Hogyan ismerhető fel a napjainkban divatos kreativitás? Szükség van-e még klasszikus tudásra? Kompetenciafejlesztés vagy lexikális ismeretek jelentik a jövő oktatásának útját? Mit tehetünk szülőként vagy pedagógusként, hogy kibontakoztathassuk az Alfa generáció kreatív potenciálját? – többe között ezekre a kérdésekre adott választ dr. Constantinovits Milán, az MCC szakmai és oktatási ügyekért felelős igazgatója, aki Szatmárnémetiben tartott előadása előtt nyilatkozott.

– Miért fontos napjainkban a kreativitás fejlesztése?

– A kreativitás fejlesztése azért kap ma kiemelt szerepet, mert olyan nemzedék ül be az iskolapadba, amelynek tájékozódása és nyelvhasználata gyökeresen eltér a korábbi generációkétól. Az Alfa generáció digitális közegben szocializálódik, ahol a folyamatos online ingeráradat gyakran elvonja a figyelmüket. Sok esetben előbb tanulnak meg digitális eszközöket kezelni és internethasználóvá válni, mint olvasni és írni. Ebben a digitális térben gyakran csökken a belső képalkotási képesség, a kreativitás, és visszaszorulnak a személyes szociális interakciók is. Ezért kulcsfeladat az offline és online világ egészséges egyensúlyának megteremtése, valamint annak hangsúlyozása, hogy a klasszikus olvasás és a hagyományos műveltség alapvető a kreatív potenciál kibontakoztatásához. Az olvasmányélmények ugyanis sémákat, mintákat, élethelyzeteket adnak, amelyekre a gyerekek később bátrabban és gazdagabban tudnak építeni. A kreativitásfejlesztés szempontjából fontosak azok a programok is – például az MCC Fiatal Tehetség vagy Középiskolás Program –, amelyek élményalapú tanulást kínálnak, és belső motivációt ébresztenek a diákokban. A mai iskolarendszer gyakran túlságosan teljesítmény- és tananyagközpontú, így kevés tér marad a kísérletezésre, a játékra és a valódi alkotásra. A 21. század pedagógusának épp ezért arra is figyelnie kell, hogy élményszerű, inspiráló tartalmakat közvetítsen, amelyek felkeltik a diákok érdeklődését, és belső indíttatást hoznak létre.

– Nehéz stabil értékrendet adni a mai gyerekeknek?

– Az egyik legfontosabb tényező a közösség ereje. A statisztikák szerint az Alfa generáció tagjai kevesebb baráttal rendelkeznek, és ritkábban vesznek részt közösségi programokban, mint korábbi társaik. Márpedig élő, támogató kortársközeg nélkül nincs valódi tehetségfejlesztés. Az iskolában azonban gyakran kevés idő jut közösségépítésre – a sűrű tananyag és a teljesítménykényszer miatt. Pedig a közösségi élmény az egyik legjobban megtérülő „befektetés”: szilárd alapot ad a szociális készségek, a kapcsolódás és az értékek elsajátításához.

– Mennyire működik együtt ma a család és az iskola?

– Ideális esetben a pedagógus, a szülő és a tágabb környezet együttműködése alapozná meg a diák fejlődését. A valóság azonban sokszor más. A családi nevelés és az iskolai oktatás gyakran párhuzamosan zajlik, a felek kevéssé látnak rá egymás szerepére és nevelési elveire. A bizalomhiány miatt elmarad a valódi kommunikáció: a tanárok sokszor csak a jegyek szintjén látják a gyereket, a szülők pedig gyakran nem osztják meg a háttértényezőket, amelyek a tanuló fejlődését meghatározzák. A régi gyakorlat, a családlátogatás mára szinte teljesen eltűnt, pedig nagy segítséget jelentett abban, hogy a pedagógus komplex képet kapjon a gyermek világáról.

– Mennyire határozza meg a gyerek fejlődését a családi háttér?

– Alapvetően. Kutatások igazolják, hogy a település nagysága, a család olvasási szokásai és kulturális igénye erősen befolyásolják a gyerek későbbi tanulmányi és életbeli sikerességét. Ahol jelen van a könyvek szeretete, ahol a szülők olvasnak a gyereknek és maguknak is, ott erősebb az olvasási és művelődési motiváció. Ezzel szemben, ha egy gyermek már az olvasás elsajátítása előtt digitális eszközt kap, az könnyen eltolja az érdeklődését a gyors, vizuális tartalmak felé – és távolabb viszi az elmélyüléstől, a képzelőerőtől és a kreativitástól.

– Milyen szerepet tölt be a mesterséges intelligencia az oktatásban?

– A mesterséges intelligenciát sokan túldémonizálják, pedig megfelelő módon használva hatékony segédeszköz lehet: ötletgyűjtésben, ismeretek rendszerezésében, adatfeldolgozásban vagy akár tesztek összeállításában nagy segítséget adhat. Amit viszont nem tud – és várhatóan sosem fog tudni – pótolni a pedagógus személyiségéből fakadó nevelő erőt; a közösségépítést; a személyes példamutatást és az élő kommunikációt. Éppen ezért felértékelődik a szóbeliség, a prezentáció, az önkifejezés. Ezeket gyakorolni kell – és bátorság is szükséges hozzá.

– Miért gyakoribbak a szorongásos tünetek és a motivációhiány a fiatalok körében?

– Ma jóval több mentális kihívást diagnosztizálnak, mint 10–20 éve. Ez részben a fejlettebb diagnosztikai módszereknek köszönhető, de nagy szerepe van az online térnek is. A közösségi média folyamatos összehasonlításra késztet: Hány követőm van? Mennyien reagálnak a posztomra? Mennyire népszerű vagyok? Ez szorongást és frusztrációt okozhat, és gyakori jelenség a rejtett online kiközösítés, cyberbullying is. Ez sokszor láthatatlan a szülők számára, mégis erősen befolyásolja a gyerek pszichés állapotát és teljesítményét. A szülőnek és a pedagógusnak ezért ismernie kell a gyerek online közegeit, és segítenie kell az egyensúly megteremtését az online és az offline világ között.

– Háttérbe szorul a mentális nevelés és a közösségi élmény?

– Az online térben mindenképp. A közösségi média nem ösztönöz együttműködésre, inkább az énkép és az önreprezentáció kerül fókuszba. A folyamatos összehasonlítás pedig torzítja a valóságot, és hamis elvárásokat szül. Mindez sérülékennyé teszi a gyerek énképét és lelki egyensúlyát.

– Hogyan készítsük fel a gyerekeket a jövő munkahelyeire?

– A jövőkutatók szerint a tíz év múlva létező állások egy része ma még nem is ismert. A biztos pont az, hogy a kreativitás fejlesztése nélkülözhetetlen: a gyorsan változó világban az alkalmazkodás és a problémamegoldás kulcsa a kreatív gondolkodás.

– Segítene, ha a tanároknak nagyobb önállóságuk lenne?

– Igen. A pedagógus hitelesen akkor tud dolgozni, ha a kötelező tartalmak mellett azokkal a témákkal is foglalkozhat, amelyek közel állnak hozzá, és amelyekben valódi példát tud mutatni.

– Milyen legyen a jövő iskolája?

– A jövő iskolájában egyensúlyra van szükség az online és az offline világ között. Meg kell erősíteni a közösségi kapcsolatokat, és vissza kell hozni a természetes környezetben megélt élményeket. Ilyenek lehetnek az erdei iskolák, nyári táborok, tanulmányi kirándulások… A diákok önmagukról és a közösségről terepen tanulnak a legtöbbet – amikor kimozdulnak az iskola zárt falai közül.