110 éve volt a Filharmónia első koncertje
Egy évszázad zenei élet Szatmárnémetiben címmel nyílt kiállítás november 2-án a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia előcsarnokában. Csirák Csaba helytörténésznek a kiállításmegnyitón elhangzott beszédét közöljük.
A mai nap folyamán, a halottak napján jártuk a temetőket, emlékeztünk egy, két, tíz, húsz, vagy ötven évvel ez előtti képekre, arcokra, beszélgetésekre, történésekre és imádkoztunk őértük, akik már nincsenek közöttünk. Ennyit tehetünk mi, emberek az elvesztettekért. Mégis, vagy éppen ezért azt mondjuk Kányádi Sándorral: „a legárvább, akinek még halottai sincsenek.”
Ugyanezen a napon itt, most, a Dinu Lipatti Filharmónia előcsarnokában ünnepelünk. Azt ünnepeljük, hogy 110 évvel ez előtt voltak városunkban olyan derék emberek, akik létrehozták a szatmári filharmóniát. Mert magától semmi sem jön létre. Isten szőlőskertjébe munkások is kellenek, akik elvégzik az emberre tartozó feladatokat. Mi tehát az „alkotó embereket” és az ő dicsőséges munkájuk gyümölcsét ünnepeljük. És felemelhetjük a fejünket, hogy az ember nemcsak pusztítani, rosszat tenni, hanem értéket alkotni is tud. Ez a legtöbb, amit tehetünk.
Éppen ezért mi itt ma a születés pillanatának munkásaira emlékezünk, és az általuk teremtett szatmári filharmónia fennállásának 110. évfordulóját ünnepeljük.
1913. november 30-án, vasárnap délelőtt fél tizenkettő órakor az Iparosotthonban a Szatmárnémeti Filharmónia előadásában felcsendült az első szimfonikus hangverseny. Előtte évtizedekkel is szerveztek szimfonikus hangversenyeket városunkban, de azok előadói alkalmi zenekarok, gyakran katonazenekarok voltak. Most viszont intézményesült zenekar muzsikált.
Beszélhetnünk arról a szellemi, lelki, kulturális jótéteményről, amit ez a nap hozott városunk életében, de erre a kiállításmegnyitó nem alkalmas. Jézus születésére emlékezve, karácsonykor nem az ő munkásságáról beszélünk, hanem a jászolról, Józsefről és Máriáról meg a fogadósokról, akik pénzzel mérik az élet értelmét. Így vagyunk most a filharmónia születésével is.
Közelítsünk végre a nagy pillanathoz: kik is voltak ott az Iparosotthonban azon a napon? Kik azok, akiket megillet az ünneplés? Kezdjük a műsor összeállításával.
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok, nyitány
Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny
Grieg: Per Gynt-szvit
Bizet: Az Arles-i lány szvit
Beethoven: V. Sors szimfónia
A műsort alkotó öt zenedarab előadása mintegy 110 percet vett igénybe, ami hasonló a mai hangversenyek időtartamához.
Jelképesnek is tekinthetjük a Wagner-nyitány műsorra tűzését. A műkedvelőkből kialakult mesterdalnok-hagyomány megidézéséről, a zenélés gyakorlásának rendszeres hagyománnyá emeléséről mesél Wagner vígoperája, és erről szólt az a 110 évvel ez előtti nap is, amire emlékezünk. Ennek a világot gazdagító pillanatnak voltak részesei akkor ők, a szereplők, és a nézőtéren ülők.
Vegyük sorra a szereplőket
1. A zenekar 55 tagból állt. A Zeneiskola növendékei és tanárai, tisztviselők, orvosok, jogászok, műkedvelők és bárki más, aki bizonyos szinten tudott muzsikálni — ők alkották a zenekart. Mintegy tíz év múltán, Szatmárnémetiben járva, Bartók Bélát megkérdezték a zenekar minőségéről. Elmondta, hogy megfelelőnek érezte a vonósok munkáját, a fúvósokkal kevésbé volt elégedett.
2. Bendiner Heddy szopránénekes. Tagja volt az Operaháznak, a Népoperának, a berlini Operának. Bejárta Európa és Amerika operaszínpadait. Többször szerepelt Szatmárnémetiben, hiszen a bátyja itt volt tanár a Zeneiskolában. A filharmónia avató-hangversenyén Gounod Faust című operájából az Ékszeráriát énekelte.
3. Gáspár Anna zongoraművész Hódmezővásárhelyen született. A család hamarosan Nagykárolyba költözött. Innen járt át Anna Szatmárnémetibe „zongorát tanulni” Bendiner Nándorhoz. A Budapesti Zeneakadémián Chovan Kálmán és Bartók Béla volt a tanára. A világháború kitörése előtt sikereket aratott Európa legtekintélyesebb zenei központjaiban. Műsorain főleg Rachmaninov-, Chopin-, Beethoven-, Liszt-darabok szerepeltek. A világháború után leszűkült a mozgástere, külföldre nem juthatott el. Zeneóvodát nyitott Nagykárolyban. Csalódott, magányos zenetanárként dolgozott Nica néni — így nevezték a nagykárolyiak. 1972-ben a nagykárolyi református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Gáspár Anna a filharmónia avató hangversenyén Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét játszotta.
4. Bendiner Nándor zongoraművész, karmester, zeneszerző, zenetanár, Temesváron született. Zenei tanulmányait Budapesten, Berlinben, Weimarban végezte. Tanárai közül megemlítjük Eugen d’Albert, Ferruccio Benvenuto Busoni nevét. Mint a weimari nagyherceg kedvenc zongoristája hosszabb időt töltött Goethe városában. Európai hangversenyei nagy visszhangot váltottak ki. Hangos sikerei voltak az angliai vendégszereplések alkalmával is. Ábrányi Kornál, Liszt Ferenc bizalmas barátja, Bendiner Nándort tartotta kora legjobb magyar zongoraművészének.
1910-ben Füredi Sándor, a Szatmárnémeti Zeneiskola alapító igazgatója meghívta zenetanárnak. Füredi távozása után Bendiner lett a zeneiskola igazgatója. Tanítványainak hosszú sora vált ismert zongoraművésszé. Az előbb említett Gáspár Annán kívül szinte világkülönlegességnek számított Faragó Ibolyka, aki már 5 éves korában ünnepelt zongoraművész volt. Tanárával, Bendinerrel járta a világot, mint csodagyerek-zongoraművész.
Bendiner Nándornak döntő fontosságú szerepe volt a Szatmárnémeti Filharmónia létrehozásában. Az ő szakmai érvei, az ő igényessége, az ő tekintélye kellett az intézmény létrehozásához. Ő vezényelte a filharmóniát az avató hangversenyen.
5. A nyitóhangverseny szereplőinek sorát zárjuk a közönséggel, amely 1913-ban megtöltötte az Iparosotthon nagytermét. Igen, a korabeli szatmáriaknak is fontos szerepe volt a Szatmárnémeti Filharmónia létrejöttében. Az ünneplésből kijárja nekik is. Pártolói, drukkerei, hallgatói, igénylői voltak egy ilyen zenei intézmény létrehozásának.
A filharmónia 110 éves léte hozzájárult a „szatmári polgár” arculatának, lelki természetrajzának alakulásához. Bach, Beethoven, Bartók szelleme szállt le a pódiumról a nézőtérre, a hallgató pedig a Bach, Beethoven, Bartók szellemében próbált eligazodni a világban. Nem véletlenül mondja Shakespeare:
„Az ember, ki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére”
Szent Ágoston gondolatával befejezve: az ember történeti lény, ő maga alkotja, ha úgy tetszik, csinálja a történelmet. Egy ilyen történelemalkotó pillanatra emlékezünk ezen az estén.