A történelemoktatás szerepe messze túlmutat a dátumok és események egyszerű bemagolásán. Alapvető célja egyrészt a történelemtudomány világába való bevezetés, másrészt pedig olyan készségek fejlesztése, amelyek segítik a diákokat a jelen megértésében és a jövő alakításában. Bár napjainkban egyre többen kérdőjelezik meg az ismeretátadás jelentőségét, a kiegyensúlyozott oktatás továbbra is az ismeretek és a készségek együttes fejlesztésére épül. A kritikai gondolkodás, a források elemzése és a múlt és jelen közötti összefüggések felismerése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a diákok ne csupán passzív befogadói, hanem aktív értelmezői legyenek a körülöttük zajló világnak. Póti Eduárd történelemtanárt kérdeztem.

Szerinted mi a történelemoktatás legfontosabb célja?

Röviden a történelemoktatásnak alapvetően két fontos célja van: egyrészt a történelem tudományába való bevezetés, másrészt ezen keresztül alapvető készségek fejlesztése. Ugyanez minden tantárgyról egyformán elmondható.

Inkább ismeretátadásnak vagy készségfejlesztésnek tartod?

Egyre többen vannak, akik úgy gondolják, hogy napjainkban az ismeretátadás kevésbé fontos, mivel gyakorlatilag bármilyen ismeret pár kattintással elérhető a világhálón, tehát minek annyi mindent megtanulni. Én azonban ezzel a véleménnyel nem igazán értek egyet. Természetesen fontosnak tartom a készségfejlesztést, hiszen ez napjaink oktatói-nevelői munkájának egyik sarokköve kell legyen. Személy szerint igyekszem megtalálni ebben azt a bizonyos aranyközéputat, hogy az ismeretátadás és a készségfejlesztés egyenlő mértékben kapjon teret és időt az óráimon.

Mennyire fontos a kritikai gondolkodás fejlesztése az órákon?

A kritikai gondolkodás fejlesztését nagyon fontosnak tartom, hiszen a mai világ gazdagon mutatja, milyen problémákat szülhet, ha mindent, amit a médiumok és a digitális tér reánk önt, kész tényként kezelünk és elfogadunk. Úgy gondolom, hogy az információk globalizációjának korában élve nagyon fontos megérteni, hogy bizony nem minden információ igaz, és nem minden forrás hiteles. Ezért fontos, hogy megtanuljuk az információkat elemezni, időt szánjunk a források hitelességének ellenőrzésére és ezek végiggondolására. Így van rá lehetőségünk, hogy saját, megalapozott következtetéseket vonjunk le ahelyett, hogy minden esetben mások legyenek azok, akiknek a következtetései szerint látjuk és értelmezzük a világot.

Használsz az órákon digitális eszközöket? Ha igen, milyeneket?

Természetesen használok digitális eszközöket az óráimon, de nem minden órámon egyformán, mert ez szerintem erősen függ az óra típusától és a témától, amit aktuálisan szeretnék feldolgozni. Minden olyan eszközt szívesen használok, amelyet az iskola biztosítani tud, vagy amely kézügyre esik, okostáblától kezdve, kivetítőn keresztül egészen az okostelefonig.

Mennyire lehet a diákokat aktívan bevonni a történelemórákon?

Ez természetesen változó, hiszen úgy működik a dolog, mint egy többismeretlenes egyenlet: egyrészt függ magától a tanártól és annak személyiségétől, másrészt minden esetben egy osztálynyi diáktól és azoktól a tényezőktől, amelyek meghatározzák az iskolai életet. És természetesen az is nagyon fontos, hogy a tanár meg tudja-e találni a diákokkal a közös hangot, vagy nem. Hála Istennek olyan diákokkal dolgozhatok, akiknek a bevonása nem szokott kihívást jelenteni.

Mennyire érdeklődnek a diákok a történelem iránt? Mi motiválja őket leginkább?

A diákság is egy színes társaság, hála Istennek mind külön egyéniségek. Emiatt természetesen az érdeklődési körük sem feltétlenül egyezik. Ezért vannak közöttük, akik épp csak annyira érdeklődnek a történelem iránt, amennyire muszáj nekik az iskolai követelmények miatt, mások pedig az egyik kedvenc tantárgyukként gondolnak rá. No és persze a történelem tantárgyon belül is vannak olyan témák, amelyek jobban lekötik őket, és olyanok, amelyeket kevésbé szeretnek – ezzel magam is így vagyok. Ugyanez határozza meg a motivációjukat is. És ez így természetes.

Mit gondolsz a jelenlegi tantervről?

Ahogy a neve is mutatja, a tanterv egy nagyon fontos segédeszköz a tanár számára, amelynek segítségével három fontos kérdésre kapunk választ: egyrészt melyek azok a témák, amelyekkel különböző korosztályok és szintek esetén foglalkoznunk kell, másrészt témánként melyek azok a tartalmak, amelyekkel ajánlott behatóan foglalkozni, harmadrészt melyek azok a készségek minden témakör és tartalom esetében, amelyek fejlesztésére gondot kell fordítani. Ezért a tanterv meglétét és ismeretét fontosnak tartom, hiszen nem csak amolyan „szamárvezetőként” működik, de segít a tervezésben is.

Van-e elég idő a mélyebb megértésre, vagy inkább „anyagleadás” történik?

A mai világban sokszor úgy érezheti az ember, hogy alig van idő bármire is. Biztos mindenki hallotta vagy akár mondta is már, hogy „nincs idő semmire”. Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy egy olyan tantárgy esetében, amelyre gyakran csak heti egy óra jut, mire is van idő? De úgy gondolom, hogy megfelelő szakmai felkészülés és felkészítés mellett így is jut idő az új ismeretek megszerzésére és ezen ismeretek elmélyítésére egyaránt. Ugyanakkor nagyon sok múlik azon is, hogy a diák tanórán kívül foglalkozik-e ezzel vagy nem.

Mennyire jelenik meg a jelenkor a történelemórákon?

Nem tudom százalékban kifejezni a választ, de van idő és lehetőség bőven a jelenkor tanulmányozására. Ha csak a líceumi oktatásra szorítkozunk, akkor is elmondhatjuk, hogy a tizedik osztályos tananyag közel fele a jelenkorral foglalkozik, tizenegyedik osztályban lényegében csak a jelenkort boncolgatjuk, és tizenkettedik osztályban is sok az olyan téma, amely a jelenkorról szól vagy ahhoz köthető. Ha ezenkívül számba vesszük, hogy tizenegyedikben külön tanórán foglalkozunk a holokauszt történetével, tizenkettedikben pedig a kommunizmus történetével, azt kell mondanunk, hogy a jelenkor elég nagy mértékben megjelenik a történelemórákon.

Fontosnak tartod, hogy a diákok párhuzamokat lássanak múlt és jelen között?

Természetesen, hiszen a régi bölcsességet parafrazálva másként a történelem nem lehetne az élet tanítómestere. A történelem szerintem nem csak a régmúlt korok nagyjainak dicső tetteiről szól, hanem legalább annyira azokról a hibákról is, amelyeket elődeink elkövettek. Ezenkívül arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelen nem csak úgy megtörténik, hanem a múltban meghozott jó vagy rossz döntéseknek és az ezek miatt végbement történelmi eseményeknek az egyenes következménye. Ha ezt nem mutatjuk meg a diákoknak, akkor hogyan készítsük fel őket arra, hogy azt a jövőt, amelyet maguknak vagy utódaiknak szeretnének szánni, nem várni kell, hanem tenni érte a „most”-ban, a mindenkori jelenben?

Hogyan kezeled a vitatott történelmi témákat?

Nem nagyon ismerek olyan történelmi témát, ami többé vagy kevésbé ne lenne vitatott. Ezért természetesen nem utasítom el azt, ha a diákjaimnak kérdései vagy meglátásai vannak bármelyik témával kapcsolatban, sőt, örülök neki. Hiszen a kezdeményezőkészség, a konstruktív beszélgetésre való hajlandóság, a vitakészség és a következtetések levonása is alapvető és fontos készségek. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy túl a tudományos vagy tudományosnak álcázott elméleteken, illetve a tudományossággal köszönő viszonyban sem lévő magyarázatokon és elgondolásokon, létezik egy hivatalos történetírás, amely a történelemtudomány jelenlegi elfogadott és elismert eredményeit összesíti. Fontos, hogy ezekkel az eredményekkel legyünk először tisztában.

Mit változtatnál a történelemoktatásban, ha lehetőséged lenne rá?

Erre ugyanazt tudom mondani, amit valószínűleg bármilyen más szaktanár is mondana: örülnék, ha több időt és teret lehetne szánni a tantárgyam oktatására.

Mit szeretsz legjobban a tanításban?

A tanítást nem munkaként élem meg, hanem hivatásként. Ezért egyetlen szóval azt tudom mondani: mindent.