Trágárság és ami mögötte van
Nagy port kavart Pankotai Lili, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium (Magyarország) diákjának elhangzott slamja október 23-án, azon a budapesti tüntetésen, melyen a pedagógusok mellett nagy számban jelentek meg, diákok, szülők, szimpatizánsok…, hogy kifejezzék szolidaritásukat a pedagógusokkal, akik magasabb bérért és jobb oktatási körülmények megteremtéséért vonultak az utcára. Eddig minden rendben lenne, mondhatnánk azt is, hogy legyen ez a magyarországiak ügye.
Ami miatt próbálok a magam értelmezésében néhány gondolatot megosztani ezzel kapcsolatosan, mert az ott elhangzott trágárságok messze meghaladják azt a szintet, ameddig bárki — ez esetben egy középiskolás diáklány — eljuthat egy nyilvános szereplésen. A történtek után az a legszomorúbb — mondhatnám azt is a legkétségbeejtőbb —, hogy az emberi jogokra, illetve a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva a diáklány védelmében szólalnak meg olyanok is, akik amiatt próbálják felmenteni a lányt, mert még kiskorú.
Hol is tartunk? Ismert személyek vesznek védelmébe egy olyan kiskorút, aki olyan stílusban szólalt fel, ahogy senkinek sem lenne szabad: lehet azért, hogy ismertté váljon, lehet azért, mert valaki, valakik erre biztatták, hogy teret foglaljanak a saját érdekeik érvényesítésére. Mindkét esetben van kit felelősségre vonni. A szüleit, akik így nevelték, a pedagógusait, akik hagyták, hogy ezzel a stílussal egy egyházi iskolában eljusson az utolsó évig. Mert az egyházi iskolánál nem az a fontos, hogy mi van az épület homlokzatára írva, hanem az, hogy az épületben milyen szellemiség uralkodik, milyen életformát alakítanak ki az ott tanuló diákok számára. Ha a pedagógusok ismerték volna a diákjukat, már nem abban az intézményben tanulna. Ha az iskolának lenne egy olyan belső szabályzata, melyet egyházi alapokra építettek, akkor nem vehetne részt a kiskorú diák tüntetéseken, mert nem az ő dolga az olyan problémák megoldása, ami a politika feladata.
Az oktatás-nevelés világprobléma még akkor is, ha sokat hallunk arról, hogy egyes országokban mennyire előttünk járnak. Igazuk van azoknak a pedagógusoknak, akik többször elmondják: a nevelés a szülők feladata, az oktatás a szülők és a pedagógusok közös küzdelme. A „bezzeg az én időmben” fogalom igaz is meg nem is. Nem lehet a nagyszülők és a dédszülők módszereit alkalmazni, viszont vannak azokban olyan elemek, melyek teljes kitörlése űrt hagy maga után, mert mielőtt kitörlik, nem készítenek elő helyettük újabb elemeket. A mai diákokat azok a pedagógusok tanítják, akiket azok neveltek, akik most a legjobban fel vannak háborodva az iskolákban alkalmazott módszerek miatt. A mai fiatalok szülei azokat a nevelési módszereket váltották újakra, melyek ellenükre voltak annak idején. A túlzott engedékenység nem biztos, hogy hosszú távon mindig a gyerekek előnyére válik. Ha csak az utóbbi három generációt vesszük alapul, azt tapasztaljuk, hogy az átmenet nélküli változások sokszor nem a jövő generáció javát szolgálták, szolgálják.
Pankotai Lili beszédstílusa már rég nem egyedi. Ő ezt a stílust — mint sokan mások — örökölte, példaképektől vette át, ezt látta otthon, a közösségekben ahol él… Sokáig, amikor az ember színházba, kulturális rendezvényekre ment, elképzelhetetlen volt, hogy ne öltözzön úgy, ahogy ilyen helyekre menni illik. Ma már a kényelemre hivatkozva nincsenek ilyen megkötések. Ilyen eseményeken csiszolódott — főként a fiatalokban — az anyanyelv, a beszédstílus… Azt is látni kell, hogy a kortárs irodalom nyelvezetébe is beépült a trágárság, amire sokkal hamarabb felfigyel a fiatal mint a szép magyar beszédre. A televízióban is gyakran lehet hallani trágár szavakat, ezeket régebben kisípolták, ma már egyre több becsúszik az adásokba. Ezért aztán felmerül a kérdés, hogy ha szabad a televízióban, miért ne lenne szabad otthon, az iskolában és az utcán?
Ott tartunk, hogy a trágár szavak használata úgy épül be az emberek beszédébe, hogy az lassan teljesen elfogadottá válik. Amíg Pankotai Lilit és a hozzá hasonlókat szülők és magas beosztásban lévő pedagógusok védelmükbe veszik, esély sincs a választékos nyelvezet visszaállítására.