A téma egyre fontosabb és egyre aktuálisabb egy rohanó, túlterhelt világban, ahol az ember egyre gyakrabban keresi a lelki egyensúlyt, a belső csendet, a megértést – saját maga és mások felé, hangzott el a 24. Partiumi Magyar Napokon megrendezett, Az olvasás mint terápia – szavak, amelyek gyógyítanak címmel tartott kerekasztal-beszélgetésen, amelyen részt vett Pándi Beáta tanítónő, Jáger-Péter Mónika tankönyvíró, magyartanár és Kürti Emese pszichológus. A beszélgetést moderálta Elek György.

A könyvekben több ezer éve felhalmozott emberi értékek tornyosulnak, bennük van az érzelmek teljes tárháza, a megélt és megálmodott tapasztalatok sokasága. Aki nem olvas, az hihetetlen lehetőséget szalaszt el a világ megismerése szempontjából. Mindenki tudja, hogy az olvasás lélekfejlesztő hatású és általában elmondhatjuk, hogy az olvasottság és a műveltség között jelentős összefüggés van. Az, hogy az irodalom ereje akár gyógyíthat is, kevésbé ismert tény. Pedig ha mélyebben elgondolkodunk azon, hogy mire használta az ember a kezdetektől fogva a meséket, a dalokat, a táncokat, akkor erős a gyanú, hogy örömszerzés, önkifejezés vagy önterápia, gyógyulás állt a művészi tevékenységek mögött már akkor is, amikor még az ember nem is ismerte a terápia szót.

Hogyan lehet megszerettetni a gyerekekkel a könyveket, az olvasást?  

Pándi Beáta

Késő az, ha a gyerek az iskolában találkozik először a könyvvel, az a jó, ha otthon a szülő mutatja meg neki gyerekkönyv formában. A gyerek azt csinálja, amit otthon és a környezetében lát. Ha azt látja, hogy a szülők kezében gyakran van könyv, akkor ő is megszereti a könyvet, majd az olvasást. A pedagógusnak könnyebb dolga van és több eredményt ér el akkor, ha olyan gyerekek járnak az osztályába, akik szeretik a könyvet és olvasnak, mint akkor, ha a tanulók nem könyvbarátok. Akkor sem könnyű, ha fele-fele arányban vannak az olvasó és a nem olvasó diákok. Azért, hogy azok a gyerek is felzárkózzanak, akik nem olvasnak még, a rendszeresen olvasóknak vissza kell venniük a saját tempójukból, nem tudják tartani az általuk megszokott iramot. Én minden pénteken elviszem a tanítványaimat a könyvtárba, hogy kölcsönözzenek könyvet. A gyerekek könyvet vesznek ki a szülőknek is, hogy ők is olvassanak. A szülők nem szakítanak időt arra, hogy elmenjenek a könyvtárba, viszont ha a gyerekük hazaviszi nekik, talán elolvassák. Egyre nehezebb dolgunk van. Tíz éve még a szépirodalom olvasását helyeztük előtérbe, ma már teljesen más olvasmányok felé irányítjuk a gyerekeket. Teljesen mindegy, hogy mit olvasnak, az a lényeg, hogy könyv legyen a kezükben és ne a telefon. Egyre nagyobb a felelősség, hogy a gyerekek minél kevesebbet használják a telefont. Meg kell adni a szabadságot, hogy a diákok válasszák ki, hogy mit olvasnak, viszont ha megszeretik az olvasást, akkor már lehet őket irányítani.

Milyen szempontokat vesznek figyelembe a tankönyvírók az irodalmi anyag kiválasztásakor?

Jáger-Péter Mónika

Szerzőtársaimmal, Burja-Veinberger Melindával és Pap Erikával három éve foglalkozunk tankönyvírással. Közös munkánk a hatodik osztályos tankönyv összeállításával kezdődött, majd ennek folytatásaként elkészült a hetedikes, az idei évben pedig a nyolcadik osztályos tankönyv is. A tanulói kompetenciák fejlesztését szolgáló tartalmak kiválasztását és feldolgozását hárman végezzük, közösen mérlegelve, mely művek kerüljenek be az adott tankönyvbe. Fontos szempont számunkra, hogy a klasszikus és a kortárs irodalom egyaránt helyet kapjon, lehetőleg kiegyensúlyozott arányban. Ennek megfelelően például mindhárom tankönyvben szerepel egy klasszikus és egy kortárs regény. A novellák és a lírai alkotások válogatásánál is igyekszünk az arányosságot szem előtt tartani.
A szövegválogatás során kiemelt figyelmet fordítunk a művek nyelvi megformáltságára, esztétikai értékére, valamint arra, hogy az adott szöveg milyen aktuális üzenetet közvetít a tanulók számára. Alapvető célunk, hogy a választott szövegek egyszerre nyújtsanak esztétikai élményt, és járuljanak hozzá a diákok ismeretszerző és tapasztalatbővítő folyamataihoz. A klasszikus irodalmi kánonhoz tartozó művek kiválasztása a kanonizációs hagyományoknak köszönhetően viszonylag egyszerűbb feladat, míg a kortárs alkotások szelektálása fokozott szakmai mérlegelést igényel. Ennek során figyelembe vesszük a művek nyelvezetét, pedagógiai relevanciáját, valamint azt is, hogy mennyire felelnek meg az adott korosztály igényeinek és befogadóképességének.
E szempontok alapján került a hetedik osztályos tankönyvünkbe Zágoni Balázs Szamos-parti Hollywood című regénye, míg a nyolcadikosok számára Berg Judit Az őrzők című művét választottuk. Mindkét alkotás jelentős történelmi és kulturális háttérrel rendelkezik. Zágoni regénye egyrészt betekintést enged a kolozsvári filmgyártás világába, másrészt érzékelteti az első világháború kitörésének társadalmi hatásait. Berg Judit műve pedig Budapest nevezetességeit és műemlékeit ismerteti meg a fiatal olvasókkal.
A kötelező olvasmányok esetében tapasztalataink szerint maga a „kötelező” jelző gyakran elriasztja a tanulókat – ahogyan sokszor a felnőtteket is. Ennek ellenére a klasszikus irodalom kínál olyan időtálló műveket, amelyek ma is élvezetesek a diákok számára. Jó példa erre Fekete István Tüskevár, valamint Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye, amelyeket szinte kivétel nélkül kedvelnek a tanulók. A művek filmadaptációi további motivációt nyújthatnak az olvasáshoz, ugyanakkor lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a regények minél több diákhoz eljussanak. Bár természetesen nem minden tanuló olvassa el az összes kötelező irodalmat, tapasztalataink szerint sokan mégis aktív, érdeklődő olvasóknak tekinthetőek.

A 19. században született meg és a 20. században terjedt el a biblioterápia, két fogalom: a könyv és a gyógyítás összekapcsolódása útján. A biblioterápia nem jelent mást, mint tudatosítani és módszerré alakítani át saját tapasztalatunkat, élményeinket és mindazt, ami észrevétlenül valósult meg eddig.

Kürti Emese

Biblioterápia alatt azt értjük, hogy pszichológiai szempontból egy olyan módszer, amelyben az irodalmi művek tudatos megválasztása és feldolgozása segít az érzelmek felismerésében, megértésében és megmunkálásában. A terápiás céloknak megfelelően illesztjük be a terápiás folyamatokba és ahhoz igazítva választjuk ki a legalkalmasabb irodalmi művet. Ez egy nagyszerű módszer lehet akár egy önismereti úton, vagy a transzgenerációs traumák, minták oldásában is segíthet. Nemcsak a „szépirodalom élvezete” miatt működik, hanem azért is, mert az olvasott történetek projekciós felületet nyújtanak: a szereplők és helyzetek révén a saját belső világunkkal, félelmeinkkel, reményeinkkel találkozhatunk, felszínre hozzák azokat az érzelmeket, amelyekkel dolgoznunk kell. Fontos elkülöníteni, hogy a bibliográfiának mint módszernek több ágazata van. A gyerekek esetében egy nagyon ismert és sokak által használt módszer a meseterápia, ott is kulcsfontosságú az, hogy milyen meséket használ a terapeuta. A mese által és a mesehősök mondandója által felszínre jönnek a gyermekben bizonyos érzelmek, segít azoknak a megértésében, fejleszti az önkifejezést. A hallott mese által kivetített belső képek és azoknak a megértése sokat segít a gyereknek a hétköznapokban.
Az egyén a saját témáját hozza be egy terápiás helyzetbe, ennek megfelelően választunk olvasmányt. Nem ugyanolyan hatása van az írott és a látott mesének. Fel kell ismerni a mesében az élethelyzeteket, ez alapján alakul az empátia és az önismeret. Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt érezzük, hogy nincs kiút, ilyenkor az olvasás a kulcs, az olvasmányokra tudunk kapcsolódni. Ez csak akkor működik, ha a szülők is olvasnak.

Hogyan válasszuk ki, hogy milyen könyveket olvasson a gyerek?

Kürti Emese

Nagyon jó az, ha a gyerek már az iskoláskor előtt találkozik a könyvekkel. Rengeteg életkori ajánlás van, de ami kulcsfontosságú a gyerekeknél, hogy kövessük az érdeklődési körüket, így hatékony módon fel lehet ébreszteni a mesehallgatás, olvasás iránti szeretetüket.

Pándi Beáta

Én az elmúlt tanév során Csukás István: Mirr-Murr kandúr kalandjai című mesét olvastam a gyerekeknek, amíg uzsonnáztak. A gyerekek rácsodálkoztak arra az egyszerű szereplőre. Rádöbbentem, nem kell semmit csinálni, csak olvasni a gyereknek, hogy hallja az élő szót. Ha egy könyvet feldolgoznak és színpadra visznek, az akkora hatással van a gyerekekre, hogy az előadást látva elolvassák a könyvet. Rendszeresen járunk az osztállyal könyvtárba. Az egyik fiú nem akart kölcsönözni könyvet, a gyerekek többsége mindig megtalálja a kedvenc könyvét. Természetesen itt is meghatározó, hogy otthon mit látnak.
A könyvtárban, ha új könyvek érkeznek, jelzik a könyvtárosok és mi megyünk. A gyerekek nagyon szeretik az új könyv illatát. Jó hatással van a gyerekre, ha a szülő olvasmányélményeiről beszél.
A kötelező olvasmányok nem igazán népszerűek a diákok körében. A mai ember képekben szeret látni dolgokat, ezért sokan filmet néznek. A jó irodalmi művek olvasásakor is kialakulnak a képzeletben a képek. Az olvasás megtanít könnyebben kifejezni az érzéseinket, megtanít megismerni a világot, fejleszti a képzelőerőt… Teljesen más ember az, aki olvas, mint aki nem olvas.

Kürti Emese

Az a jó, ha előbb a könyvvel ismerkednek meg a gyerekek, csak utána nézik meg a filmet. A színházi adaptációnak is akkor élvezik jobban a gyerekek, ha már olvasták a könyvet.

Jáger-Péter Mónika

Ismeretes, hogy a Jókai-regények terjedelmes tájleírásai gyakran elriasztják a fiatal olvasókat. Ugyanakkor a pedagógus megfelelő módszertani eszközökkel történő megközelítése lehetővé teszi, hogy a tanulók felfedezzék és értékeljék e leírások nyelvi szépségeit és esztétikai értékeit. A tanári interpretáció tehát kulcsszerepet játszik abban, hogy a diákok a részletes tájleírásokat ne elidegenítő tényezőként, hanem a szöveget gazdagító elemként fogják fel. A filmadaptációk ebben az esetben is motiváló hatásúak lehetnek, hiszen vizuális eszközeikkel közelebb hozzák a történetet a fiatal olvasókhoz.
Az olyan regény mint Jókai Mór: A kőszívű ember fiai nem tartozik a diákok kedvenc olvasmányai közé. Középiskolában még tanítják a történelmi regények fejezetben, a filmváltozat jobban felkelti a diákok érdeklődését.

Olvasás elektronikai eszközökön

Jáger-Péter Mónika

Tapasztalataim szerint a diákok általában szívesebben olvasnak nyomtatott könyvet, mint annak elektronikus változatát, ami szintén jelzi, hogy a hagyományos olvasásélmény továbbra is fontos szerepet játszik az irodalom befogadásában.

Értékek és szórakoztató műfajok

Jáger-Péter Mónika

Bízunk benne, hogy a klasszikus irodalmi értékek a jövőben is megőrződnek az oktatásban. Gyakran halljuk azt, hogy mindegy milyen művet olvas a gyerek, csak olvasson. Úgy gondolom, hogy a gyerekek által választott művek tematikája és nyelvezete közelebb áll hozzájuk, ezért is esik erre a választás. Ezek ugyanakkor átvezető szerepet is betölthetnek. Segítségükkel fokozatosan rá lehet vezetni a tanulókat a klasszikus művek befogadására, és egyre érzékenyebbé válhatnak a művészi értékek iránt. A klasszikus irodalom vonzóvá válása a fiatal generáció számára akkor valósulhat meg, ha a művek értelmezése nem csupán a korabeli szellemi és kulturális keretek között történik, hanem mai összefüggésekben is. Ennek érdekében a tanórai feldolgozás során célszerű párbeszédet folytatni a jelen és múlt között, a múlt eseményeit és problémáit a jelen perspektívájából is elemezni: pl. hogyan cselekedne ma az adott szereplő. Így a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy közös pontokat fedezzenek fel a múlt és a jelen között, ami elősegíti a klasszikus szövegek aktualizálását és befogadhatóbbá tételét.