhány dolgon kívül megkóstoljon ételeket. Ezek is gyakran egészségtelen ételek. Ezek a gyerekek csak túlélnek. Ha biológiailag gyengék, a lelki erejük sem fejlődik, nem bontakozik ki a lelki egyensúlyuk. Ezeken a helyzeteken kell változtatni. Mivel nem tudunk minden ilyen gyerekhez eljutni, a könyv által igyekszünk eljuttatni a szavainkat a szülőkhöz és a pedagógusokhoz.
Dr. Tallian Cristian pszichiáter:
Számomra azért fontos ez a kötet, azért kellett leírni dolgokat, mert én azt tapasztalom nap mint nap, hogy a szülők nagyon sok nem szándékos, de önkéntelen csapdába, hibába futnak bele, hogy ők nem is tudják elképzelni milyen mélyen bele tudnak szólni a fejlődés folyamatába. Nekem az a szerencsém, hogy gyermek- és felnőtt pszichiáter is vagyok, nem egy olyan páciensem van, akit végigkövethettem kora gyermekkortól felnőtt koráig, és látom azt, hogy milyen hatásai vannak a nevelésnek, a szülői attitűdnek, mennyi mindent el tudnak rontani, életképtelenné tenni a gyereket. Ez egy nagy felelősség. A szülő sokszor nem is mer szembenézni azzal, hogy mit jelent szülőnek lenni. A szülői hivatás az egyik legnehezebb a világon. Mi is sokat izgulunk a lányainkért, amikor elutaznak, de tudatosítani kell azt, hogy a szülő legfontosabb feladata az, hogy az életre nevelje a gyereket. Az élet pedig önálló élet kell hogy legyen. Bármi történik vele, tudjon helytállni, tudjon magában bízni. Ha sikerül önbizalmat adni egy gyermeknek, akkor megtettük, amit lehetett. Elengedtük azzal a csodálatos hamuban sült pogácsával, ami az önbizalmat, valamint az életbe és a jövőbe vetett hitet jelenti. Mi ott vagyunk a háttérben és mindig ott kell maradnunk, de a láthatatlan kötelék egyre vékonyabb és hosszabb lesz. Amit még tapasztalok, hogy a szülőknek nincs felelősségérzetük. Megpróbálnak mindent megcsinálni a gyermek helyett. Nem jó az, ha a gyerek már kicsi korától nem kap a korának megfelelő feladatot. A gyermeknek csak akkor lesz önbizalma, ha sikerélményei lesznek. Az önbizalom egy olyan építmény, aminek millió téglája van, valahol ott kezdődik az első években, amikor a gyerek még totyog, mindent kipróbálna, mindent lehúzna, de helikopterszülőként ott vagyunk és mindenről letiltjuk. Itt kell tudatosodjon a szülőben – és ez a legfontosabb üzenete a könyvünknek –, hogy a túlóvás, bár szeretetből fakad, nagyon káros is lehet. Ha ezt megtanulják a szülők és átviszik a mindennapokba, a gondoskodás, a féltő gondoskodás egyre távolabb kerül tőle. Ha sikerül magunkban elrendezni ezt a dolgot, kinyitjuk az aranykalitka ajtaját, akkor megtettük a szülői feladatunkat. Nem könnyű, sajnos nem mindenkinek sikerül, ilyenkor aztán megjelenik a depresszió, a szorongás, később az alkoholizmus. Mentális egészség szempontjából nagyon sok veszélyes állapotba kerülhet a gyerek, a fiatal, majd a felnőtt.