Azt mondják az öregek, hogy akkor tudsz igazán boldog életet élni, ha úgy keresed a pénzed, ha azt csinálod, amit szeretsz. Én a méhészetben ezt megtaláltam, szeretem a méheket és meg is tudok élni belőle, igaz, hogy egyre nehezebb, de nem keresek kifogásokat – vallja Boda László méhész, aki számára fontos az, hogy egészséges és természetes mézet kínáljon eladásra. A becsületkasszás mézautomata üzembe helyezését tervező méhésszel a szakma szépségeiről és nehézségeiről beszélgettem.

– Mesélj magadról! Hol nőttél fel, miért lettél méhész?

– Csíkszeredában nőttem fel, majd építészmérnöknek tanultam. Mivel nem volt pénzünk arra, hogy egyetemre menjek, három évet dolgoztam Cipruson, majd Angliában egy hónapot. Aztán hazajöttem és ott volt az a pont, amikor rájöttem arra, hogy a gyökerek mindig hazahúznak és az igazi értékek itthon vannak. Itthon nem szerettem volna másnak dolgozni, hanem szerettem volna egy saját vállalkozást. Akkor édesapámtól kértem tanácsot és ő említette a méhészetet. 

A mi családunk már száz évre visszamenőleg méhészkedett, már dédnagyapám is foglalkozott ezzel, de édesapámnál ez félbemaradt. 2011-ben ezt kezdtem el újra felépíteni a méhészetet. Édesapám tudott segíteni az alaptudás átadásában, valamint pár eszközt még találtam a padláson. Vásároltam két méhrajt és azt kezdtem el fejleszteni. Így kezdtem el az első években kitanulni a szakmát és továbbfejleszteni magam. 

2012-ben ismertem meg a feleségem, aki szatmári, neki itt volt egy stabil munkahelye, ezért úgy döntöttem, hogy méhestől ideköltözöm. Ekkor Erdődhegyen vásároltunk egy csupasz telket, egy olyan környezetben, ami a méheknek ideális. Ekkor hét évig még dolgoztam a méhészkedés mellett, de a cél az volt, hogy a méhészetet fejlesszük, tehát az én teljes fizetésem erre ment. Pár év után, amikor úgy láttam, hogy többet veszítek a méhészetben azzal, hogy nem vagyok ott folyamatosan, otthagytam a munkahelyem és minden időmet a méhészetbe fektettem. 

Jelenleg van 200–250 méhcsaládom és 100–150 anyanevelő kaptár. Próbálok méhészeket is kiszolgálni és olyan termékeket is előállítani, amikkel őket tudom segíteni. Minél diverzifikáltabb egy vállalkozás, annál stabilabb. Nincsenek alkalmazottaim, teljesen egyedül csinálom ezt, a feleségem szokott segíteni amiben tud. Az arculatot például ő tervezte meg, valamint a fontosabb döntéseket is együtt hozzuk meg. A jelenlegi állománnyal én elértem a határaimat, egy ember szerintem nem képes többet menedzselni. Az elmúlt két-három évben az volt a célom, hogy a termelékenységet tudjam növelni, minél költséghatékonyabban, kevesebb energiafelhasználásával jobb minőséget tudjak előállítani. 

– Mit ad neked a méhészet?

– Azt mondják az öregek, hogy akkor tudsz igazán boldog életet élni, ha úgy keresed a pénzed, ha azt csinálod, amit szeretsz. Én a méhészetben ezt megtaláltam, szeretem a méheket és meg is tudok élni belőle, igaz, hogy egyre nehezebb, de nem keresek kifogásokat. A mezőgazdaságban és az állatokkal nagyon hektikus az, hogy mikor milyen jövedelemre lehet számítani. A méhészetben is lehetnek olyan évek, hogy nagyon jó a termés, ha a mézet nézzük, mint alaptermék, de a következő évben meg nagyon alacsony a termés. Itt két-három éves átlagokban érdemes nézni a bevételt. 

– Milyen nehézségei vannak ennek a szakmának?

– Ha valaki nem szereti a méheket, nagyon könnyen meg lehet utálni ezt a szakmát. Szép szakma, de nagyon sok nehézséggel is jár. Az nem olyan élvezhető része, amikor nyáron a hőségben felöltözve nehéz fizikai munkát kell végezni és ha a méheknek is rossz kedvük van, akkor egy nap 20–30 szúrást is lehet kapni. De ha igazán szereti az ember a méheket és megérti, hogy mit miért csinálnak, akkor túl lehet lendülni ezeken a nehézségeken. 

– Manapság gyakran lehet azt hallani, hogy ha nem figyelünk oda a méhekre, el fognak pusztulni és ez fel fogja borítani a természet rendjét. Jogos ez a félelem?

– Nem gondolom, hogy ki fognak halni a méhek. Régen is használtunk nagyon kemény vegyszereket. Egyértelmű, hogy halnak ki fajok és a természetes beporzás visszaszorul, de azt gondolom, hogy mindig korrigál a természet, lehet nem olyan gyors ütemben, mint ahogy mi beavatkozunk, de korrigál. 

– Milyen veszélyek fenyegetik a méheket?

– A méheknek sok betegségük van, a legfontosabb egy atka, ami rajtuk él és nagyon súlyos vírusos, bakteriális fertőzéseket tud előidézni. Ezt hagyományos módon idegmérgekkel lehet eltávolítani. A probléma ezzel az, hogy ez felhalmozódik a viaszban és onnan bele tud kerülni a mézbe is, és ez nem tesz jót nekünk. Innen származhatnak olyan fogyasztói visszajelzések, hogy remegnek vagy fáj a hasuk a méztől. A méz minőségén lehet javítani azzal, hogy minimálisra csökkentjük az idegmérgek használatát és más alternatívákat keresünk helyette. Így tettem én is, s bár jelentősen drágább megoldás, de így garantált az egészséges és természetes méz. 

– Mitől lesz minőségi a méz?

– Szerintem a méz attól lesz minőségi, ha nem teszi tönkre a méhész. Ilyen egyszerű. Kapzsisággal, mohósággal és szakmai tudatlansággal sikeresen el lehet rontani a méz minőségét. A méheket nem kell megtanítani arra, hogyan állítsanak elő kiváló minőségű mézet: a virág nektárt termel, a méhek begyűjtik a nektárt, azt átalakítják és mézet készítenek belőle. A minőségén ott lehet rontani, ha a nektárforrás olyan kultúrnövény (repce, napraforgó), amit kezelnek különböző vegyszerekkel. Ezért jobbak az olyan növényekből származó mézek, amelyek nem a nagykultúrához tartoznak (akác, hárs, vegyes virágok). A méhek is valamilyen szinten szűrik ezeket a káros anyagokat, de valamilyen szinten ott lesz a végtermékben. A másik az, hogy a méheknek kell egy bizonyos idő, amikor a nektárt átalakítják és elpárologtatják a vizet, ez egy bizonyos szint alá kell kerüljön, hogy jó minőségről beszélhessünk. A méhész ott tudja elrontani, hogy túl hamar kipergeti a mézet. Ez szakmai tudatlanságból is fakadhat, sokan nem szakmai könyvekből, hiteles forrásokból tanulják a szakmát, hanem internetről, ellenőrizetlen forrásokból informálódnak. 

– Mi a tapasztalatod, a szatmáriak keresik a minőségi termékeket?

– Én soha nem akartam nagy tételben eladni a mézet. Ha igazán minőségi terméket akarok előállítani, akkor a termelési költség lényegesen nagyobb, mint amennyit felvásárolnak nagy tételben. A célom mindig az volt, hogy a végső fogyasztónak adjam el a termékem. Próbálom mindig megtalálni a középutat abban, hogy minőségi terméket tudjak megfizethető áron kínálni a vásárlóknak. Én termelői engedéllyel helyi vásárokon, piacokon árulok és házhoz is viszem a termékeket. Most pedig tervezek beüzemelni egy mézautomatát, amit otthon a kerítésre fogok kihelyezni és becsületkasszával fog működni. 

Ha megfigyeljük azt, hogy az utóbbi időben hogyan alakult a mézek ára, azt látjuk, hogy vagy egy árban vannak az üzletben kapható mézek a termelői mézek áraival, vagy sokszor drágábbak is. 

Ami nagy probléma és bizonyos esetekben a termelőknél megtalálható mézekre is jellemző, hogy egy-két méz kivételével minden méz megkristályosodik, de az emberek nem szeretik így fogyasztani. Emiatt a méhészek újramelegítik, hogy a fogyasztó kedvére tegyenek és könnyebben el tudják adni. A baj az, hogy ha egy kristályos mézet újramelegítek, elveszítheti a gyógyhatásait. A mézben vannak olyan enzimek, flavonoidok, vitaminok, amelyek 40–50 fok fölött elpusztulnak. 

Sokan kérdezik tőlem, hogy melyik a legjobb méz. Szerintem a vegyes virágméz, ami tényleg sokféle növényből lett gyűjtve. Például nagyon népszerű a manukaméz, aminek 400–500 lej kilója, azt mondják, hogy természetes antibiotikumok találhatóak benne. Azonban valaki bevizsgáltatta a romániai vegyes mézet és abban is ugyanúgy megtalálhatóak ezek a természetes antibiotikumok, sőt jobb eredményeket mutatott, mint a manukaméz. Ha egy olyan mézet fogyasztunk, amit a közvetlen környezetünkben állítottak elő a méhek, azzal az immunrendszerünket is sokkal jobban adaptáljuk a környezethez, mert azokat a virágporokat fogyasztjuk, amivel fogunk találkozni.

– A termékeid kiváló minőségét a Szatmári Termék védjegy is igazolja. Milyen előnyökkel jár ez a tagság?

– A Szatmári Termék minősítés számunkra egyértelműen egy plusz, hiszen kiemeli a halmazból azokat a termelőket, akik tényleg helyben állítják elő a terméküket és egy plusz bizalmat ad a vásárlóknak is. Továbbá segít abban, hogy rendszeresen részt tudjunk venni helyi vásárokon, ahol meg tudjuk mutatni a termékeinket. Szatmárt hamar megszoktam, vállalkozásépítés szempontjából van lehetőség itt a fejlődésre. Én próbálom a vállalkozásomat helyi szinten tartani. Bármilyen fogyóeszközt, berendezést amennyire lehetséges helyi vállalkozásoktól próbálom beszerezni. Amennyire lehetséges én mindig arra törekszem, hogy azt a pénzt, amit megkeresek, itt költsem el. Szerintem hosszú távon csak úgy fenntartható egy közösség, ha lokálisan ki van építve egy működőképes gazdaság.