Barangolás Kürti Emesével a könyvek világában

| június 24, 2023 |

Osztályfőnökként a tanár mindig reménykedik, hogy diákjai közül néhányan ugyanolyan szeretettel viszonyulnak majd a könyvekhez, mint ő maga. Szerencsésnek mondhatom magam, mert bizony nem egy diákom vált olvasó felnőtté, de egyet közülük most kiemelnék, aki nem csak olvas, de szülők és gyermekek körében szeretné népszerűsíteni ezt az igen szép és hasznos tevékenységet. Ő nem más, mint Kürti Emese, aki elindult álmait valóra váltani, s minden kedves olvasni szerető gyermeket játékra hív. A nyeremény nem csak kézzel fogható, hanem egy életre szóló élmény. És öröm. Az olvasás (közös) öröme.

— Amikor rád gondolok, első kép, ami beugrik, az egy iskolás momentum, amikor megismerkedtünk s a padodon két-három könyv tornyosult; később kiderült, a padban is ott lapult néhány. Olvasó fiatal voltál. De hogy váltál azzá?

— Ezek a pillanatok bennem is elevenen élnek és a hozzá kapcsolódó érzések is. Azt éreztem, hogy minden egyes kiolvasott könyv hozzám tesz, formál engem. Azokra a pillanatokra is szeretettel emlékszem, amikor gyerekkoromban meséltek nekem, vagy amikor a nagymamám dalokkal altatott el. Az iskolai évek alatt a magyar és világirodalom órák is a kedvenceim között voltak.; illetve a könyvtár szeretete is az iskolai éveim alatt alakult ki, ahol sok olyan könyvet találtam, ami az akkori érdeklődésemnek leginkább megfelelt, többnyire pszichológiai témájú olvasmányok, úgyhogy ilyen szempontból az életutamat is nagyban meghatározták/befolyásolták az akkoriban olvasott könyvek. Úgyhogy azt érzem, az olvasáshoz, a mesékhez fűződő szeretetem abból fakad, hogy számos pozitív emlékem fűződik hozzá.

— Tanulmányaid során mennyire tudatosult benned az olvasás fontossága?

— A tanulmányaim folyamán mindenképp hasznomra váltak az addig elolvasott könyvek adta ismeretek és ezen a szakirányon az ajánlott szakirodalom száma is igen terjedelmes. A pszichológia tudománya szerteágazó, így az elolvasott könyvek mindig tudtak új tudást, ismeretet nyújtani, amire mindig személyes fejlődésként tekintettem.

— Visszajöttél Szatmárra és itthon segíted a közösséget, a Boldog Scheffler János Központban. Milyennek látod a mai gyerekeket?

— A segítő szakma számomra nagyon sokat jelent, korán kialakult bennem ez az elhatározás, hogy ezen a területen szeretnék elhelyezkedni.

A mai gyerekek nagyon érdeklődőek, nyitottak, tele vannak kíváncsisággal és a jelenlegi élethelyzetben ingerek sokasága éri őket. Sokszor nehéz feladat számukra, hogy megküzdjenek azzal a sok információval, ami őket éri. Épp ezért fontos is, hogy a bennük lévő érdeklődést hogyan formáljuk.

Ezzel szakemberként és szülőként is szembesülök. Igyekszem megőrizni az aranyközéputat, főleg a digitális eszközök használatának tekintetében. Hiszen a fiatal generációt már ez öleli körbe, ebbe születnek bele, az eszközhasználat igen hamar az életük részévé válik. Fontos, hogy a kisebb korosztály számára korlátozzuk ezeknek az eszközöknek az elérhetőségét, két év alatt pedig egyáltalán ne használják még őket. Úgyhogy jelenleg ebben látom a legnagyobb kihívást a gyermekek szempontjából. A mi felelősségünk, hogy megtanítsuk nekik, hogy mikor, mennyit és milyen tartalomhoz juthatnak, mert nagyban befolyásolják a mai generáció fejlődését.

Nektek is van két gyönyörű gyermeketek. Mondhatni szinte első pillanattól olvasol nekik s aktívan foglalkozol velük. Játékokat is tervezel. Szakemberként és anyaként milyen pozitív változásokat észlelsz?

— A gyerekkönyvek a kezdetektől egy kapcsolódási pontot jelentenek számomra a gyermekeimhez. Már akkor kezdődött, amikor az első várandósságom idején elkezdtem felolvasni a pocakban lévő fiamnak. Éreztem, hogy ettől sokkal jobban ráhangolódom, figyelek rá és ő kedvelte, amit hallott. Ez a fajta kapcsolódás a születése után csak még jobban erősödött. Számunkra ez egy fontos közös élmény, családi időtöltés, az összebújós, olvasós pillanatok, talán ezért is érzem elhivatottnak magam abban, hogy mindenkit bátorítsak arra, hogy elkezdjen ezen a módon is közelíteni gyermekéhez. Mindenképp az érzelmi fejlődést emelném ki leginkább, de én azt is megtapasztaltam, hogy a nyelvi kifejezőkészségüket is sokban segítette, mindketten nagyon hamar kezdtek el beszélni. A memóriájukra is nagyon jó hatással van, nagyon sok mennyiségű információt megjegyeznek, engem is rendszeresen meglepnek milyen sok mindent felhasználnak a könyvekben olvasott információkból.

A játékoknak szentelt érdeklődésem pedig abból fakad, hogy mindig szerettem a kreatív folyamatokat. Ezt persze a gyermekeim lelkesedése is táplálta, hiszen mindig nagy örömmel fogadták a saját készítésű kis játékokat, tevékenységeket.

Illetve szerettem volna létrehozni egy ilyen fajta útmutatást is, hogy otthon, hétköznapi tárgyakból is lehet nagyon sok fejlesztő hatású, érdekes játékot készíteni a gyerekek számára. Ezzel is elkerülve, hogy hosszú távon ne gyűjtsünk össze sok fölösleges tárgyat.

— Mindenkinek van egy álma. A tied egy közösségépítő, olvasást népszerűsítő álom. Hogy született?

— Ennek egy nagyon pozitív és negatív aspektusa is van. Azt hiszem, bátran mondhatom a visszajelzésekből, amit kaptam a közvetlen környezetemből, hogy a megosztott tartalmak, könyvajánlók hasznosnak bizonyultak. A baráti, családi és a szülők visszajelzése is azt bizonyította, hogy a tippek, amiket a tapasztalataim alapján igyekeztem megosztani velük, pozitív hatást ért el a saját esetükben is. Nagyon szívmelengető, ha képeket küldenek a kialakított olvasósarkokról, a beszerzett könyvekről és leginkább a gyermekek, szülők öröme, hogy számukra is egy kellemes közös tevékenység az olvasás, sok esetben ez az a pont, ahol beindult a gyerekek fejlődése is.

A negatív aspektus pedig a már említett túlzott elektronikai eszközök használata. Sajnos nagyon sok esetben tapasztalom, hogy a szülőknek nincs rálátásuk milyen káros is lehet néhány esetben a gyermek fejlődésére, főleg a gyermek szenzitív periódusában. A szociális és nyelvi fejlődést is negatívan befolyásolja az eszközök túlzott használata. Éppen ezt tudja ellensúlyozni az olvasás, a mese! A sok pozitív hatásai közül főleg az érzelmi, szociális, megküzdési stratégiák, nyelvi készségek fejlődését emelném ki.

Így született meg a gondolat, ezek egységeként, hogy a közös összefogás által talán messzebb is eljuthat az üzenet, bármennyire is tűnhetnek ezek hétköznapi tényeknek, ha aktívan nem foglalkozunk vele, akkor bizony sok esetben már kikopik a fiatal generáció életéből.

— Ahogy szövögetted ezt az álmot, kik álltak melléd?

— Talán ez volt az a pont, amikor megértettem, hogy ez sokunk számára egy igen fontos téma. Hiszen a megkeresésemre az ötlettel kapcsolatban mindenki nagyon pozitívan reagált és örömmel támogatták, hogy az esemény létrejöjjön. Ennek a célja elsődlegesen az olvasás népszerűsítése, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy olvasni ma is menő!

A TestPlay, a Smile with Books, a Retrolibris, Kürti Andrea illusztrátor a Gutenberg kiadótól azonnal pozitívan reagáltak. Elsősorban azért őket kerestem meg, mert nekem nagyon sokat jelent, hogy ők elhivatottan dolgoznak azon, hogy minőségi, széles körű olvasmányokat biztosítsanak az olvasók számára.

— Hogyan neveljünk olvasókat?

— Az olvasás esetében is fontos kialakítani amilyen hamar csak lehet a rutinokat, annak érdekében, hogy a mindennapi tevékenységek részévé alakuljon. Épp olyan fontosak a mesélési rituálék is, amik segítik az elmélyülést.

Szeretettel biztatok minden szülőt, leendő szülőt, hogy használják az olvasást, mesélést, ami egy hosszú távú kapcsolódási pontot jelenthet majd, ami által olyan rutint alakítanak ki gyermekeik életében, amit egész életük során magukkal hordoznak majd! A gyerekeknek a mese szellemi és lelki táplálék is, segíti őket, hogy megküzdjenek az aktuális nehézségekkel. A mesélés, a szülői jelenlét pedig az érzelmi biztonságot jelenti a gyermek számára.

„Mint gyermek, aki már pihenni vágyik

és el is jutott a nyugalmas ágyig

még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –

(igy nem szökik rá hirtelen az éj)

s míg kis szíve nagyon szorongva dobban,

tán ő se tudja, mit is kíván jobban,

a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél…”

(József Attila)

Boldog közös pillanatokat!

— És miről is szól a játék maga?

— Szeretnénk népszerűsíteni az olvasást a gyerekek körében, már a kezdetektől és a fiatal olvasókat is mozgósítani, hogy lássák, olvasni ma is menő, hisz megannyi csodás könyv létezik.

A nyár folyamán egy kihívást indítunk, a közösségi oldalak segítségével, hogy ezáltal is meghozzuk az olvasási kedvet. Részt venni azáltal lehet, hogy minimum 3 könyvet kell elolvasniuk a nyári szünidőben, illetve az önállóan még nem olvasó gyerekek számára a szülők rendszeresen felolvassanak a csemetéiknek és megosszák velünk az olvasott könyveket, tapasztalatokat.

A felhívás július 1-jén indul és szeptember 8-ig tart, amikor is az olvasás világnapja alkalmából a résztvevők közül néhány szerencsés résztvevőt értékes nyereményekkel ajándékozunk meg a partnerek jóvoltából.

A jelenlegi kezdeményezéssel a küldetésem nem ér véget, további programokat tervezek a gyerekek és szülők számára is.

Fehér Imola