Bölcsődétől posztlíceumig magyar tagozaton

| július 11, 2024 | , |

Elkészült a következő tanév beiskolázási terve, már pontosan lehet látni azt, hogy Szatmár megyében bölcsődétől, óvodán, elemi, általános, szakiskolai, líceumi képzésen át, posztlíceummal bezárólag hány csoport vagy osztály indul. Lukács Dénest, a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjét a magyar oktatás helyzetéről kérdeztem.

 

– Elkészült a 2024–25-ös tanév beiskolázási terve, hogyan alakul a magyar oktatási hálózat Szatmár megyében?

– Minden településen az iskolaigazgatók egyeztetnek a helyi önkormányzat vezetésével az iskolahálózatról, amit aztán helyi tanácsosoknak is meg kell szavazniuk, majd ezeket a tervüket felterjesztik a tanfelügyelőségre, ezeket a tanfelügyelőség jóvá is hagyja, ha azok megfelelnek a tanügyi törvény előírásainak, hiszen helyi szinten lehet látni a legjobban az igényeket és a lehetőségeket.

Az ősztől induló iskolai évet bölcsődétől posztlíceumig több mint 14 600 gyerek, diák kezdi magyar tagozaton. Nyugodtan mondhatom, hogy ha egy gyereket magyar nyelvű csoportba, osztályba szeretnének íratni a szüleik, erre megvan a lehetőségük. Magyar tagozatos bölcsődékben 165 gyermek számára biztosított a felügyelet, az óvodákban tervezett gyereklétszám 2913, előkészítő osztályban 1037 kisdiákkal, az elemi osztályokban 4079 tanulóval, V–VIII. osztályban pedig 3815 diákkal számolunk magyar tagozaton. Szakiskolai osztályokban 728 hely, a középiskolákban pedig 1744 hely van meghirdetve, és posztlíceumi képzésen is van 126 hely van.

– A magyar oktatási rendszer fenntartása nem jelent gondot azokon a településeken, ahol az önkormányzatokban nem biztosított a magyar képviselet?

– Minden iskolában, ahol van magyar nyelvű oktatás, van magyar igazgató vagy aligazgató, ez amiatt fontos, mert a mi igényeinket mi tudjuk igazán képviselni. A törvények jók, viszont azokat be kell tartani és tartatni. Azokban az iskolákban, ahol nem működik magyar tagozat, lehetőség van fakultatívan tanulni a magyar nyelvet és irodalmat, illetve a kisebbségtörténelmet. Ez a lehetőség nincs mindenhol kihasználva, a közeljövőben arra fogunk törekedni, hogy a szülők figyelmét felhívjuk erre a lehetőségre. Mivel ezeket a tárgyakat pluszórákban kell tanulni, a gyerekek nem igazán élnek a lehetőséggel, a szülők viszont megértethetik a gyerekeikkel az anyanyelvtanulás fontosságát.

– Nem ritka az sem, hogy magyar gyerekek román tagozaton tanulnak. Van erre magyarázat? Mit lehet tenni ellene?

– Nem sokat. A szülő és a gyerek közös döntése, hogy milyen tagozaton tanul a gyerek. Több magyarázattal, érveléssel találkozunk, leggyakoribb az, hogy a román nyelv ismeretével a gyerek majd jobban érvényesül. Ez nem mindig igaz. Ha megnézzük az idei érettségi eredményeket, a magyar tagozaton tanuló gyerekek jól szerepeltek a román vizsgákon. Van minőségi oktatás, és tud érvényesülni a végzős, ha magyar tagozaton tanul. Több olyan példát tudnék sorolni, amikor a magyar gyereket beíratták román tagozatra, egy idő után pedig kérték, hogy iratkozhasson át magyar tagozatra, mert nem tud alkalmazkodni.

– Nagy előrelépés, nagy segítség és látható eredményeket hoznak a magyar nyelvű bölcsődék.

– Ezen a téren az egyházi (római katolikus és református) bölcsődék működnek kiválóan. A jövő évtől a szatmárnémeti városi bölcsődénél is beindul egy csoport. Ezekben a bölcsődékben felkészült óvodapedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel.

– Az sem hagyható szó nélkül, hogy vannak olyan óvónők és tanítónők, akik a gyerekeiket román tagozatra járatják. Ezek jó hatással vannak más szülőkre?

– Én nem tudok konkrét esetről, ha van ilyen, az nem egészséges. Ez a jelenség mindig jelen volt, és nem is fog eltűnni. Nincs módszer a megállítására. A pedagógusok jelentősen kiveszik a részüket a közösségformáló tevékenységekből és a kulturális élet fellendítéséből. Nem biztos, hogy az a pedagógus, akinek a gyereke egy másik kultúrában nevelkedik, hiteles tud lenni.

– Sok községi iskolában az oktatás körülményei vetekszenek a városi iskolákban nyújtott színvonallal, mégsem vonzó ez a szülők számára. Mi ennek az oka?

– Nagyon beszűkült a rés a falu és a város között, ez az oktatásban is meglátszik. Vannak olyan falusi iskolák, melyek felszereltebbek mint sok városi tanintézmény, érthetetlen, hogy egyes szülők miért döntenek mégis úgy, hogy gyerekeik városi iskolába ingázzanak, amikor mindez sok plusz költséggel jár.

– Gyakran halljuk, hogy a tanulók túlterheltek, sok az iskolán kívüli tevékenység, versenyek stb. Szükség van ezekre?

– Nagyon sok verseny és olimpiász van, szerintem meg kellene találni az egyensúlyt, hogy azokat a gyerekeket, akik kimagaslóan teljesítenek az iskolában milyen módon lehet fejleszteni és versenyeztetni, de a nagy többség esetében a felzárkózásra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy azok a diákok, akik nem rendelkeznek olyan kimagasló képességekkel, szintén tudjanak boldogulni. A minisztérium lépése is ennek jegyében történt, az idei évtől már megszűnt az I–IV. osztályos szinten az országos szintű versenyeztetés, az oktatás ezen szintjén a versengések a regionális versenyekre korlátozódnak, épp amiatt, mert az elemi osztályokban sokkal fontosabb az, hogy azzal foglalkozzunk, hogy a gyerek írjon, olvasson és számoljon, magyarán a biztos alapokat fektessük le.

– Mennyire jelent problémát az, hogy sok fiatal külföldre megy tanulni?

– Mindig mentek diákok külföldre tanulni, régebben nagy részük vissza is jött. Ma is a jó képességű gyerekek mennek el, ezért csak reménykedünk abban, hogy a tudásukat majd itthon akarják kamatoztatni. Látunk erre is példákat, jó lenne, ha ez lenne a tendencia.

 

Fotó: a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium Facebook-oldala