,,Shakespeare vihara” sem riasztotta el a lelkes közönséget arról az előadásról, amit a Szatmár Megyei Könyvtárba ,,fújt a szél”. Nem véletlen, hogy ez az intézmény adott helyet e rendezvénynek, hisz Török Enikő Andrea és tanítványai rendszeres vendégei a könyvek birodalmának, ahol Veres Erzsébet és Keresztes-Szőke Erzsébet számtalan mesés pillanattal varázsolja el a látogatókat legyen szó bármilyen eseményről.

A gyermekeknek szánt ,,Csicsergő” előadás a Szatmár Megyei Könyvtár és a Szatmárért Egyesület támogatásával valósulhatott meg. A vidám, zenével fűszerezett lendületes író-olvasó találkozó szinte kézen fogta a gyermekeket és utat nyitott az olvasás, a zene és a kreatív önkifejezés titokzatos világa felé.

Orrot befogva körbeforgott a varázs, s egyszerre szajkózták a ,,kotyvasztó” varázslatot:

,,Átyim-bátyim kígyó füle, bege-buga szúnyog teje,

Retye-rutya béka nyála, változzon át minden még ma!” (Varázsige)

A közönség egy elbűvölő utazásra indulhatott a Fiatalok Ifjúsági Zenekar (Fehér Róbert-Benjamin, Szilágyi Norbert, Kocsis Erik, Iakel Levente) által előadott dalok szárnyán.

Hihetetlen, hogy a zene milyen hatást gyakorolt kicsire és nagyra egyaránt. A felnőttek számára is fülbemászó dallamok mindenkit magával ragadtak, s a rögtönzött színpadon a táncos lábúak felszabadultan improvizálták az ötletes mozdulatokat. Ritmus és harmónia egységét visszhangozták a falak.

Amikor egy pedagógus tart előadást, abban mindig ott van a tanítási szándék, a cselekvő részvételre ösztönzés, az élményteli pillanatokra törekvés, a szeretetteljes inspirálás. Ebben méltó társ volt Antku Alexandra-Hanna, a Csicsergő kiadvány ifjú illusztrátora- a szerző volt diákja, aki negyedikesen illusztrálta a könyvet-, kinek rajzai példaként szolgáltak a gyerekeknek, akik miután meghallgatták a könyvben QR-kóddal megtalálható dalokat, illusztrálták azokat, hagyva, hogy a fantázia vezesse a kezüket. Rögtönzött kiállítás és szakavatott zsűri (Borbély Silvia, Antku Alexandra-Hanna, Fehér Imola) általi értékelés lett a kis művészek jutalma.

Észrevétlenül, halkan lépkedve, szinte magával húzta a zene a gyerekeket egy meglepetésekkel teli világba…

Milyen volt?

Voltak ott zsiványok, no meg Káka boszi,

Egy vicces szellemmel tudtak szórakozni.

Zöldben álmodhattak, fel és le is úton,

Sárkánygyerekkel röpködtek, utaztak Tejúton.

Szépek szépe királylánnyal divat után néztek.

Titokzatos foglakóval is megismerkedtek.

Útitervet szőttek, esőtáncot jártak.

Egy szeplős leánnyal nyelvtörőt tanultak.

Az elhangzott versek által a gyermeki humor szinte beszippantotta a hallgatókat. Számtalan vidám strófa után mosolyvirágok nyíltak, mert ott lapult a finom huncutság a sorok között, olyan kedves vigyorra fakasztó gondolatsorok, melyekkel az óvodás és kisiskolás gyermekek könnyen tudtak azonosulni.

Igazi kötelék alakult ki az apróságok és a versek között, amikor csillogó szemű kortársaik szóltak a gyerekközönséghez a gyerkőcök nyelvén, úgy mesélve a történeteket, mintha velük történt volna:

,,Alig vártam, hogy elmondjam, mi történt velem a nyáron,

mindent, amit most hallotok, az valós, nem kitalálom.’’( A szellem)

Őszinte fogadalom is elhangzott:

,, No de szentül megígérem, holnaptól már bátor leszek.

A fürdőbe, s a konyhába nappal is lámpával megyek!”( Félek)

Álmodozni is lehetett:

,, Persze már elhatároztam, ha nagy leszek, sokra viszem,

Párizsban a kifutókon divatosan modellkedem.” (Divat)

Volt, aki a kinézetével foglalkozott:

,,Elárulom, mostanában nagyon sokat kesergek,

Mert arcomon felfedeztem, szeplő bújt ki, rengeteg.

Egyik szőke, másik sötét, hemzsegnek, mint a hangyák!

Mint akik az eső előtt a hangyabolyt elhagyták. (A szeplők)

Akadt olyan is, aki a lyukas fogával kapcsolatban szólította meg a közönséget:

,,S hogy a foglakómmal mi lett? Keres másik albérletet.

Vigyázz, ha lyukas a fogad, beköltözik s nálad marad! (A titokzatos foglakó)

Persze minden gyerek csakis színigaz történetekről mesélt:

,,Elmeséltem történetem, színigaz, nem csak álom,

Remélem, a zsiványokat soha többé nem látom! (Libák, meg zsiványok)

A megtanulhatatlannak tűnő nyelvtörővel mindenki megpróbálkozhatott:

,,Csicseri-ficseri, ficseri, csitt! Ficseri-csicseri, csiteri-ficcs.

Ficseri-csicseri, csiteri-ficcs. Csicseri-ficseri, ficseri, csitt!’’ (Csicsergő)

A könyv szerzője az igazi ,,CSICSERGŐ”, aki megtöri a csendet és pedagógusi érzékkel, játszi könnyedséggel belopja magát a gyermekek szívébe …

…Valaki a fákon megtöri a csendet.

Meseszépen trilláz, vígan énekelget….” (Csicsergő)

A táncba hívó dalok, a vidám versek, az interaktív drámajátékok észrevétlenül beszippantották a jelenlévőket, akik szinte beköltöztek a könyvbe, s bár odakint dézsából öntötték az égi áldást, ők a képzeletbeli esőlétrán citeráztak, és ,,rázták a rongyot”.

,,Járjuk a táncot! Csapjuk a talpunk!

Dézsából öntik, pacallá ázunk! Nem baj!” (Esőtánc)

Van az úgy, hogy elkísér egy-egy gyermekkori emlék, s felnőttként köszön vissza a múlt…A kellemes emlékek gyűjtésében segít az olvasók számára az ötletgazdagon illusztrált, verses, dalos, drámajátékos kalandot nyújtó Csicsergő című könyv, mely ajándék szemnek, fülnek, szívnek.

Török Enikő Andrea

Fotók : Virág Botond