Virtuális templomséta, mint hangulatjavító és szorongáscsökkentő lehetőség
Az utóbbi években többször találkozhatunk azzal a lehetőséggel, hogy egyes (a mi esetünkben pl. a Szatmárnémetiben található) templomokban 3D virtuális templomtúrákra van lehetőség. A negyedik ipari forradalom időszaka az egyik legmarkánsabb változást teremtette meg az emberi személyiség érzelmi és értelmi működését illetően: a digitalizáció és a napjainkban oly sokat emlegetett MI (mesterséges intelligencia) térnyerése veszélyeket, de ugyanakkor lehetőségeket is teremtett számunkra.
Ebben az írásban arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy éljen azzal a lehetőséggel, hogy néha virtuális sétát tegyen szeretett templomában (amennyiben ez lehetséges). Lehet, hogy többen felkapják a fejüket és azt mondják, hogy a templomban személyesen, offline kell jelen lenni, és nem az online térben. Valóban így van. Azonban gondoljunk azokra is, akik nem tudnak élni a lehetőséggel, mert betegek, elköltöztek külföldre vagy másvalami akadályozza őket ebben.
De miért is jó élni a virtuális séta adta (akadálymentesítő) lehetőséggel? Nemrég felfigyeltem egy olyan cikkre, amely Mackenzie D. Trupp Ausztriában élő professzor (Bécsi Egyetem) és munkatársai kutatását mutatja be a témával kapcsolatosan. Az év augusztusában közzétett, mondhatni tehát, hogy nagyon friss cikkük a Computers in Human Behavior c. szakfolyóiratban jelent meg (1–12 old.), melynek címe: „Who benefits from online art viewing, and how: The role of pleasure, meaningfulness, and trait aesthetic responsiveness in computer-based art interventions for well-being.” A vizsgálatban részt vevő 240 személy a Google Arts and Culture interaktív Monet-kiállítását tekintették meg. Az eredmények szerint az online kiállítások hasonló hatást eredményeztek az emberekben, mint a személyes múzeumlátogatások, ugyanakkor elég volt néhány perces virtuális séta és -jelenlét ahhoz, hogy hangulatuk javuljon és a szorongásuk csökkenjen.
A hangulat javulásának és a szorongás csökkenésének több lehetséges magyarázata közül a helyszűke miatt csak egyet szeretnék kiemelni: a szervezetben termelt endorfin nevű anyag jelenlétét, amely legtöbb esetben az erős érzelmi kötődés kialakulásáért felelős. Még az 1970-es években Eric Simon professzor azért nevezte el az üzenetközvetítő fehérjéket endorfinoknak, mert egyrészt endogének, azaz arra a szervezetre hatnak, amely termeli őket, ugyanakkor nagyon hasonlítanak a morfinra. A természetes és a szervezetben termelt endorfin kiváló fájdalomcsillapító, amely hat a kedélyállapotra, a szívritmusra, az immunrendszerre, ugyanakkor nyugtató hatású az érzelmi és a fizikai állapotunkra. Ennek az anyagnak köszönhető továbbá, hogy az anya és a gyermek között erős érzelmi kötődés alakul ki. Egyes kísérletek korábban azt bizonyították, hogyha az újszülött állatok szervezetéből genetikai eljárással „eltávolítják” az endorfinrendszert, nem mutatnak kötődést és érdeklődést anyjuk iránt (lásd a témában: A. Moles: Deficit in Attachment Behavior in Mice Lacking the Mu-opioid Receptor Gene – A kötődési viselkedési minták deficitje Mu-opiátreceptorgén-hiányos egerekben, Science, 2004. 1983–1986). Egy szép emlékkép felelevenítése — jelen esetben a kedves templomunkban tett virtuális séta —, azaz a pozitív izgalom aktiválja az endorfinrendszert, és miközben fájdalmunk természetes módon csökken (pl. stressz), a megfigyelések szerint ugyanakkor nő az opiátreceptorok aktivitása is (lásd a témában: Regulation of human affective responses by anterior cingulate and limbic mu-opioid neurotransmission – Elülső lebenyi és limbikus mu-opiát ingerületátvitel által szabályozott humán affektív reakciók, Journal of Neuroscience, 2005, 1145–1153). Ezt az eljárást alkalmazzák az ún. placebohátás során is, amikor nem kell feltétlenül gyógyszert bevennünk, ehelyett az agyat az önmagunk által termelt endorfinok, azaz fájdalomcsillapítók nyugtatják meg. A virtuális templomséta tehát nagy valószínűséggel az endorfinrendszerüneket is aktválja.
Természetesen a templomokba nem(csak) azért megyünk, hogy hangulatunk javuljon és szorongásunk csökkenjen, hanem azért, hogy személyes találkozásunk legyen az élő Istennel és a közösséggel. Ennek ellenére — a tudományos adatokat figyelembe véve —, mindenkit bíztatok és bátorítok arra, hogy amennyiben kórházban vagy külföldön van, esetleg a hétköznapok terhei hangulatromboló és szorongást teremtő történései kedvtelenné teszik, tegyen egy virtuális sétát abban a templomban, amely a szívéhez közelálló.
Dr. Király Lajos esperes
Szatmári Református Egyházmegye
Megjelent a Szamos szeptemberi számában