A XXI. századi szexualitás, legalábbis a mi közép-kelet-európai társadalmunkban egyike a legellentmondásosabb témának. Miközben a „csapból is ez folyik”, alapvető testi működésekről nem veszünk tudomást, nem keresünk hiteles információt és kommunikálni sem tudunk a témáról még a legintimebb környezetben, azaz a párkapcsolatban sem. Miközben a pornófilmek mindent megmutatnak, nem engedjük, hogy a gyermekeinket szakszerűen készítsék fel a szexualitás kusza világában való boldogulásra az ebből kiképzett szakemberek, de szülőként sem tudunk mit kezdeni a témával. Miközben azt hisszük, hogy nincsenek tabuk, fiatalok és idősek, nők és férfiak igen nagy arányban titokban küzdenek  a szexuális élet különféle zavaraival, de mindössze az igazán bátrak kérnek segítséget a problémájuk leküzdéséhez.

A szexualitásról szóló elképzeléseink kuszaságát és ennek viselkedésbeli visszásságát szexuálterapeutaként a mindennapi gyakorlatban rengeteg módon tapasztalom. Tudománynépszerűsítő munkámban és a rendelőben is az a célom, hogy leépítsem azt a rengeteg tévhitet, amit az emberek akár a felnőttfilmek fogyasztásából adódóan, akár a szexről való beszéd hiányában maguk köré építettek és, ami számos problémát okoz a párkapcsolatokban, a szexuális élet felszabadult, örömteli megélésében és a pozitív énkép és testkép területén.

A szexuálterapeuta munkája elválaszthatatlan a párterápiától, hiszen csak a legritkább esetben érkeznek a párok kizárólag szexuális problémával, még akkor is, ha egyébként ők úgy hiszik, hogy a gondok „csak” az ágyban vannak. A szex ugyanis mindig több mint a puszta szerelmi együttlét. Rejtett üzenetei vannak, szimbolikus és rituális többletjelentésekkel átszőve. Ezek az üzenetek többnyire az elfogadásról, a bizalomról szólnak, arról a mélyből fakadó vágyról, hogy szeretve érezzük magunkat és érezzük, hogy tartozunk valakihez. Éppen emiatt, bármennyire is tűnik szexuális értelemben szabadosnak a modern világunk, a szexről beszélni rengeteg buktatóval jár, hiszen ez a téma maximálisan sérülékennyé teheti az egyént. Érzelmekről nyilatkozni, igényeket, vágyakat megfogalmazni, a testünkről és ennek szükségleteiről nyíltan kommunikálni még mindig tabu, pedig több kutatás is alátámasztja, hogy a párok minél többet beszélnek a szexualitásról, annál elégedettebbek is a kapcsolatuk ezen részével (Montesi és mtsai, 2011; Mallory és mtsai, 2019).

A nőknek és a férfiaknak egyaránt kihívást jelent, igaz, jellemzően más-más módokon a szexkommunikáció. Szexuális nyitottság ide vagy oda, a nőkről máig úgy tartjuk, hogy többször hallgatják el a vágyaikat attól tartva, hogy ezek kifejezése esetén negatív kép alakulhat ki róluk (Baumeister és Twenge, 2002; Jozkowski és Peterson, 2012; Merwin és mtsai, 2022). A férfiak ugyanakkor nehezebben beszélnek az érzelmeikről, a partnerük nonverbális jeleinek a dekódolása is problémát jelenthet, a szexuális kommunikációjuk jellemzően énközpontúbb és kevésbé fókuszál a partnerrel kialakítható kapcsolódási lehetőségekre (Jozkowski és Peterson, 2012; Merwin és mtsai, 2022).

A szexről való kommunikáció akkor hatékony, ha a felek meg akarják érteni egymás igényeit, amihez ismeretekre van szükség a női és a férfi test szexuális működéséről, a női és a férfi kommunikáció különbségeiről, az érzelmek megélésének és kifejezésének különböző módjairól a nemek függvényében. Azonban nem elegendő a tájékozottság, mindezeket az ismereteket használni is tudni kell. Szükség van továbbá empátiára és igyekezetre abban, hogy a társunk nézőpontját, múltbeli sérüléseit, félelmeit és gátlásait meg akarjuk érteni. Ezek az összetevők az örömteli szerelem megélésén túl, ahhoz is kellenek, hogy hatékonyabban felismerjük az esetleges problémákat és a szexualitáshoz kötődő pszichés zavarokat is.

A pároknak érdemes kialakítani egy közös „szótárat”, ami nem csak a testrészek, cselekvések megnevezésére vonatkozik, bár ez is szükséges lehet ahhoz, hogy fesztelenül beszélgethessünk erről a sokak számára kényes témáról. A közös szótár ugyanakkor azt is jelenti, hogy elmélyült beszélgetések által megtudjuk a partnerünkről, neki miért fontos, mit jelent a szexuális együttlét, mit jelent számára a visszautasítás, milyen vágyai és igényei vannak a szerelmeskedés gyakoriságát és minőségét illetően. Természetesen az erről szóló beszélgetésekben mindkét fél egyenrangúan vesz részt és legjobb esetben spontán módon hangzanak el, de szükség esetén tervezetten is kommunikálhatunk a témáról, amennyiben nézeteltérés támad. Időről időre pedig érdemes újrakezdeni az igényekről való kommunikációt, hiszen az életkorunk és az életciklusaink változásával, a kapcsolatban és a partnerek személyiségében bekövetkező változások hatására, az aktuális körülményeink és élethelyzetünk miatt átalakulhatnak a szexualitásról szóló elképzeléseink is.

A nyílt szexuális kommunikáció azért is nagyon fontos, mert sokan nincsenek tisztában a társuk fizikai vagy lelki működéseivel a szexualitást illetően. Ennek az egyik oka, hogy minden embernek megvan a sajátos szexuális igénye, valamint minden új partnerrel kissé másképp működünk szexuálisan, hiszen más reakciókat vált ki belőlünk az adott partner, mint egy előző személy. Így az összeszokás és a szexről való beszéd együttesével jutunk el oda, hogy megértsük a párunkat és jól működjünk együtt az ágyban. Ha azonban túl gátlásos az egyik vagy mindkét fél, esetleg evidenciaként kezeli a saját korábbi tapasztalatait anélkül, hogy érdekelné az új társ hozzáállása vagy hosszútávú partner esetén a benne bekövetkezett változásokról nem vesz tudomást és ezek miatt nem sikerül kifürkészni egymás jelenlegi igényeit, akkor idővel a szexualitásból származó feszültségek az élet egyéb területeire is beférkőznek.

A másik oka annak, hogy nehezen beszélünk a szexualitásról és emiatt keveset is tudunk a társunkról az, hogy nem tanítottak meg minket arra, hogy hogyan beszéljünk az igényeinkről, hogyan kérjünk, ha valamiben a társunk figyelmetlen, hogyan húzzunk meg számunkra fontos határokat. Ezek általános kommunikációs és konfliktuskezelési módszerek, melyeknek hiányát a mai felnőtt generációból sokan megélik a párkapcsolat számos dimenziójában, többek között a szexualitásban is. Az általános kommunikációs hiányok mellett nem kaptunk megfelelő szexuális nevelést sem, így nem csoda, hogy nehezünkre esik erről a témáról párbeszédet kezdeményezni. Mindezek hiányát sokan érzik a saját szexuális életükben, mégsem tudják, hogyan lehetne változtatni, emellett többnyire ugyanazokat a hibákat követik el a mai tinédzserek nevelésében, amelyeket ők maguk is nehezményeztek a szüleik kapcsán. Az otthon tabusított témát a korábbi generációk jellemzően a házasságon belül a társukkal megpróbálták feloldani és bár tudjuk, hogy ez nem kevés buktatóval is járt, a maga módján mégis viszonylag biztonságos terepnek bizonyult. Az információhiány és a tévhitek, pl. a női és a férfi izgalmi állapot különbségei vagy az a társadalmi norma, hogy a férfi vágyat ki kell elégíteni, a női vágy viszont szégyellnivaló stb., számos feszültséget, sőt boldogtalan szexuális életet is eredményeztek. Ugyanakkor az egymás iránti szeretet, elköteleződés által sok más házasságban leküzdhetők voltak.

Ehhez képest a mai gyermekek kapnak ugyan információt, de az nem a megfelelő forrásból érkezik, ráadásul annyira korai életkorban és olyan jelentősen torzítva, hogy ez roppant nagy károkat eredményez. A szülők többsége, annak ellenére, hogy ma már ismerjük a gyermekekre leselkedő szexualitással kapcsolatos veszélyeket, a megfelelő minták hiányában mégsem részesíti szexuális nevelésben a gyermekeit. Érdemes tudatosítani, hogy nagy különbség van a felvilágosítás és a szexuális nevelés között. Míg az első többnyire a szexualitás biológiai vetületeivel, esetleg a veszélyeivel foglalkozik, addig a szexuális nevelésben jelen van a megfelelő énkép és testkép kialakításának témája, a nővé és a férfivá válás folyamata, a nőiesség és a férfiasság témája is, a párkapcsolat működésének a megértése, a szexualitás egészségügyi és biológiai oldala, a veszélyek és nehézségek, amelyekkel a szexuális élet elkezdése után számolni kell. Míg az előzőt általában egy nagy beszélgetésnek képzeljük, amiről a szülő úgy gondolja, hogy túl kell esni rajta, addig az utóbbi olyan beszédtéma, ami újból és újból előkerül, folyamatosan jelen van, spontán módon kapcsolódik az életünk különböző aspektusaihoz. A szülők egy része nem engedélyezi, hogy az iskolában, szervezett keretek között beszélgessenek a gyermekekkel szakemberek, azonban, amikor rajtuk van a sor, nem tudják, mit és hogyan kellene a gyermekükkel megbeszélniük. Zavarba jönnek és voltaképpen ugyanazzal a szégyenkező, távirati stílussal informálják a gyermeküket, ahogy ők maguk is átélték ezt a szüleiktől. Olyan is gyakran előfordul, hogy a szülők azt képzelik, túl korai erről beszélni, pedig ma már a gyermekek annyira korán találkoznak a szexualitás különféle dimenzióival, hogy naivitás és felelőtlenség is azt hinni, hogy a szexuális nevelésre ráérünk 7–8. osztályban és megúszhatjuk egyetlen beszélgetéssel. A legújabb statisztikai adatok alapján a fiúk 9–11 éves korban találkoznak először a pornó műfajával, 16 éves korra rendszeres nézőivé, akár függőivé is válnak (Hevesi, 2022). A legnagyobb fogyasztói ennek az iparágnak a 12–17 év közötti tinédzserek, akiknek még zömében nincs vagy csak nagyon kevés saját tapasztalatuk van a szexualitás terén, így jócskán késésben van az a szülő, aki a gyermeke 14–15 éves korában próbálkozik a felvilágosítással, miközben az adott fiatal egyedül marad ebben a veszélyes világban, teljesen hibás képet kialakítva ezzel önmagának mindarról, amit szexuális életnek nevezhetünk. A lányok valamivel később találkoznak az első pornográf tartalmakkal és ritkábban szoknak rá a rendszeresen pornófogyasztásra, de az ő szexuális életüket is nagymértékben befolyásolja. Példaként álljon itt az egyik legmegrendítőbb statisztikai adat, mely szerint vélhetően a pornográf tartalmak erőszakos volta miatt, amit ezek a filmek normalizálnak, minden harmadik lány első szexuális élménye erőszakos jellegű, hiszen a velük kapcsolatban lévő szintén tapasztalatlan fiúk a felnőttfilmek hatására az erőszaktevést teljes mértékben adekvátnak, helyénvalónak, a lányok számára vonzónak képzelik.

A szexuális nevelés családon belüli és intézményes hiánya a pornográf tartalmak ilyen méretű jelenlétével kombinálva súlyos szexuális zavarokhoz is vezet. Azok a férfiak, akik aktív, rendszeres pornófogyasztók, jellemzőbben érintettek már fiatalon a merevedési zavarokhoz kapcsolódó problémákban, valamint a korai és a kései ejakuláció pszichés zavarában is. Így ma már gyakori jelenség, hogy a húszas, harmincas éveikben járó férfiaknak is szükségük van szexuálterápiás segítségre. A zavarok megjelenésének a hátterében leginkább az ingerküszöb változása áll, ugyanis a pornófüggőség, hasonlóan más függőségekhez, azt idézi elő, hogy egyre több, különlegesebb élvezeti forrásra, valamint változatosabb és extrémebb ingerre van szüksége a függő személynek. Mivel az igények ilyen mértékű fokozása a valós életben nem működtethető, a szexuális panaszok sora indulhat el emiatt. Fontos tudni, hogy a szexuális zavarok pszichés oldalát tekintve, a férfiak jellemzőbben teljesítménycentrikusak, így akár egyetlen kudarc is elindíthat olyan lelki sérülést, ami miatt a szexuális működési nehézség egyre többször újratermelődik. Ha ehhez még a tapasztalatlanság és a felnőttfilmek szereplőinek teljesítőképességét megmutató irreális jelenetekből származó félrevezető megélések is társulnak, abból olyan mértékű lelki elbizonytalanodás alakulhat ki, ami alapját képezi súlyos szexuális panaszoknak.

A lányok, a nők közvetett, de súlyosan érintett elszenvedői a tájékozatlanság és a felnőttfilmek által kialakult tévhiteknek és hibás működési mechanizmusoknak. Ezek elsősorban a pornónak a női test eltárgyiasítására vonatkozó jellemzőjéből adódnak. Számos tanulmány mutat rá arra, hogy a modern és főként a nyugati kultúrában (nem csak a pornófogyasztásban tehát, hanem a médiában általános értelemben is és más kulturális és társadalmi színtereken) a női test eltárgyiasított, azaz különválik a nőiességtől, az egyéni értékektől és önmagában mint a szexualitás tárgya van jelen. Ennek hatására számos nő elbizonytalanodik saját testképével kapcsolatban, ami kihathat szexuális viselkedésére és a szexualitásban megélt élményekre is (Wiedermann 2000). A felnőttfilmekben ez a tárgyiasítás hatványozódik, aminek következtében főként a fiatal, szexuális életük elején járó férfiakban, de nem csak bennük, teljesen torz kép születik arról, hogy hogyan működik a női test, mi lehet élvezhető egy nő számára és mi nem az.

A test méreteire, működésére vonatkozó eltorzult, extrém kép egyébként a férfiakra saját szexuális énképük szempontjából is kihat, mindemellett a nők irányába elvárásként is tételeződik. Léteznek olyan kutatások, amelyek a testképnek kifejezetten a nemi szervek észlelésére, ennek pozitív vagy negatív megélésére vonatkozó témáira összpontosítanak. Ezekből az derül ki, hogy azok a személyek, akik az említett testrészeiket vonzónak találják, nagyobb szexuális önértékeléssel rendelkeznek. Ennek következtében jobb partnernek érzik magukat, ami hatással van a szexuális megéléseikre is (Amos–McCabe 2015). A nemi szervek kinézetéről azonban a kamasz fiúk és a fiatal férfiak szintén a pornófilmekből tudnak tájékozódni, így ritkán képesek a sajátjukat, bár ez többnyire átlagos, kívánatosnak, megfelelőnek látni. Felmérésekből kiderül, hogy a férfiak 45%-a vágyik nagyobb nemi szervre, miközben a nők 85%-a elégedett párja méretével. Szexuális zavar tehát tipikusan nem a méretből adódik, hanem abból, hogy a férfi elbizonytalanodik a filmekben feltűnő, a valóságban azonban a férfi populáció 1%-ára jellemző extrém kinézet miatt (Hevesi, 2022). A nőkben is kialakul az önbizalomhiány látva a felnőttfilmek szereplőinek vonzó testalkatát, feszességét, csinosságát. Ez nem csak az ismerkedés vagy új kapcsolatok esetében okozhat gondot. A hosszútávú kapcsolatban lévő személyeknél is kimutattak összefüggéseket az önértékelés és a szexuális viselkedés között. A kutatások azt mutatják, hogy azok a nők, akik elbizonytalanodnak abban, hogy partnerüket meg tudják-e tartani, többször vesznek részt olyan szexuális aktusban partnerükkel, amelyet ők maguk adott esetben nem kívánnak, vagy nem élveznek, azért, hogy ezáltal megtartsák kapcsolatukat, és növeljék szexuális önértékelésüket (Sanchez és mtsai 2010). A nem vágyott szexben ugyanakkor nem tudnak felszabadulni, amivel éppen azt a megélésüket fokozzák, hogy nem megfelelő és elegendő partnereik a párjuknak.

Szexuális problémákat nem csak azok élnek át, akik felnőttfilmeket fogyasztanak vagy ezen keresztül találkoztak a nemiség kérdésével először. Az emberek többsége élete során rövidebb vagy hosszabb időre szembesül a szexuális zavarok valamelyikével. A legtöbben ennek a terhét csendben, titokban hordozzák magukkal, nem mernek segítséget kérni, szégyellik magukat miatta, sőt sokakban fel sem merül, hogy az ilyen jellegű problémák orvosolhatók. Így rengetegen fosztják meg magukat annak lehetőségétől, hogy a szexualitás örömforrás, a kiteljesedés lehetősége és a párkapcsolatban megélhető intimitás talán legerősebb és legszemélyesebb forrása legyen. A mai modern világban adott a lehetőség a hiteles információszerzésre, lehetőség van a párkapcsolati készségeink fejlesztésére és lehetőség van terápiára is. Ha kellő nyitottsággal és odafigyeléssel vagyunk jelen a párkapcsolatunkban, akkor a korábban említett tényezők romboló hatása csökkenthető.

Felhasznált irodalom:

Amos, N. & McCabe, M. (2015). Positive Perceptions of Genital Appearance and Feeling Sexually Attractive: Is It a Matter of Sexual Esteem? Archive of Sexual Behaviour. Dec. 2015.

Baumeister, R. F., & Twenge, J. M. (2002). Cultural Suppression of Female Sexuality. Review of General Psychology, 6(2), 166-203. 

Hevesi K. (2022). TikTok Titkok. Amit az algoritmus letiltana. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

Jozkowski, K. N., & Peterson, Z. D. (2012). College Students and Sexual Consent: Unique Insights. The Journal of Sex Research, 50(6), 517–523.

Mallory, A. B., Stanton, A. M., & Handy, A. B. (2019). Couples’ Sexual Communication and Dimensions of Sexual Function: A Meta-Analysis. J Sex Res. 56(7):882-898.

Merwin, K. E., Bergeron, S., Jodouin, J. F., Mackinnon, S. P., & Rosen, N. O. (2022). Few differences in sexual talk by gender/sex and dyad type: A retrospective and daily diary study with couples. Archives of Sexual Behavior, 51(8), 3715-3733. 

Montesi, J. L., Fauber, R. L., Gordon, E. A., & Heimberg, R. G. (2011). The specific importance of communicating about sex to couples’ sexual and overall relationship satisfaction. Journal of Social and Personal Relationships, 28(5), 591-609.  Sanchez, D. T., Moss-Racusin, C. A., Phelan, J. E., & Crocker, J. (2010). Relationship Contingency and Sexual Motivation in Women: Implications of Sexual Satisfaction. Archive of Sexual Behaviour. Feb. 2010.

Wiedermann, M. W. (2000). Women’s Body Image Self-Conciousness during Physical Intimacy with a Partner. The Journal of Sex Research. Vol. 37. No. 1. 60–68.

Varga-Tóth A., Németh G. & Paulik E. (2019). A szexuális nevelésről orvosi szemmel a hazai adatok és a nemzetközi irányelvek tükrében. Orvosi Hetilap.  160/13. 494–501.

Bartha Krisztina

Megjelent a Szatmári Kalendárium 2025-ben