A helyi közösség öntudatra kell ébredjen
Először a helyi közösség kell öntudatra ébredjen és felelősséget vállaljon önmagáért, ha kell áldozatot hozva idő, erő, anyagiak terén — vallja id. Kovács Ferenc református lelkipásztor vallja, akit egyházi, társadalmi, kulturális és oktatási téren végzett tevékenységei elismeréséül Falvak mécsesei díjjal tüntettek ki.
Id. Kovács Ferenc református lelkipásztor 1947. augusztus 29-én született a Máramaros és Szilágyság határában található Sülelemeden (románul Ulmeni), ma városi rangú településen. Szülei (Ferenc, Julianna) jómódú iparos-gazdálkodó, istenfélő emberek voltak, kik két fiúk taníttatására sokat áldoztak. Elemi iskoláit helyben, V. osztálytól a nagy tudású dr. Tapsony Endre lelkipásztor javaslatára Zilahon, az Ady Endre nevét viselő középiskolában folytatta tanulmányait. Az 1965-ös érettségi után a kolozsvári Egységes Protestáns Teológiai Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait, ahol évfolyamelsőként végzett. Gyakornoki évét Nagyváradon töltötte.
Szatmár megyébe 1971-ben került. Itt egy évet szintén gyakornokként Szatmárnémetiben töltött, majd 1972-ben lelkésszé szentelése után önálló lelkipásztori minőségben kinevezést kapott Hiripre. Itt alapított családot. Házasságot kötött Elchlinger Ida óvónővel (1950–2016). 3 gyermeke a tanügyben, illetve az egyházi életben teljesít szolgálatot. 3 unokája van.
Hiripi évek (1972–1980): egy, az egyházak számára (is) kedvezőtlen politikai és gazdasági helyzet ellenére megkezdte gyülekezetgondozói szolgálatát. A minőségi igehirdetések mellett egyházépítő szolgálata a templom javítását is jelentette. Hiripen és a községközpontban számos segítségre talált.
Szatmárhegyi évek (1980-). Egyházépítő munkája mellett kulturális tevékenységet is folytat:
— Az egyházak, a vidék és a kisebbségek életét ellehetetlenítő politikai nyomás ellenére bravúrnak számított az 1980–85 között zajló építkezések (szolgálati lakás és a templom teljes rekonstrukciója, I. és II. világháborús emlékmű felállítása, egyéb szolgálati épületek átfogó javítása). 1984-ben felszentelte a gyülekezet negyedik, új temetőjét. Az 1989-es fordulat után a sorozatos hátráltatás ellenére az egyházi földeket visszaigényelte, bár számos területet az államhatalom nem szolgáltatott vissza. 1994-ben gyülekezeti összefogással szervezte meg és építette fel a gyülekezeti házat. 2007-ben ravatalozót adott át szintén közösségi használatra.
— A szatmárhegyi gyülekezethez egészen 2007-ig tartozott az Erdődi Református Leányegyházközség (diaspora), Erdődön hűségesen látta el a lelkipásztori feladatokat (biciklin, gyalog, szekérrel, szánnal jutva el oda), biztatva, lelkigondozva az ott élő közösséget. Haranglábat, később tornyot épített, harangot öntetett, az egykori közkórház/imaház épületét templommá alakíttatta át.
— Társadalmi-kulturális-oktatási téren: az 1989-es fordulat után alapító tagja a helyi érdekvédelmi szövetségnek (RMDSZ). Később, a második önkormányzati választások alkalmával tanácsosi tisztséget töltött be. Az egyház keretén belül hozzájárult a község híres szülöttének, Páskándi Géza kultuszának elindításához. A Szatmárhegyen életének utolsó esztendeit töltő első magyar siketnéma költőnő emlékét élesztette fel, hagyatékát ápolta (kezdeményezésére veszi fel a költőnő nevét a helyi református nőszövetség). Házigazdája volt ifjúsági tábornak, régiós nőszövetségi találkozónak.
— Egyházi téren továbbá:
- éveken át tanította a hittant a helyi iskolában, nevelte a gyermekeket.
- Egyházmegyei lelkészértekezleti/szakszervezeti elnökként kollégáit, köztük a szintén vidéken szolgálatot teljesítőket, képezte előadásokkal (1990–2005).
- Egyházkerületi Fegyelmi Bizottsági tag (1992–2004) és Országos Lelkészértekezleti tag volt.
— A nevéhez köthető írások
- Gyertyaláng című, a szatmári kórházak betegei számára készült vallásos újság. Alapító, szerkesztő
- Eszter könyve — igehirdetések a bibliai Eszter könyve alapján (magánkiadás), 1991
- Tananyagot állított össze az újonnan induló iskolai felekezeti oktatáshoz
- Az Erdődi Református Egyházközség története, tanulmány (1996, Református Szemle)
- Lélekfüllel-lélekszemmel címmel fiával, Kovács Józseffel együtt adta ki az első magyar siketnéma költőnő irodalmi munkásságát magába foglaló kötetet.
- Szatmárhegy címmel szintén fiával, Kovács Józseffel adta ki annak a településnek a monográfiáját, mely településen már 42 éve él.
- Vőfélyversek, lakodalmi szokások Szatmárhegyen címmel írta meg a település egykori lakodalmi szokásait, rigmusait, megemlékezett az egykori vőfélyekről is (a kötet hamarosan megjelenik).
Nyugdíjba vonulása alkalmából kitüntették az életműdíjnak számító, református egyházi berkekben ismert Pro Partium-díjjal.
Vallja, hogy először a helyi közösség kell öntudatra ébredjen és felelősséget vállaljon önmagáért, ha kell áldozatot hozva idő, erő, anyagiak terén. Az önszerveződés az egyik záloga a vidéken történő megmaradásnak. A másik zálog az istenesség, hitvallásosság, gyökereinkhez való ragaszkodás. A harmadik a folyamatos kapcsolattartás a település különböző társadalmi rétegeivel: világi vezetőség, értelmiség, egyszerű emberek, más felekezetek és nemzetiségűek stb.