CSICSERGÉSEK – Beszélgetés Török Enikővel az új könyvéről, olvasásról, írásról, tanításról
– Ha a gyermek Enikő kézbe kapná a Csicsergőt, mi lenne a reakciója?
– Pár éves lehettem, mikor az első könyvet a kezembe adták, s addig szeretgettem, míg apró darabjait a huzat kergette a lakásban… Később minden könyvre kincsként tekintettem. Ha a Csicsergőt gyermekként vehettem volna kézbe, elvarázsolt volna az ötletes rajzok színes kavalkádja, játékossága, a rímek vidámsága s magukkal ragadtak volna a dalok, melyek táncra hívnak.
– Nem „csupán” verseskötetet tartunk a kezünkben. Az óvónőkre és tancikra is gondoltál.
– A Csicsergő több mint egy egyszerű gyermekverses kötet, hisz a mesék, versek, dalok mellett a szövegekhez kapcsolódó drámajátékokkal tehetik élményszerűvé a tevékenységeket a lelkes pedagógusok, ezáltal segédanyagként is használható. A könyvben található QR-kódok segítségével akár telefonnal is elő lehet csalogatni a Fiatalok Ifjúsági Zenekar – Fehér Róbert Benjamin, Szilágyi Norbert, Kocsis Erik – által életre keltett dalokat, melyeket figyelemfelkeltésként vagy frissítésként is érdemes meghallgatni, mozogni a dalok ritmusára. A másik vonzereje a könyvnek az eredeti illusztrációk, amit Antku Alexandra Hanna, kedves diákom 10 évesen álmodott a versek mellé. Ezzel is biztatnám a gyerekeket, rajzoljanak, alkossanak.
– Kit olvastál szívesen gyerekkorodban, kit olvasol most, ha időd engedi?
– Kezdő olvasóként Benedek Elek meséi kötötték le a figyelmemet, s mivel anyukám folyton Petőfitől idézgetett, már harmadikosan Petőfi Sándor versei lettek számomra a legkedvesebbek. Később Verne Gyula, majd Gárdonyi, Jókai, Mikszáth könyveit faltam, de az indiánregényeket sem tudtam letenni. Mostanában, ha időm engedi, vadászom a családregényeket, a megtörtént eseteket. Hasonlókat olvastam Náray Tamástól, Silingi Teréziától, Fábián Jankától.
– Kedvenc verseid vannak-e? Esetleg kedvenc költőd?
– Nagyon szeretem Radnóti Miklóstól az Éjszaka című verset, Szabó Magdától a Hinni című remekművet. Kedvenc költőim Petőfi, Ady, Weöres Sándor, a kortársak közül elvarázsolt László Noémi Darázsolás című kötete, de kedvelem Rupi Kaur frappáns gondolatait is.
– Tanítónő vagy, gyermekek vesznek körül nap mint nap. Talán ők is szerepet játszanak abban, hogy nekifogtál verseket, dalokat írni?
– Szerencsésnek érzem magam, mert gyermekekkel vagyok körülvéve. Ők csalogatják ki a legjobb gondolatokat. Ha egy vers vagy dal megszületik, szinte azonnal megmutatom az őszinte gyerekzsűrinek, s ők egyből elmondják, hogy kész van-e már, vagy még csiszolgatni kell.

Fotók: Virág Botond
– Miért fontos minél hamarabb bevezetni a gyerekeket a könyvek világába?
– Minél korábban kerül könyv egy gyerek kezébe, annál jobb, mert kezdetben játéknak tekinti azt. Minél többet találkozik könyvekkel, akár a felnőttek kezében, annál inkább fogja igényelni a könyvek általi élményeket.
– Mikor nem korai versekkel megismertetni a gyermekeket?
– Mivel mindkét gyermekemnek már pár hónapos kortól olvastam verseket, amire lelkesen figyeltek, úgy gondolom, minél hamarabb megismerik a kicsik a ritmusos rímeket, annál jobban fogják később is szeretni.
– Miért fontosak már kicsi korban a mondókák, rövid dalok?
– Kicsi korban a mondókák segítik a beszédfejlődést, a koncentrációt, bővítik a szókincset. A fülbemászó, rövid dalokat a gyerekek könnyen megtanulják, ezáltal fejlődik a ritmusérzékük, a mozgás, a tánc iránti vágyuk.
– Hogy szoktál verseket tanítani?
– Próbálok minél változatosabb ötleteket kitalálni egy-egy vers tanítása előtt. Van, hogy drámajátékokkal, máskor a szöveghez kapcsolódó képekkel, a gyerekek által készült illusztrációkkal vagy olyan játékokkal, amelyek elősegíthetik a versek megkedvelését.
– Volt alkalom, hogy verssel tanítottál meg egy leckét?
– Gyakran használok más szerzők költeményeit vagy általam írt verseket figyelemfelkeltésként felolvasva, szavalva, esetleg dalként. Néha óra közben rögtönzök egy dallamot. Tanítványaim számtalan feladatot kaptak már egy-egy versem kapcsán: fogalmazást kellett írniuk, illusztrálni kellett, kérdéseket fogalmaztak a tartalommal kapcsolatban, rímekre, szófajokra vagy szép szavakra vadásztak, s a bátrabbak folytathatták a verset vagy írhattak saját versikét a témában.
– Népdalokat szoktál-e tanítani? Miért fontosak?
– Nagyon szeretem a népdalokat. Magam is írtam népdalszerű verseket, melyekben lüktet a ritmus. A népdalok kézen fogják a gyerekeket és vezetik a hagyományőrzés útján, melyeket nagyszüleink tulipános ládában dédelgettek, hogy továbbadhassák…
– Te is buzdítod a diákjaidat, merjenek kibontakozni, verset írni. Versíró versenyt is szerveztek. Miből lesz a cserebogár? Hogy látod, mennyi lírai én lakozik a gyerekekben?
– Mindig nagy öröm számomra, amikor egy gyermekben felfedezem a szikrát, azt, mikor megpróbálkozik a rímek faragásával. Mivel én is gyermekként próbáltam először verset fabrikálni, ezt a lehetőséget akartam megosztani a gyerekekkel, amikor Fórizs-Kiss Imola magyartanárral megszerveztem a Versíró pályázatot országos és nemzetközi résztvevőkkel, a LiterArt Egyesület, a Lázári Polgármesteri Hivatal és a Hármashatár Egyesület támogatásával. Az évek során számtalan tehetséges kisdiák ragadott tollat, s olyanok is akadtak, akiknek a versei nyomtatásban is megjelentek a Szamos folyóiratban vagy más kiadványokban. Sosem tudhatjuk, miből vagy kiből lesz a cserebogár, de a gyermekek között akadnak olyan tehetségek, akikben ott rejtőzhet a lírai én. Hiszem, hogy a megfelelő motivációval elő lehet csalogatni az őket foglalkoztató gondolataikat, hogy felvállalják, hogy ők is megtörhetik a csendet, hisz csicsergősen szép az élet…