A megjelenésünk akarva akaratlanul kommunikál valamit rólunk

| március 20, 2024 | , |

Egyszerre szeretnénk egy közösséghez tartozni, és egyszerre szeretnénk kitűnni a tömegből, ez a kettősség hatja át az életünket és a megjelenésünket. A ruhaválasztásaink predesztinálják azt, hogy milyen képet alkotnak rólunk mások. A megjelenésünk akarva akaratlanul kommunikál valamit rólunk – vallja Csalár Bence divatújságíró és divatszakértő, A fenntartható divat kézikönyve és a Stílustérkép című könyvek szerzője. A szakembert 2016-ban az év divatbloggerének minősítette a Fashion Awards Hungary, 2018-ban pedig az év bloggerévé választotta a Cosmopolitan Hungary. Szatmárnémetibe az MCC Képzési Központ által szervezett kerekasztal-beszélgetés meghívottjaként érkezett, az előadás előtt készített interjúban divatról, öltözködésről, stílusról, fenntartható ruhatárról kérdeztem.

Fotó: Tar Attila

Mit mutat a divat az egyéniségünkről? Mi jellemzi ma az emberek öltözködését?

– A magyarországi példát nézve azt látom, hogy a rendszerváltást követően olyan márkák jelentek meg, amelyek korábban nem voltak jelen a piacon, ez magával hozta a divatnak egy olyan jellegű demokratizálódását, amitől a divat sokak számára sokkal elérhetőbb lett, sokkal diverzebb, sokszínűbb lett. Ez azt eredményezte, hogy miközben azon munkálkodunk, hogyan lehetnénk egyediek és hogyan tudnánk az individualista énünket kiteljesíteni, a nap végén mégis azt érezzük, hogy nagyon sok az átfedés és a hasonlóság köztünk. Ennek egy alapvető oka van, ami az életben hajtja az embert, ha divatról vagy öltözködésről van szó, mégpedig az, hogy egyszerre szeretnénk valahova, egy közösséghez tartozni, és egyszerre szeretnénk kitűnni a tömegből. Ez a kettősség hatja át az életünket és a megjelenésünket.

Mit jelent divatosnak lenni?

– A divatnak van egy sodrása, divatosnak lenni azt jelenti, amikor belecsatlakozik az ember ebbe a sodrásba. Akkor válik valami divatossá, ha tömegeket ér el. A stílus ehhez képest az, amit ebből a sodrásból te kiemelsz magadnak és önazonos elemként magadra aggatod. A divatos ember és a divat bizonyos elemei mulandó dolgok, ugyanakkor a korlenyomat részét képezik, de a stílus fogalma az, ami a legmeghatározóbb és hosszú távon kihatással van az életünkre.

Miért fontos manapság a divattal foglalkozni?

– Ha nem is a divat, de a ruhaválasztásaink predesztinálják azt, hogy milyen képet alkotnak rólunk mások. A megjelenésünk akarva akaratlanul kommunikál valamit rólunk, ha nem szeretjük a divatot, akkor pont azt kommunikálja rólunk. Lévén, hogy az ember nem mehet meztelenül az utcára, ezért minden reggel, minden ember, akármilyen állapotban is van, fel kell hogy öltözzön, ezáltal mutat valamit a külvilág felé. Azt gondolom, hogy jelenleg az európai országokban nem lehet óriási különbségeket tenni a divatban, mert mindenhol ugyanazok az üzletek, ugyanazzal a kínálattal fedik le a piacot.

Ha a Z generációt nézzük, akkor azt látjuk, hogy kicsit másképp állnak az egyediség kérdéséhez. Míg az Y és X generáció abszolút úgy próbál öltözködni, hogy a korábban megszabott kereteken belül igyekszik valami újítást bevinni az öltözködésébe, addig a Z generáció az egyediséget a second hand ruhadarabokban vagy a turizásban éli ki, ami szerintem egy merőben új megközelítése az öltözködésnek.

Hogyan jelenik meg az öltözködésünkben mindaz, ami a társadalomban zajlik?

– A divat identitást közvetít, éppen ezért az ember öltözködése nyilván árulkodik az anyagi helyzetéről, de mindemellett szerintem adott országoknak van egyfajta kulturális berendezkedése, amit szintén tud sugallni az ember azzal, amit visel. Ez megjelenhet abban, hogy tegyük fel az adott kultúrában nem annyira elfogadottak a harsány színek az öltözködésben, vagy nagyon jellemző egy országra, hogy egy adott korosztály nem a korának megfelelően öltözködik, túlexponálja a megjelenését. Nehéz egyébként ilyen nagy, egyetemes kinyilatkoztatásokat tenni az öltözködéssel, a divattal kapcsolatban, de nyilván, ha egy adott ország nem tehetős, nem tudja támogatni a könnyűipart vagy a textilipart, az megmutatkozik azon, hogy az embereknek milyen lehetőségeik vannak szelekció szempontjából.

A divatipar számára manapság a fenntarthatóság jelenti a legnagyobb kihívást?

Alapvetően ez már több tíz éve fontos kérdés, de az a helyzet, hogy a nap végén a divat egy fontos gazdasági motor, munkát ad, megélhetést biztosít embereknek, de ugyanakkor vannak árnyoldalai. Az a helyzet, hogy a divat kulturális értéke veszett el a túlfogyasztás és túltermelés kettősében, ami az elmúlt évtizedekben kialakult. Manapság teljesen normálisnak tartjuk azt, hogy bemegyünk egy plázába és potom összegekért veszünk egy ruhát. Gondoljunk bele abba, ha egy adott ruhát mondjuk 2500 forintért megveszünk a boltban, akkor abból mennyit kaphat az, aki ezt megvarrta? Tegyük fel 250 forintot. A kérdés az, hogy mi annyiból mit tudnánk csinálni. Elhitetik velünk, hogy rendben van az, ha 10 ezer forintért veszünk egy nadrágot vagy 15 ezerért egy teljes szettet. Pedig ez abszurd. Nem azzal van a baj, hogy ezek a dolgok drágák, hanem a mi fizetésünk, a mi megbecsültségünk nagyon alacsony. Szóval én azt látom, hogy el van torzulva a világképünk, ha öltözködésről van szó és arról, hogy ez mennyit ér valójában és mennyi munka van vele.

– A fenntartható ruhatár anyagi kérdés, vagy fejben állunk rosszul ehhez a kérdéshez?

– A legutóbbi könyvem, a Stílustérkép pont az origóhoz viszi vissza a témát, az egyénhez, mert arra is rá kellett eszmélnem, hogy beszélhetek a fenntartható divatról, de a nap végén mindaddig megfoghatatlan ez mindazok számára, akik ezt hallgatják, amíg nem látják bele önmagukat ebbe a témába. És itt jön képbe az, hogy mit csinál az az ember, aki szereti és elfogadja a testét az adott állapotában, aki úgy néz reggel a tükörbe, amikor meglátja az arcán az édesanyjának a vonásait, hogy nem akar azon változtatni, tehát önazonosan éli az életét. Ez sajnos nagyon ritka, nagyon sokan hordozunk traumákat vagy olyan szorongásokat magunkban, ami nem teszi ezt teljes mértékben lehetővé számunkra. Amint azonban lehetőségünk adódik arra, hogy önazonosan éljük a mindennapjainkat, azonnal azt tapasztaljuk, hogy nem fogunk mindenféle fölösleges dolgot megvásárolni a boltban, mert tisztában vagyunk azzal, hogy mi áll jól, tisztában vagyunk azzal is, hogy a szekrényünk mit tartalmaz, és ha ezt fel kell tölteni valamivel, akkor mi az, amire valóban szükség van. Szóval az önazonosság, az önismeret és a testképnek a hármasa lehetővé teszi, hogy a fogyasztó hosszú távon, életmód szintjén tudatos legyen és a fenntarthatóságot szem előtt tartsa. Ez pedig nem azt jelenti, hogy fenntartható termékeket kell elsősorban vásárolni, hanem tisztában kell lennünk azzal, hogy kik vagyunk és mit rejt a szekrényünk. A fenntartható divatban pont az a jó buli, hogy arról szól, hogy a meglévő ruháinkkal próbáljunk valamit összehozni, gondoljuk újra, szóval épp hogy nem egy pénzfókuszú lehetőségről van szó.

Milyen módon tehetjük fenntarthatóvá a gardróbunkat?

– Én azt gondolom, hogy a legfenntarthatóbb ruhatár az, ami otthon van, a már létező ruháink összessége adja a legfenntarthatóbb opciót. A fenntartható divat nem a pénzről szól. Az a baj, hogy sok esetben rövid távon szeretnénk örömet szerezni magunknak és impulzusvásárlások révén kerülnek be a ruhák a szekrényünkbe, amelyek között nincs összefüggés, nincs átgondolva, hogy az adott ruhadarab kihasználható-e több szett elemeként is. Az első dolog, amit én tanácsolni szoktam bárkinek, aki egy kicsit tudatosabb akar lenni az mindenképp az, hogy tegye ki az ágyra az összes ruháját és rendezze három kupacba őket. Az első kupacba azok a ruhák kerüljenek, amelyek ez elmúlt identitását jellemzik, gondolok itt arra, hogy ha valaki volt kismama, de már nem az, akkor azokat a ruháit, vagy a gimis éveket megidéző ruhadarabokat tegye ide. A második kupac legyen az, ami a most aktuális identitásunk legfőbb elemei, azok a ruháink, amiket a legtöbbet és a legszívesebben viselünk. A harmadik kupac pedig legyen a mindenki kedvence, a meg nem valósult identitásunk kupaca, ide kerüljenek azok a ruhák, amiket megvettünk egyfajta motivációként, hogy majd egyszer belefogyunk, vagy majd megszeretjük, de amikor fel akartuk venni, színe, mintája vagy stílusa miatt rájöttünk, hogy mégsem szeretnénk hordani, mert attól féltünk, hogy olyan megjegyzést kapunk, ami elrontja az egész napunkat. Ez utóbbi kupactól garantáltan meg kell válni. Az első kupacban viszont lehetnek olyan nosztalgikus elemek, amelyek olyan érzelmi kötődéssel rendelkeznek, amelyek később még átörökíthetőek lehetnek például anyáról lányára. Én azt szoktam javasolni olyankor, amikor valaki nagyon bizonytalan abban, hogy egy ruhától megváljon vagy elajándékozza, hogy mondjuk egy évig nézze meg, hogy hordja-e, és ha nem, akkor el lehet ajándékozni. A középső kupac pedig a legfontosabb, mert az árulkodik arról, hogy kik vagyunk valójában jelenleg, hogyan viszonyulunk a testünkhöz, mennyire rejtjük el a formáinkat, mennyire viselünk szívesen színeket, vagy milyen jellegű anyagokat hordunk. Ez alapján lehet meglátni azt, hogy mire van még szükségünk és tudatosabb döntéseket hozni arról, hogy milyen új daraboknak van helye a gardróbban.

Mi a szülők felelőssége a tudatosságra nevelésben?

– A tárgyaink megbecsülésének megtanítása szerintem fontos lecke a szülők részéről, meg az, hogy időtállóbb darabokat vásároljunk. De ami talán a legfontosabb és sokkal jobban rányomja a bélyegét a stílusválasztásunkra, az az önismeret és a magunkhoz való hozzáállás. És ez azért fontos, mert amikor azt látja a 8–9 éves kislány, hogy az anyuka rángatja maga előtt a ruhát a tükör előtt állva és lekövérezi magát, meg nem tetszik magának, akkor a gyerekben elindulnak olyan gondolatok, hogy az, akit ő a világon a legszebbnek lát – mert ugye minden gyereknek a saját anyukája a legszebb – ezt gondolja magáról. Ez a minta aztán megmutatkozik később a gyerekben a saját testéhez való viszonyulásában, és az öltözködésére is hatással lesz. Szülőként szerintem nagyon fontos önszeretetre, meg elfogadásra és önmagunkkal szembeni empátiára nevelni a gyereket.

Én azt gondolom, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia és rálépnie arra az útra, ami elviszi a saját fenntarthatóság-megközelítése felé. Lehet, hogy valakinek az lesz az első megközelítés, hogy a heti két fast fashion üzletben tett vásárlást havi egyre tudja csökkenteni. Ez egy függőség, ugyanúgy mint a social media, vagy mint a drog, ugyanúgy fokozatosan kell leszoknunk róla. Jellemző az, hogy ha valami történik velünk, akkor jutalmazásként vagy vigasztalásként vásárolni kezdünk. Rengeteg olyan dolog van, amikor automatikusan a felesleges túlvásárlás felé haladunk, és ilyenkor kell egy picit tudatosabbnak lenni. Én bizakodó vagyok a Z és Alfa generációkkal kapcsolatban, mert azt látom, hogy számukra az egyediség sokkal inkább jelenti azt, hogy régi darabokat kezdenek el viselni. Például a húgom is az édesapám negyven éves bőrdzsekijével megy gimibe, vagy anyukámnak a húszéves ruháiból válogatott magának, mert azok még most is ruhák, ráadásul olyan darabok, amelyek nem jönnek vele szembe az utcán.