Új szintre lépett a kapcsolatom az energiaszolgáltatómmal és ez olyan öröm számomra, hogy meg kell osztanom veletek. Mostanáig egyoldalú kommunikáció jellemezte a viszonyunkat. Én igyekeztem takarékos energiafogyasztóként viselkedni — amikor megcsúsznék, és túl sok fényforrást kapcsolok fel, szerencsére itt van a férjem, és vigyáz arra, hogy ne szökjön az energia :) — és fizetni szó nélkül, de tavaly óta már rendre olyan számlákat kaptam, hogy azokon a napokon az én hírhedten alacsony vérnyomásom is égbe szökött, veszélybe sodorva a rutinná vált napi kávéadagom elfogyasztását. Mivel köztudottan nagyon szeretem a kávét, nem tudtam belenyugodni abba, hogy az energiaszolgáltató vegye át az irányítást az én vérnyomásom szabályozása fölött, amikor nekem már jól kialakult rutinom van ennek kezelésére — és önmagam kényeztetésére —, így nem láttam más választást, mint a számok mögé nézni. Így tavaly óta felvettem az aktuális olvasmányaim sorába az Electrica-számlát is, sőt, nem ám csak olvasom, de osztok-szorzok, összevetek, követem a fogyasztást, és minden kilowattnak utána is számolok.

Tavaly ez jóval nehezebben volt kivitelezhető, hiszen nagyon rendszertelen volt a számlakiállítás. Mindenki emlékezhet rá, hogy a legnagyobb gondunk az volt, hogy hónapok teltek el és nem kaptunk számlát, aztán amikor az energiaárak változását és a kedvezményezett kategóriáknak járó támogatások mértékének módosulását beérte a cég számlázi programja is, akkor egy héten belül kettőt is kiküldtek, persze rövid, kéthetes befizetési határidővel. A számlakiállítás idén sem állt teljesen helyre, bár januárban jól indultunk, áprilisig megint „olvasmány” nélkül maradtam, aztán májustól úgy tűnik megint beállt havi rendszerességűre a számlázás. Minden hónap első felében meg is érkezik, én pedig hónapról hónapra megállapítom, hogy a számla olvasgatása mellett az óraleolvasáshoz is hozzá kellene szoktatnom magam, mert a szolgáltató a becsült fogyasztásnál egyre nagyobb összeget számláz ki, és az „el nem fogyasztott” energiáért elég jelentős összeg kifizetésére kötelez. A becsült fogyasztás számlázása nem Electrica-specifikus módszer, más szolgáltatók is alkalmazzák, az energiaszolgáltató viszont az én tapasztalatom szerint tökélyre vitte ezt. Az esetemben például eljutott arra a szintre, hogy a részletes számlán feltüntetett tavalyi átlagfogyasztás dupláját is szemrebbenés nélkül kész volt kiszámlázni. Ez volt az a pont, amikor a szó nélkül fizető, hűséges ügyfélből a szolgáltató eljárását firtató, a módszereit megkérdőjelező ügyféllé válva levelezni kezdem a „drága szolgáltatómmal” és láss csodát, a horribilis összegű számlát stornózták is, a villanyóra állását azóta hónapról hónapra leolvasom és beküldöm, és nem élek már azzal a lehetőséggel — pusztán kényelemből és megszokásból — hogy a szolgáltatónak jóval nagyobb összegeket megelőlegezzek, mint amennyit fogyasztottam. A „kapcsolatunk” végre harmonikus, nekem nem kell már havonta idegeskednem a nagyvonalú számlázás miatt, a kávéfogyasztásom stabilan a megszokott szinten tartható, a szolgáltató pedig hálás azért is, hogyha a valós fogyasztást kifizetem határidőre.