A számunkra fontos ügyeket napirenden kell tartanunk
Szükség van egy olyan jogrendszerre, ami az őshonos kisebbségek ügyét rendezi – hangsúlyozza Nagy Szabolcs parlamenti képviselő, az Európa Tanács romániai delegációjának RMDSZ-es tagja.
Az RMDSZ parlamenti munkája nagyon sokszor abban mutatkozott meg igazán, hogy mi az, amit sikerült meggátolni. Ez egy nagyon furcsán hangzó mondat lehet. Az elmúlt négy évben is – bár a mandátum felében kormánytényező voltunk – akár a kormánypártok néhány szakadár képviselője részéről is jött olyan törvénykezdeményezés, amelynek egyértelműen az volt a célja, hogy a magyar kisebbség jogait csorbítsa. Ha csak arra gondolunk, hogyan szerettek volna belenyúlni a tanügyi rendszerbe, az anyanyelvi oktatás kérdésébe, vagy hány olyan törvénytervezet volt, ami a nyelvi jogokat, a közigazgatásban biztosított anyanyelvhasználatot korlátozta volna, akkor talán érthető, hogy az elmúlt négy év legfontosabb megvalósításai között említésre méltó, hogy mi az, amit sikerült meggátolni. Láttuk azt – és nem is kell messze menni, elég néhány közeli országot megnézni –, hogy ahol egy rossz politikai döntés kapcsán az őshonos kisebbségek jogai sérültek, ezek a közösségek nagyon sokszor ellehetetlenedtek. Többször felemeltük a hangunkat az elmúlt időszakban azzal kapcsolatban is, hogy a nyelvi jogok, az anyanyelvi oktatáshoz való jog hogyan csorbulhatott a környező országokban, láttuk azt, hogy Szlovákiában egy adminisztratív átszervezés – amire egyébként Románia is készül a következő négy évben – hogyan tudja úgy átrajzolni a települések határait, hogy a közel tíz százalékos magyar kisebbség a választásokon ne tudjon olyan többséget létrehozni, hogy politikai tényezővé váljon, ne jusson be a parlamentbe. Ezek a veszélyek folyamatosan jelen vannak itt is. Lehet, hogy ez furcsa, főleg a fiataloknak, akik az elmúlt harmincnégy évben úgy élték az életüket, hogy az RMDSZ által kiharcolt nyelvi jogok, az anyanyelvi oktatáshoz kötődő jogok valójában evidenciaként vannak az életünkben. Én is magyar iskolában tanultam, gyermekeim is magyar tagozatra járnak, ez ma már természetesnek tűnik egy átlagpolgárnak, de ebben rengeteg munka van, és folyamatosan ott van a veszélye annak, hogy egy rossz politikai döntéssel ezt bármikor el lehet törölni. Az egyik fő feladat, hogy ezeket folyamatosan megakadályozzuk. Persze függetlenül attól, hogy kormánytényezőként vagyunk-e Bukarestben, vagy sem, mindig vannak olyan képviselők és szenátorok, akik továbbra is úgy gondolják, hogy csorbítani kell a nyelvi jogainkat.
Az RMDSZ feladatának tekinti azt is, hogy nemzetközi partnereket keressen ahhoz, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek hangját felerősítse. Több tízmillióra rúg európai szinten azoknak a száma, akik őshonos kisebbségek tagjainak vallják magukat. Az őshonos nemzeti kisebbségek esetében úgy gondoljuk, olyan jogi megoldásokra van szükség, amelyben az Európai Unió ezt nem csak a tagállamok szintjén kezeli, hanem uniós direktívákkal próbálja szabályozni. Erről szólt a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) kezdeményezése, az EP-képviselők munkája az elmúlt időszakban. Ezt minden szinten próbáltuk érvényre juttatni, így például a munkánk révén az Európa Tanácsban (ET) is. Az ET-ben több mint negyven ország képviselteti magát – nem csak az Európai Unió területéről – de olyan döntéseket hoznak, amelyek a következő években európai uniós döntéshozatalban hivatkozási alapként szolgálnak. Így tekintenek az Európai Tanács jelentéseire, ezért nagyon kell vigyázni arra, hogy alapszinten milyen jogalkotási irányba megy a dolog. Abban a szerencsés helyzetben találtam magam az utóbbi négy évben, hogy tagja lehettem az RMDSZ részéről az Európa Tanács romániai delegációjának. Több pártból érkező kollégáimmal együtt képviseltük a Román Parlamentet az Európa Tanácsban. Ez azt jelenti, hogy a negyedévenként történő ülésszakokon azok a témák, amelyek folyamatosan érintették a negyvenhét tagországot, napirenden voltak, nekünk pedig az volt az egyik konkrét feladatunk, hogy minden olyan kérdésben, ahol a másfajta kisebbségeket – akár a szexuális vagy vallási kisebbségeket – össze szeretnék keverni az őshonos nemzeti kisebbségekkel, ott megfelelő határt húzzunk a kisebbségek fogalma között, és kiemeljük azt, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeknek – az erdélyi magyarok vagy a magyarországi románok – teljesen más kategóriába tartoznak, mint a másfajta kisebbségek. Nagyon fontos kérdésként tekintünk arra, hogy a tárgyalások során ezeknek az elmúlt négy évben sikerült érvényt szerezni. Ennek egyik példája az, amikor az országjelentés készült Romániáról – az Európa Tanács országjelentéseket is készít –, melynek számtalan részlete van, hivatkozási alapként tekintenek arra is, hogy az Európai Emberjogi Bíróság – az Európa Tanács alárendeltségébe tartozik – milyen döntéseket hozott. Amellett, hogy sok esetben ezeknek a konkrét döntéseknek és dokumentumoknak az alapján ítéli meg a romániai demokrácia és a romániai jogállamiság kérdését, nem spórolja meg azt sem, hogy fontos tárgyalások alapján akár Bukarestből is, közintézményekkel és parlamenteri képviselőkkel egyeztetve alakítsa ki az országról szóló álláspontját. Nagy sikernek tartjuk azt, hogy ebben az országjelentésben – amellett, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeknek kialakított jogrendszert egy külön fejezetben tárgyalják – sikerült egy külön, a romániai magyar kisebbségekkel foglalkozó fejezetet is nyitni. Ebben az európai partnereinkkel sikerült kiemelni azokat az általunk jogtiprásnak minősített ügyeket, amiktől az elmúlt években hangos volt a sajtó. Szükség van egy olyan jogrendszerre, ami az őshonos kisebbségek ügyét rendezi, ezeket az ügyeket napirenden kell tartani. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy amiről nem beszélünk, az sok európai politikus számára nem létezik. Éppen ezért azokat a problémákat, amelyek minket foglalkoztatnak, azokat a jogtiprásokat, amelyekért fel akarjuk emelni a hangunkat, azokat a jogokat, amiket még ki szeretnénk vívni, illetve amiket már kivívtuk, de meg szeretnénk tartani, napirenden kell tartanunk országos és európai szinten.
CMF: 13240004