’56 hőseire emlékeztünk Szatmárnémetiben

| október 22, 2024 | , , |

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulóján az RMDSZ Szatmárnémeti szervezete, a Szatmárnémeti Református Gimnázium és a Szent István Kör megemlékezést tartott a felekezeti iskola dísztermében. A megjelenteket Póti Eduárd, a gimnázium igazgatója, történelemtanár köszöntötte. Alkalomhoz illő verset mondott Kovács Jácint, az iskola diákja.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke rövid beszédében ’56 mához szóló üzenetére hívta fel a jelenlévők figyelmét.


„1956. október 23. és az 1956-os forradalom és szabadságharc az az esemény, ami legközelebb áll a néplélekhez. Amikor 21 évesen találkozhattam Pongrácz Gergellyel, aki egy igazi pesti srác volt, és a Corvin közben harcolt, rájöttem arra, hogy 1956-tal kapcsolatban két dolgunk van. Az egyik, megérteni és megértetni másokkal azt, hogy mi történt 1956-ban. Dacára annak, hogy egyesek megpróbálták bemagyarázni, hogy voltak jó kommunisták és a forradalom a reformkommunisták kezdeményezésére indult el, valójában mindannyian tudjuk, hogy a pesti srácoké volt. A másik dolog, amit tennünk kell, az az, hogy soha ne feledjük el, hanem próbáljuk befejezni azt, amiért a pesti srácok harcoltak. Ők, akik nem rakétarendszerekkel, hanem puszta kézzel mentek szembe a tankokkal, hiszen megelégelték a tizenegy éve tartó elnyomást, diktatúrát, a padlássepréseket, azt, hogy az értelmiség és a papság színe-java internálótáborokba került, hogy nem lehetett azt mondani vagy azt gondolni, amit szerettek volna. Ne felejtsük el, hogy most egy kicsit úgy tűnik, hogy ez az elgondolás, hogy meg akarják mondani, mit csinálhatunk, vagy mire kéne gondolni, mi politikailag korrekt, az most sokkal inkább nyugatról jön mint keletről. A lényeg az, hogy éberek kell maradjunk és így fogjuk tudni megőrizni azt a szabadságszerető eszményt, amiért 1956-ban oly sokan az életüket áldozták”.

Póti Eduárd történelemtanár, a megemlékezés házigazdája rövid történeti felvezetőjében elmondta, beigazolódott egy olyan elmélet, ami arról szól, hogy az embert szinte minden kincsétől meg lehet fosztani: el lehet nyomni, hallgatásra lehet bírni, viszont az a baj a dolgok ilyen módon történő kezelésével, hogy ha eljut a társadalom egy olyan pontra, amikor az emberekben tudatosul, hogy az életükön kívül szinte semmi mást nem hagytak meg nekik, és az életük minősége lassan már az élhetetlen felé vezet, akkor képesek összefogni és akár az életüket is feláldozni, mert reménykednek benne, hogy ezáltal utódaiknak jobb lesz. Ezért minden évben főhajtással és mély tisztelettel kell adóznunk azok emléke előtt, akik 1956-ban fiatalokként – hiszen azt mondják, hogy a fiatalok forradalma volt – felálltak és valamit változtatni szerettek volna.

Sokan kérdezték tőlem az elmúlt napokban, hogy miért 22-én van az október 23-ai megemlékezés. Azért, mert ha összességében nézzük a forradalmi mozgalmat, akkor azt kell mondanunk, hogy az események 22-én lendültek mozgásba és erről a momentumról nem szabad elfeledkeznünk.


Ezt követően az 56 csepp vér című rockmusical filmváltozatát nézhették meg a résztvevők.