Rajtunk ne múljon!
Az önkitöltéssel, az összeírópontokon igénybe vehető segítséggel, vagy május 27. után a számlálóbiztosok által végzett személyes lekérdezés révén összeálló adatbázis a következő évtizedre meghatározza a jövőnket.
A cenzus nem opcionális, az összeíráson való részvétel minden állampolgár számára kötelező, de arról mindenki maga dönthet, hogy él-e az újítást jelentő önkitöltési lehetőséggel, vagy a régi módszer szerint megvárja, hogy majd a számlálóbiztos házhoz menjen az adatok frissítése miatt.
A Népszámlálás.ro adatai szerint az önkitöltési lehetőség népszerű a lakosság körében, a május 15-i összesítés azt mutatja, hogy a romániaiak szinte fele már regisztrált, a magyar lakosság körében pedig ennél is magasabb, 56%-os volt az arány, számítások szerint a határidő két héttel való meghosszabbításával pedig elérhető akár a 65%-os magyar részvétel is.
Az önkitöltés sikeréhez a komoly médiakampány mellett az is jelentősen hozzájárulhatott, hogy az összeírást segítő magyar csapat nagyon profi, és valóban hatékony segítséget nyújt annak, aki a folyamat során elbizonytalanodik, vagy a rendszer túlterheltsége miatt fennakadással szembesül. Ezt magam is megtapasztaltam. Én elkövettem azt a hibát — bár az útmutató videóban erre fel is hívják a figyelmet —, hogy a család tagjai közül egy személynek a kérdőívét nem a saját e-mail-címemre kértem, ami aztán nem is érkezett meg. Ekkor telefonos segítséget kértem, ahol azt ajánlották, hogy hagyjam félbe a megkezdett kérdőívek kitöltését és kis szünet után regisztráljak újra. És itt kezdődött a probléma, mivel ez a lehetőség sem órákkal később, sem másnap nem működött — a rendszer azt jelezte, hogy már regisztrálva vagyok —, így újabb telefonos segítséggel sikerült csak újra regisztrálnom. Mindezt a rendszer leterheltségével magyarázták, ami érthető is volt, hiszen ez az önkitöltéses szakasz utolsó hetében — amit azóta már meghosszabbították — történt. Amikor a kérdőíveket megkaptam, a kitöltésük már nagyon gyorsan ment, azóta pedig már azt is leellenőriztem, hogy mindegyik érvényes is lett. A gikszerekkel együtt én kb. egy órát szántam az életemből erre, és akkor eszembe nem jutott, hogy ezzel egy csomó pénzt megspóroltam az államkasszának. Erre az Országos Statisztikai Intézet elnökének nyilatkozta hívta csak fel a figyelmem, aki az önkitöltéses szakasz meghosszabbítását a lehetőség népszerűsége mellett azzal magyarázta, hogy minden online kitöltött kérdőív 7–10 lejes megtakarítást jelent az államnak.
Micsoda szemléletváltás ez az állami szférában: a pénzköltéseket nagystílűen kezelő állami rendszerben elkezdett számítani az, hogy minek mi az ára, sőt spórolni is tudnak, igaz, egyelőre csak a mi bevonásunkkal. Ez nekem nagyon szimpatikus, szinte érett társadalomra emlékeztet. De az állam nem éri be ennyivel, gyorsan adni is akar: ez esetben egy-egy szabadnappal „ajándékoz” meg mindenkit, aki online kitöltötte a népszámlálási kérdőívet. Ez ám a nagyvonalúság, a számlát meg úgyis más fizeti… Arra vonatkozó számításokat nem olvastam még, hogy ez milyen költség, de kíváncsian várom azt is.
Nos ez az állam hozzáállása a cenzushoz, pedig a most összeálló adathalmaz meghatározza majd a következő évtizedünket. Ez lesz az origója mindennek, ami a következő időszakban a közigazgatás megszervezésekor történik, legyen szó a települések fejlesztési prioritásairól, a lakosságarányosan igényelhető támogatásokról, de az egyházaknak, az oktatási és kulturális intézményeknek járó állami támogatások megítéléséről vagy épp a kisebbségi nyelvhasználatról, jogaink gyakorlásáról.
Az államkasszának megspórolt összeg vagy a felajánlott „jutalom” mellett azonban a jövőnk szempontjából bír kritikus fontossággal az, hogy valós képet mutassanak a számok. Ez csak rajtunk múlik. Rajtunk ne múljon!