„A klasszikus zene egy nagyon különleges műfaj: hosszú évek tanulmányai vezetnek oda, hogy igazán megértsük, mi is történik zeneileg egy műben — de ez egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy élvezni tudjuk a zenehallgatást. Számomra ez tartja életben a klasszikus zenét. Mint előadó, nekem az a küldetésem, hogy hozzájáruljak a stigma eloszlatásához, amely a meg nem értésből fakadó félelmen alapszik, és ezáltal népszerűsítsem a klasszikus zene iránti tiszteletet, szeretetet” — állítja Stier Alexa Dorottya zongoraművész.

— Mesélj a gyerekkorodról, mikor találkoztál először a zongorával, miért szeretted meg, hogyan kezdtél el zongorán tanulni?

— Édesapám vegyészmérnök, édesanyám biokémikus, de a családunkban mindig jelen volt a zene. Édesanyám éveken keresztül zongorázott; engem és a húgomat is beavatott a zongoramuzsika világába. Négy éves koromban kaptam az első elektromos zongorám, és ezután nem volt megállás: óvodás éveim alatt Varga Mária tanárnővel tanultam, majd első osztályos koromtól a szatmárnémeti Aurel Popp Művészeti Líceumban, Manfrédi Annamária tanárnő irányítása alatt sajátítottam el a zongoratechnika és zeneiség alapjait.

— Mikor döntötted el, hogy ezen az úton indulsz el, ezt a hivatást választod, melyek voltak az első lépések, melyeket ennek érdekében tettél?

— Hét éves koromtól kezdve rendszeresen részt vettem zongoraversenyeken, ahol mindig sikereket értem el; tizenegy éves koromban játszottam először szimfonikus zenekarral. Ezek a sikerélmények alapozták meg bennem a rendszeres gyakorlásra való szükségérzetet, a zene iránti tisztelet és szeretetet. Manfrédi Annamária tanárnőnek köszönhetem, hogy az évente megrendezendő versenyek és a gyakori iskolai előadások által sarkallt arra, hogy kitartóan gyakoroljak. Azt is megtanultam, hogy a tehetség önmagában nem elég: a szüleimtől és tanáraimtól tanultam a kemény és kitartó munka értékét a sikerhez és fejlődéshez vezető úton.

— Mit reméltél, amikor lehetőséged adódott a skóciai tanulásra? Azt kaptad, amire számítottál vagy annál többet is?

— Tizenöt éves koromban nyertem egy egyéves tanulmányi és zenei ösztöndíjat, amelyet az Edinburgh-i magániskola, a Mary Erskine School biztosított. A tartózkodásom ideje alatt elért sikereim láttán az iskola felajánlotta, hogy középiskolás tanulmányaimat ott fejezhessem be. Így Edinburgh-ban érettségiztem le, majd Glasgowban a Royal Conservatoire of Scotland-ben végeztem el az egyetemi alapképzésem, Fali Pavri irányítása alatt. A Skóciában töltött éveim természetesen nagy mértékben hozzájárultak az angoltudásom elmélyítéséhez. Az egyik legmeghatározóbb élményem pedig a Mary Erskine School nagyszabású koncertjeiről szólnak. Az iskolának saját kórusa, zenekara van, ezért többek között volt lehetőségem szólistaként fellépni a diákzenekar élén, kamarazenéltem, fuvoláztam egy big band-ben, csembalóztam G. F. Handel Messiás című oratóriumában, és repetitőrként járultam hozzá az iskolai musical produkciókhoz, mint például Sweeney Todd és a Chicago. Visszagondolva, ez a tömérdek különféle zenei élmény felbecsülhetetlen érték számomra. A Glasgow-i konzervatóriumi éveim alatt pedig teljesen a gyakorlásnak szenteltem az időm, és nagyon hálás vagyok, hogy igazán kitűnő zongoristáktól tanulhattam négy éven keresztül.

— Mesélj az eddigi karrieredről, hol tartasz most és mi az, amire még vágysz?

— Az alapképzésem után vettem az irányt az Egyesült Államok felé. A Yale School of Music diákjaként végeztem el a mesteri fokozatom 2021-ben. Jelenleg ugyanennek az intézménynek vagyok a doktorandusza. Irányító zongoratanáraim Boris Berman és Wei-Yi Yang. Májusban fejeztem be az ötéves doktori képzésem első két évét, ami alatt az oktatásra és a disszertációdolgozat megírására volt helyezve a hangsúly. A következő három évben a szakmában kell elhelyezkednem: szeretnék kialakítani egy karriert, amely megoszlik tanítás és előadás között. Rendszeresen járok zongoraversenyekre, és hálás vagyok, amikor lehetőségem adódik fellépni zenekarok élén, nemcsak Romániában, hanem külföldön is, olyan zenekarokkal mint például a Royal Scottish National Symphony Orchestra, vagy az amerikai New Britain Symphony Orchestra. Gyakran kamarazenélek, aminek köszönhetően felléphettem különféle koncertsorozatok keretén belül; Legutóbb Chicago-ban és New York-ban játszottam. Ősztől a princetoni New School for Music Study által felajánlott pedagógiai ösztöndíj részese vagyok, valamint tervben vannak fellépéseim Romániában és Amerikában is.

— A tanulás és a karrierépítés mellett mikor van időd „élni”, mi a hobbid, mivel töltöd a szabadidőd?

— A gyakorlás létfontosságú dolog egy zongorista életében, ezért ezen felül a mindennapi tanítás és tanulás mellett kevés idő marad hobbikra és szabadidőre. Mivel New York-hoz közel lakom, amikor csak tehetem, koncertekre, operába, múzeumba járok. New Yorkban mindig zajlik valami érdekes.

— Miért fontos napjainkban a komolyzene? Van-e szerepe az egyéniségünk, az értékrendünk, a személyiségünk formálásában?

— A klasszikus zene egy nagyon különleges műfaj: hosszú évek tanulmányai vezetnek oda, hogy igazán megértsük, mi is történik zeneileg egy műben — de ez egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy élvezni tudjuk a zenehallgatást. Számomra ez tartja életben a klasszikus zenét. Mint előadó, nekem az a küldetésem, hogy hozzájáruljak a stigma eloszlatásához, amely a meg nem értésből fakadó félelmen alapszik, és ezáltal népszerűsítsem a klasszikus zene iránti tiszteletet, szeretetet.

— Gondoltál arra, hogy egyszer visszatérsz Szatmárnémetibe?

— A klasszikus zenei pályán elhelyezkedni nem könnyű: a tanulmányaim a következő pár évre az Egyesült Államokhoz kötnek, viszont gyakran látogatok haza, és amikor csak lehet, fellépésekkel kötöm össze az itthonlétem. Augusztus végén került megrendezésre az első kamarazenei fesztiválom, a ContemporArt Fesztivál, amelynek keretében Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Sándorhomokon játszottunk kollégáimmal, akik a Yale School of Music-ról látogattak hozzánk. Jólesett itthoni körökben mozogni, és sokat tanultam a szervezési folyamatból. Nagyon hálás vagyok a nagy számban megjelent közönségünkért, a résztvevők szívből jövő játékáért, a Dinu Lipatti Filharmóniával való együttműködésünkért, a Szatmár Megyei Tanács, valamint a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal és Helyi Tanács támogatásáért. Remélem, jövőre is lesz erre alkalom!