Ebben az évben is sikerült megszervezni a jurtás mesetáborokat – erről beszélgettünk Bálint Kati meseterapeutával.

– A Szatmárnémetiben kicsit rendhagyónak számító mesetáborokat idén is sikerült megtartani.

– Igen, ez így van. Valóban, lassan hagyománnyá válik Szatmárnémetiben a MOL által támogatott, Gyermekgyógyító program részeként működő mesetábor. A saját kis egyesületünk, a Lélekszirom Egyesület ezen pályázati program keretében már 2017 óta részt vesz, az ő jóvoltukból kaphattunk egy jurtát három évvel ezelőtt, amely egy hangulatos kis mesekertbe elhelyezve helyet adott a mesetáboroknak.

– Mitől válik egy mesetábor a Gyermekgyógyító Program részévé?

– Elsősorban attól, hogy egy országos szinten működő, színvonalas program elbírálói különlegesnek és értékesnek tartják azt a típusú meseterápiás módszert, amelyet alkalmazva mi segíthetünk a gyermekek lelki problémáinak oldásában. Valójában nagy megtiszteltetés és elismerés ez számunkra. Az általunk szervezett mesetáborokban ugyanis a mesék nem szórakoztatási céllal hangzanak el, hanem lélekerősítő, félelemoldó, önbizalom erősítő szerepet töltenek be, terápiás eszközként vannak jelen a táborozás kacskaringós ösvényén. Három szakember vezeti és támogatja a gyermekeket ezen a meseúton, dr. Tallian Cristian gyermekpszichiáter, jómagam mint meseterapeuta és Tóth Lacó dobművész, aki az élő szóban elhangzott meséket a relaxációs és hangterápiás eszközökkel mélyíti el.

– Egész pontosan hogyan kell ezt elképzelni? Milyen programon vettek részt a táborozók?

– A táborozó gyermekek ebben az évben egy „Hetedhétországon” átívelő meseút hőseinek a példájából meríthettek erőt, tudást és bátorságot a kicsi lelkükben megbúvó félelmek legyőzéséhez. Minden nap lehetőségük adódott a mesék világában való „barangolásra”, a hétpróbák kiállására, a hangszerek és a különféle ritmusok kipróbálására, s nem utolsó sorban az egymásra hangolódásra, természetközelben.

– Mettől meddig zajlottak a táborok?

– Két egyhetes tábort tartottunk, amelyek úgymond napközis táborokként zajlottak, tehát nem aludtak a táborban a gyermekek.

– Volt konkrétan kitűzött cél? Kik voltak jelen a táborokban?

– Mindenképp a lelki egyensúly, a félelmek oldása és az önbizalom erősítés az, ami célként megfogalmazódott, amikor a táborok programját a meseterápia eszközeire építettük. Úgy győzni le a félelmeket, hogy közben játékos keretek között mesélve, dobolva, énekelve vesznek részt a tevékenységeken, nagyon is járható út a gyermekek számára. A táborokban, és ezt nagy boldogsággal mondom, sok „profi” meseismerő gyermek vett részt. Valójában vannak olyan gyermekek, akik már szinte mellettünk nőnek fel, már értik és könnyedén ki is bontják a mesék végtelenül komplex szimbólumait. Bennük és általuk válhat majd hosszú távon láthatóvá a „királlyá válás” tudása, melyet a mesék nagy többsége tanít. Ami biztos, az az, hogy ezeket a tudásmagokat mi a táborozós meseúton mind elhintettük a gyermekek tudatában, aztán már csak arra várunk, hogy ezek szépen szárba szökkenjenek.

– Az idei évben különleges vendégek is jelenvoltak a mesetáborban.

– Igen, ez pontosan így van. Az idei év különlegességének mondható, hogy dr. Benedek Dezső antropológus, pszichológus professzor úr kezdeményezésére táborunkba egy, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem végzős pszichológus hallgatója, Márton Krisztina látogatott el, aki magát a meseterápiás módszert szerette volna gyakorlati megközelítésben látni és tanulni.

Mindemellett a professzor úr Indiáról és az indiai kultúráról tartott előadása, nagyon elvarázsolta a gyermekeket, hiszen népek és kultúrák világába csöppenhettünk be minden egyes tábori napon, a Hetedhétországon átívelő mesés program keretében.

A professzor úr felesége, dr. Oma Benedek, mint az alternatív oktatás, konkrétan a Montessori pedagógiai képviselője csodálatos játékokkal, énekekkel, a koreai írás jeleivel gazdagította a gyermekek tudását.

Bár úgy tűnt, hogy ezt a csodát, már fokozni se lehet, de mégis, mert az egyiptomi napon a gyermekek online kapcsolódhattak egy nagyon kedves egyiptomi kollégával, dr. Hassan Hamzával, akitől az ókori és jelenkori Egyiptom titkairól, tudásáról és értékeiről kérdezhettek. Többek között arra is rákérdeztek, hogy élnek-e még fáraók a jelenkori Egyiptomban.

Ezekért a csodálatos pillanatokért hihetetlen hálásak vagyunk, hiszen eddig csak meséltem a gyerekeknek arról, milyen az, ha „bölcsek” vannak jelen és tanítanak minket, de most élő példájává is vált ez a tábor annak, hogy mekkora hatalmas értékkel bír az, ha a bölcsek nem könyvek lapjairól szólnak hozzánk, hanem jelen vannak, nekünk mesélnek és a kérdéseinkre is választ adnak nekünk. Áldások ezek, amelyekért nem lehet elég hálásnak lenni.

– Amint említetted, már többször is tartottatok mesetáborokat, mi az a többlet, amit a jurta adhat ezen táborok sikeréhez?

– Maga a jurta jelenléte. A jurtában való mesélés különleges hangulattal bír. Ebbe a körsátorba „bekuckózva”, Lacó varázslatos zenei aláfestése mellett mesét mondva olyan elringató élményt képes adni, mint amikor kicsit visszakerül az ember az anyaméh biztonságot adó puhaságába. Pontosan ezáltal sokszorozta meg a hatást, melyet főképpen ott lehetett lemérni, hogy a gyermekek szerettek a táborba érkezni, de hazamenni igen nehezen akartak.

– Szeretnétek ezt a hagyományt, ahogy a beszélgetésünk elején nevezted, tovább vinni? Vagy vannak még elképzeléseitek, hogy akár nemcsak gyerektábort, hanem más programokat is tartsatok majd a jurtában?

– Mindenképp. Elképzeléseink is vannak bőven, álmodunk arról, hogy felnőtt mese-estek, relaxációs estek, tábortüzes mesélések is helyet kapnak majd ebben a mesekertben, hiszen az elcsendesedésre, a befelé figyelésre, a hétköznapok rohanó világából való kilépésre nagyon is nagy szükség van ebben a mai világban.