Február 13-án és 14-én zajlott az Örökségünk őrei verseny regionális fordulója, ahol összesen 23 lelkes csapat mérkőzött meg a továbbjutásért. A résztvevők gondosan összeállított versenymappákkal és színvonalas, kreatív előadásokkal bizonyították felkészültségüket, a partiumi csapatok versenye a Kolozsvári Református Kollégiumban zajlott. Szatmárnémetiből több csapat is versenybe szállt, az országos szakaszba a Peronkommandó és a Zárda-templom őrei jutott. A Fehér Imola tanárnő által vezetett Áldottak csapata a regionális megmérettetésen harmadik helyezett lett, ám ez most nem volt elég a döntőbe jutásra. Döntőbe jutott viszont a Peronkommandó, a szintén kölcseys hetedikesekből álló csapat, melynek szurkolnak a továbbiakban.

Fehér Imola német-angol szakos tanárnő, az Áldottak csapat koordinátora elmondta a Kölcsey Ferenc Főgimnázium hetedikeseiből álló csapat a verseny eddigi szakaszában több értékes projektet valósított meg, szatmári ismert személyekkel találkoztak, igyekeztek eljuttatni munkásságukat a szatmáriak minél szélesebb köréhez. A csapat tevékenységét a közösségi platformokon még vissza lehet nézni. A csapat tagjai iskolájukat, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot fogadták örökbe, s röviden meg is fogalmazták, miért esett választásuk iskolájuk épületére.

Máté: „Azért fontos, hogy örökbe fogadtuk az iskolát, mert az életemhez kötődik, itt növök fel, itt hatok, alkotok, gyarapítok. Kincseket gyűjtök magamnak, élményeket, emlékeket, barátokat, tapasztalatokat, és nem utolsó sorban tudást. Meg szerettem volna tudni minél többet az épületről, hogy min ment keresztül, hány háborút és megpróbáltatást élt már túl. Ez a verseny lehetővé tette mindezt. Ez az épület számomra otthon.”

Dániel: „Szerintem azért jó, hogy a saját iskolánkat fogadtuk örökbe, mert így arról az épületről tanulunk többet, amiben már évek óta tanulunk, ahol napunk nagy részét töltjük. Fontos, hogy ismerjük saját épületünket és megosszuk másokkal is, amit megtudunk. Mi itt tanulunk; a verseny előtt nem sokat tudtunk az épületről, de most már ez nem így van. Ez jó érzéssel tölt el. Ez volt a cél: megismerni épületünk múltját és jelenét. Ez az épület nekünk olyan, mint a második otthonunk.”

Kristóf: „Szerintem azért jó, hogy a saját iskolánkat fogadtuk örökbe, mert nem árt, ha a saját iskolánk történelméről is tudunk, hiszen minden nap oda járunk és több mint hét év alatt szinte második otthonunkká vált. Még azért is jó, ha minél többet tudunk róla, mert ez is a város történelméhez tartozik, szerves része. Engem nagyon érdekel a helytörténet és ez a verseny remek lehetőséget nyújtott arra, hogy tanuljak, gyarapítsam a tudásom és akár hozzájáruljak ahhoz, hogy mások is jobban megismerjék a helyet, ahol élnek.”

Anna: „Szerintem azért volt jó döntés, hogy a saját iskolánk épületét fogadtuk örökbe, mert így többet megtudhattunk róla. Lassan nyolc éve tanulunk itt és eddig alig ismertük az iskolánk történelmét. Ez a verseny rávett minket arra, hogy kutakodjunk a múltban egy kicsit és így már nagyon sok új dolgot megtudhattunk az iskolánkról. Csak úgy lehetünk igazán otthon az iskolánkban, ha megértjük, mi van a falak mögött, ha beleláthatunk a múlt évszázadok történéseibe. Ezért is döntöttünk iskolánk mellett, amikor beiratkoztunk: ismerjük meg jobban a második otthonunkat.”

Yvette: „Szerintem azért volt jó döntés a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot örökbe fogadni, mert ebben az épületben tanulunk évek óta, és számunkra ez a második otthonunk. Minden nap itt vagyunk: tanulunk, fejlődünk, eszünk, sportolunk és barátkozunk, mégis korábban sok mindent nem tudtunk az iskola történetéről és érdekességeiről. Most már sokkal jobban ismerjük ezt az épületet, így még közelebb került hozzánk. Fontosnak tartjuk, hogy ismerjük a saját iskolánkat, hiszen nemcsak nekünk jelent sokat, hanem a város történelmének is része. Jó érzés, hogy mindezt másokkal is megoszthattuk, és büszkék lehetünk a gyönyörű iskolánkra.”

Márk: „Iskolánk a második otthonunk, ahol nagyon sok érdekes dolgot tanulunk minden nap. Mi nagyon szeretjük, mert itt együtt tanulunk, eszünk, sportolunk, játszunk. Eddig keveset tudtam a múltjáról, ezért örültem, hogy örökbe fogadhatjuk. Szeretném, ha mások is többet tudnának róla. Remélem ezzel a versennyel messzire eljutott a híre. Mindenki nagyon szereti ezt az épületet, aki ide jár, mert ez a mi gyönyörű iskolánk.”