Karácsonyi Károlyt a Magyar Tudományos Akadémia Boros Ádám-díjával tüntették ki
Vannak életünkben olyan rendkívüli események, amelyek mellett nem lehet, nem szabad és nem illik szó nélkül elmennünk. Most például arra koccinthatunk és kiálthatunk éljent, hogy Karácsonyi Károly[1] megyénk, közelebbről Nagykároly büszkesége díjat kapott a Magyar Tudományos Akadémiától. Ismételjük meg: a Magyar Tudományos Akadémiától, amelynek olyan személyiségek voltak az elnökei, mint Arany János, Eötvös József, amelynek egyik üléstermét a nagykárolyi születésű Ligeti Antal tájképei díszítik[2].
A Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézete és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete 2026. február 5–7. között a Szegedi Tudományegyetem Biológia Intézetében megrendezték a XV. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében című tudományos konferenciát. A tanácskozás ünnepélyes pillanata volt, amikor a Szent-Györgyi Albert Teremben a mi Karácsonyi Károlyunknak és még két magyarországi kollégájának, Lengyel Attilának és Mesterházy Attilának átadták a Boros Ádám-díjat.
A Boros Ádám-díj a terepbotanikusok legnagyobb kitüntetése Magyarországon. A díjat Karikó Katalin egykori középiskolai biológiatanára, dr. Tóth Albert kisújszállási gimnáziumi tanár és szakfelügyelő alapította 1998-ban olyan kutatók számára, akik a flóra- és vegetációkutatás terén a legújabb tudományos teljesítményeket érték el a Kárpát-medencei növényvilág megismerése és megismertetése terén. A díjat kétévenként egyszer, legfeljebb három személy kaphatja meg. Az elmúlt 28 évben 46 személy és két folyóirat részesült ebben a megtiszteltetésben. A romániai kutatók közül hárman érdemelték ki a Boros Ádám-díjat: Alexandru Sabin Bădărau (2006), Negrean Gavril (2018) és 2026-ban Karácsonyi Károly. Az elismerésben részesült személyek díszoklevelet és emlékérmet kaptak. Íme Karácsonyi Károly díszoklevelének szövege:
„A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége által a Biológiai Tudományok Osztálya kezdeményezésére a hazai és a Kárpát-medencei flórát és vegetációt kutató botanikus elismerésére alapított Boros Ádám-díjat a 2026. évben a Kuratórium Karácsonyi Károly részére adományozza több évtizedes erdélyi botanikai tevékenységéért, amelynek során feltárta Románia Nyugati-síkságának növényzetét és gombavilágát, több fajt elsőként gyűjtött a Kárpát-medencéből, köztük Európában is újként mutatva ki a Sidaspinosa[3] fajt, valamint nagykárolyi múzeumi és arborétumi munkájáért.”

A Boros Ádám-díj elnyerésére nem csak a díjazott Karácsonyi Károly, hanem mindannyian szatmáriak, de még a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert is büszkeséggel tekinthet. Számtalan nehézséget vállalva és leküzdve, nagy állhatatossággal, sok-sok áldozatos munkával jutott el díjazottunk oda, hogy Magyarországon is és azon túl is láthatóvá váltak megfigyelései, kutatásai, felismerései, eredményei. A „Tisza-parti Göttinga” (Szeged), a „kincses város” (Kolozsvár) mellé Karácsonyi Károly tudományos munkásságával felsorakoztatta Nagykárolyt is a természettudósokat adó városok sorába. Láthatja ország-világ, hogy saját hazájában, Nagykárolyban is él és dolgozik „próféta”.
A tudósi munka hajtóerejének indítékait keresve Szilágyi Domokos halhatatlan soraival tudjuk szívünk szerint megválaszolni milyen energiák vihették dr. Karácsonyi Károlyt a természetrajongó tudóst a hegyek, fák füvek világába. Olvassuk Szilágyi Domokos lelket és természetet összekötő sorait:
„Hegyek, fák, füvek, ágak, harag-zöld, azúr menny, szívem rokonai,
kedvesek, emlékeimben látlak szelíden bólintani,
izmaim emlékeznek ernyedőn, erdők, titokösvények, farkas-szagúak,
lombkunyhók, égboltnyi lombfelhők, csukott szemű lombalagutak,
fürdik, frissül a fáradtság itt, ahol a konok csönd üget,
róttam az erdőt, lépéseimből róttam nesz-betűket,
libegő muzsikát, lobogó kedvet mosolyos fák alá”
„Lombkunyhók” „titokösvények” rejtekeit járva – fáktól fákig, bokortól bokorig, fűszáltól fűszálig vezetett az út a Magyar Tudományos Akadémia elismeréséig. Ne ragadtassuk el magunkat a természet szépségeit csodálva. Az érzékszervekkel tapasztalt világ csak egy része a valóságnak. A kutató, a megfigyelő elme feltár sok más lényeges tényt is. Karcsi hamarabb ismerte meg a hat földrész növényvilágát, mint Párizst, mert neki a hegyek, a fák, a füvek világa „Párizs”. De nem csak a szenvedélyek, nem csak az érzelmek hajtották és hajtják őt a növényvilág csodáinak feltárása felé. Karácsonyi Károly az alapos megfigyelő[4]sok olyan növényi létet vizsgált meg, amelyek szerepe a világban az Ő megfigyelése által megváltozott. A megfigyelése előtt ismeretlenek voltak (például az adott helyen), aztán a természetbúvár jegyzetfüzetébe és fényképezőgépébe kerültek onnan a tudós elme vizsgálati „fogságába”, majd a következtetések eredményei kiadványokban, könyvekben láttak napvilágot. Ami addig nem létezett a tudomány számára sem, ma bárki számára megtalálhatóak és felhasználhatóak a természettudományok lerakataiban, és az egész világ közös kincsévé lettek. A Boros Ádám-díj díszoklevelében a tudóstársak így foglalják össze „több fajt elsőként gyűjtött a Kárpát-medencéből, köztük Európában is újként mutatva ki”. A Magyar Tudományos Akadémia Kuratóriuma többek között ezekért a „megfigyelésekért” és az erdőkben lerótt lépésekért léptette az elismerés legmagasabb dobogójára dr. Karácsonyi Károlyt.
[1]Dr. Karácsonyi Károlyt a Román Akadémia 1997-ben díjazta a román nyelven írott Szatmár megye flórája és vegetációja című munkájáért.
[2]Ligeti Antal (Nagykároly, 1823–Budapest, 1890) tájképei a Magyar Tudományos Akadémia székházában a kis üléstermet díszítik.
[3] A Szidaspinosa a mályvafélék családjába tartozó gyomnövény. A népi gyógyászatban, a benne lévő alkaloidoknak köszönhetően, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, antimikrobiális és légzéstámogató
hatása miatt használják gyengeség, láz, húgyhólyag irritáció és a gonorrhoea (kankó) tüneteinek kezelésében.
[4]Werner Karl Heisenberg (Würzburg, 1901 – München, 1976) Nobel-díjas (1932) német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapítója. Ő mondta, hogy nem létezik többé objektív realitás, illetve sohasem létezett. A megfigyelés megváltoztatja a valóságot. Csak addig olyan amilyen, ameddig megfigyeletlen marad (valaki által vizsgálatlan, véleményezetlen, méretlen, minősítetlen stb.). S hogy mivé változik? az a megfigyelő személyétől függ.

