Elballagtak az érettségire készülő diákok, hamarosan elkezdődnek az évzáró ünnepségek az általános és az elemi iskolákban is. Ilyenkor a legnagyobb figyelmet az kapja, hogy befejeződött a munka, jön a vakáció. A tizenkettedikesek öröme a ballagás extázisa, majd a néhány napig tartó bulizás után egy konkrétabb valóságba történő ébredéshez vezet, amikor szembe kell nézni az érettségi és a felvételi, mások számára pedig a munkahelykeresés nehézségeivel. Akik számára megadatik a továbbtanulás lehetősége, elkezdik a felkészülést egy más típusú tanulási folyamatra. Azoknak, akik a munkahelykeresést választják, nincs egyszerű dolguk, hiszen egyre kevesebb olyan munkahely van, ahol érettségi diplomával lehet elhelyezkedni. Egyre több helyen úgy hirdetik meg a munkahelyeket, hogy azokat felsőfokú végzettséghez kötik, viszont folyamatosan keresik a jó szakembereket, akik egyre kevesebben vannak, mert egyre kevesebben választják a szakiskolát.

Az iskola minden ember életében meghatározó. Iskolakezdéskor minden szülő azt szeretné, ha gyermeke, gyermekei az iskolai évek felhőtlenségét, ezt a nagyon fontos és meghatározó életszakaszt a maguk szépségében és teljességében élnék meg, nem pedig a gyerekekre háruló érzelmi, mentális teher alatt.
Mit ad ma az iskola? Mi az, amit elvár szülő és diák az iskolától? A kérdésekre a választ csak találgatni lehet, hiszen nem tudjuk, mit hoz a holnap, milyen lesz a világ, mire gyermekeink elhagyják az iskolapadot. Mert sokszor nem a tudás, hanem az ügyeskedésre való hajlam hozza a nagyobb sikert.

A szülőben kialakul a félelem, az aggódás, meg akarja védeni gyermekét a rá leselkedő veszélyektől. Az iskolák egyik legnagyobb feladata az életre, a helytállásra való nevelés kellene hogy legyen. Sajnos ma az történik, hogy csökken az oktatási rendszerrel szembeni bizalom, holott éppen az elvárásoknak megfelelő iskolarendszert kellene kialakítani. Olyan oktatási rendszert, amelyben a pedagógus segít a szülőnek a gyerek felnevelésében: erősíti a gyermek jellemét, olyan élményekkel gazdagítja, amelyek felkészítik a közösségi életre. Egyre többen érzik ennek a hiányát.

Látszatra a legtöbb fiatal számára adott a lehetőség a tanulásra, de nem garantált, hogy diplomával a számukra megfelelő munkahelyet kapnak. Az utóbbi évtizedekben azok száma is megnőtt, akik a nagyvilágot vették a nyakukba, hogy ott próbálkozzanak egy jobb jövő megteremtésével. Elmennek Németországba uborkát szedni, Angliába mosogatni, Portugáliába takarítani, Olaszországba építkezésen dolgozni stb. Vannak, akiknek sikerül, vannak, akik csalódottan térnek vissza, vagy ott küzdenek tovább bizonytalan körülmények között. Az ügyeskedők ideig-óráig beállnak állami intézményekhez aktatologatónak vagy lóti-futinak, majd miután onnan kiszorulnak, megpróbálnak mindent újrakezdeni, ha még lehet.

A ballagó diákok szemében ma még ott csillog az öröm, ott van a remény, hogy sikerül valóra váltaniuk a vágyaikat, sikerül megvalósítani az álmaikat, de ott van a kétség és a félelem is, hogy mi lesz, ha mégsem.

Felvetődik a kérdés: mit tehet a szülő, az iskola, a társadalom azért, hogy végre felnőjön egy olyan nemzedék, melynek tagjai munkával és szorgalommal elérhessék a céljaikat? A most elballagott fiatalok szeméből is ez a remény sugárzott, mi pedig ehhez kívánunk számukra jó szerencsét!

Fotó: MTI