A mesterséges intelligenciától (MI) félünk – teszem hozzá joggal, de az egy másik jegyzet témája lesz majd –, miközben a hülyeség háborítatlanul terjed és lopja be magát a mindennapjainkba. A kép Szatmárnémeti egyik bevásárlóközpontjában készült, és a termékek címkézésének, a polcok feliratának kacskaringós útját bejárva fennakadás nélkül csúszott át minden egyes munkafázison, hogy aztán polcfeliratként magasról hirdesse: az inkompetencia meglepően magas szintre kúszott. A szó szoros, meg átvitt értelmében is.

Biztosan lehetne jót derülni is ezen a képen, de engem inkább elszomorít. Pedig szimpatikus az az üzletpolitika, ha a magyar anyanyelvű fogyasztók, vásárlók iránti tiszteletből magyarul is kiírják a feliratokat. Jóleső gesztus, no nem azért, mert nem boldogulnánk a román felirattal, de az, hogy magyarul „megszólítanak”, jelzi, hogy tudomást vesznek rólunk.

Persze nyilvánvaló, hogy a „magyar” megszólításnak ez esetben semmi köze nincs a tisztelethez, egyszerűen csak egy kötelező üzleti fogás.

Ceai /Mid van – ennyire képes a Google Fordító. Az MI használatával talán nagyobb eséllyel tudnak majd helyes magyar fordítást biztosítani itt és más üzletben is. A konkrét esettől eltekintve viszont azt érzem, hogy ez is jól mutatja a többségi nemzet viszonyulását hozzánk, magyarokhoz. Nem lényeges egymás megértése, elég csak úgy tenni, mintha…