Az ember felett címmel nyílik meg Ritli Róbert Roland grafikusművész egyéni kiállítása az egri közönség előtt. A tárlat egy több év alatt formálódó projekt beteljesülése: egy olyan alkotói út állomása, amely egy nemzetközi rangú grafikai biennálén elnyert díjból indult, és mára egy érett, koncepcionálisan felépített kiállítássá vált.

– Hogyan jött létre ez a kiállítás? Kik állnak a szervezés mögött, és hogyan kapcsolódtál be a projektbe?

– Még 2020-ban, másodéves egyetemista koromban jelentkeztem a 6. Székelyföldi Grafikai Biennáléra, ami egy rangos és nemzetközileg elismert képzőművészeti rendezvény, amely a sokszorosító és kortárs grafikai törekvéseket mutatja be. A pályázási időszakban egy grafikai workshopon vettem részt az egyetemen, amit egy külsős tanár, Nagy Gábor György képzőművész tartott. Ő bátorította és biztatta a diákokat a jelentkezésre, amire nekem is nagy szükségem volt anno, majd végül a vele való konzultációink során határoztam el, hogy benevezek. Egy éjszaka alatt közel 50 pályamunkát készítettem, ami tulajdonképpen variációkat jelentett egy adott témára és koncepcióra, majd ezekből válogattuk ki a végleges munkákat, amelyekkel neveztem. A jelentkezési időszakban 65 ország 2100 alkotása közül 300-at, köztük az én munkámat is beválogatták, majd több rangos díj és elismerés közül engem az Eszterházy Károly Egyetem díjával tüntettek ki. A díj egy egyéni kiállítási lehetőséget biztosít számomra az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, ami egy remek lehetőség az ottani bemutatkozásra és aminek az apropóján jön most létre a soron következő egyéni kiállításom.

– Jogos lehet a kérdés, miért csak most kerül sor erre a kiállításra?

– Valóban, egy lassan 5 éves projekt kerül most megvalósításra. A díjat 2020-ban vehettem át a koronavírus-járvány kellős közepén, így minden publikus esemény átkerült az online térbe és ez gátolta a kiállítást is. Az ezt követő években is tartottuk a kapcsolatot az egyetemmel, de hol részükről, hol az én részemről gátolta valami a megvalósulást, aztán végül saját elhatározásomból döntöttem úgy, hogy még várok vele. Megvoltak a magam szempontjai, folytattam tanulmányaimat, majd sikeresen lediplomáztam. Úgy hiszem, az évek csak előnyömre váltak, hiszen így már nem egyetemi hallgatóként hanem hivatásos képzőművészként mutatkozhatom be az Egri közönségnek. Az eltelt évek során kellőképp kibontakozhatott művészetem és egyéniségem napjainkig, ahol már a saját utamat járom. Másodéves egyetemi hallgatóként ezt korántsem jelenthettem ki magamról, éppen ezért nagyon örülök neki és hálás vagyok, hogy ez a projekt éppen most valósulhat meg.

– Milyen munkák lesznek láthatóak a tárlaton? Van-e egy központi téma vagy gondolat, amely összeköti őket?

– A kiállítás címe: Az ember felett. A tárlat egy nagyon erős válogatás, zömében olyan alkotásokkal, amiket aktív pályázási időszakokban készítettem, és amelyek már több rangos, nemzetközi szelekción és kiállításon is szerepeltek. A cél egy koherens, reprezentatív anyag létrehozása volt; ennek kialakításában már kurátori segitséget is kaptam egy kolozsvári galériától, amelynek idén hivatalosan is képviselt művésze lettem. A kiállítás kurátora a nagykárolyi születésű Bába István, a kolozsvári Vault One kortárs művészeti galéria alapítója és igazgatója. A tárlat az ő közreműködésével és kurátori koncepciója mentén valósul meg.

Méltatás

Bába István kurátor így méltatja Ritli Róbert munkásságát:

Ritli Róbert Roland grafikai sorozata az egyén és a fölé emelkedő rendszerek viszonyát vizsgálja. Az ember felett című kiállítás központi motívuma a katona alakja, amely Ritli műveiben nem történeti szereplőként jelenik meg, hanem az individuum sűrített szimbólumaként: az emberként, aki társadalmi struktúrák, ideológiák és láthatatlan hatalmi mechanizmusok hálójában próbál meg önazonos maradni.

A művész a hagyományos rajzi gesztust digitális szerkesztéssel ötvözi. A manuálisan létrehozott figurák a digitális térben sokszorozódnak, rendszerré rendeződnek, geometrikus struktúrákba szerveződnek. A katonák így egyszerre válnak egyéni alakokká és ismétlődő modulokká: a tömegben feloldódó individuum képeivé. A kompozíciókban megjelenő rácsok, kódszerű vonalhálók és ismétlődő mintázatok a társadalmi rendszerek működésének metaforáiként is értelmezhetők.

A sorozat ironikus és tragikus rétegeket egyaránt hordoz. Egyes munkák a rejtőzködés és az alkalmazkodás stratégiáit idézik fel, míg mások az archívum, az emlékezet és az eltűnés motívumait hívják elő. A katonák alakja így egyszerre utal a kollektív történelemre és az egyéni sorsokra.

Ritli munkái nem konkrét történelmi eseményeket ábrázolnak, hanem struktúrákat vizsgálnak. A katona nála archetípus: az ember figurája, aki a történelem, az ideológia és a technológia metszéspontjában keresi helyét. Az ember felett egyszerre utal azokra az erőkre, amelyek az egyén fölé magasodnak, és arra az emberfeletti kitartásra is, amely lehetővé teszi, hogy az egyén még ezek között a struktúrák között is megőrizze jelenlétét.

A kiállítás egyik alapvető kérdése, hogy vajon feladata-e a művésznek reflektálni az igazságtalanságokra, a világpolitikai folyamatokra, a rendszerszintű erőszakra. Elvárható-e tőle, hogy állást foglaljon? Vagy épp ellenkezőleg: az autonóm művészet ideája azt diktálja, hogy vonuljon ki a közéletből, és keressen menedéket a „tiszta” esztétikum terében?