A sütés és a főzés mindig is kedvelt tevékenységeim voltak. Bár gyerekként az édesapámmal való barkácsolás sem állt távol tőlem, de szívesen kísérleteztem az édesanyámtól ellesett receptekkel is — örömmel asszisztáltam a főzés, de sokkal inkább a sütemények sütése alatt. Mindig is csodálattal töltött el, hogy a környezetünkben élő édesanyák és nagymamák milyen könnyedséggel készítik el érzésre a finomabbnál finomabb süteményeket. Még ma is, ha elkérek egy receptet, a legfőbb mértékegység az „annyi, amennyit felvesz.” Én azért gondosan lemérem az alapanyagokat és így adom tovább a recepteket, hogy mások is élvezhessék a finom, hagyományos ízeket.

Örömmel látom, hogy a szülők között egyre többen vannak, akik küldetésüknek érzik, hogy gyermekeik is megtapasztalják azokat a pozitív élményeket, amelyekben gyerekként nekik is részük volt. Valószínűleg abban az időben is úgy gondolták az emberek, hogy a rengeteg munka miatt a feltöltődésre már kevés idő jut, mégis: ha belegondolunk és visszatekintünk, sokkal lassabban éltünk, mint napjainkban. Az én emlékeimben a minőségi idő bár nagyon egyszerű volt, mégis ebben az egyszerűségben rejlett a nagyszerűsége. A téli hónapok inkább nyújtanak lehetőséget a lelassulásra és falun talán ez még jobban megadatott nekünk gyerekkorunkban. Az egyik emlékem is ehhez az időszakhoz kapcsolódik. A kályha parazsában sokszor sütöttünk krumplit, amit legtöbbször a földre terített abrosznál fogyasztottuk el. Körbeültük az abroszt és ott falatoztunk, nem azért, mert nem volt asztalunk, hanem ez mintegy családi rituáléként funkcionált és mindig jó hangulatban telt.

Az élmény intenzitását tovább fokozta, hogy kis feladatokat bíztak ránk, és az ételkészítés folyamatából is kivehettük a részünket. Ilyen volt például az, amikor a lakodalmakra készültünk. Ilyenkor összegyűlt a rokonság: az asszonyok és emberek együtt készítették elő az alapanyagokat, majd sütöttek, főztek a közelgő nagy napra. Gyerekként bonyolult feladatot nem kaptunk, de mégis nagy felelősség volt például a pudingot csomómentesre hűteni, folyamatos kavarás mellett. Az én emlékeimben az él, hogy ez mindig a mi feladatunk volt. A nap közös étkezéssel zárult, amit természetesen szintén ott készítettek el. Ezek az előkészületek olyan hangulatban teltek, amire szívesen emlékszem vissza, és szerepet játszanak a sütés-főzéshez való viszonyom alakulásában, valamint annak a szemléletnek a formálódásában, amiben a Kürtiskalács született.

Hiszem, hogy a mai felgyorsult világban a munka mellett mindenkinek szüksége van egy olyan kedvelt elfoglaltságra, amire akkor is időt szán, amikor úgy gondolja, hogy az állandó rohanás miatt szűkös kerettel rendelkezik — számomra ezt a sütés és a főzés jelenti, amit egész korán elkezdtem űzni. Teljesen önállóan olyan 13 éves korom körül kezdtem a konyhában tevékenykedni. Anyukámnak ekkor lett munkahelye, így neki kevesebb ideje volt a főzésre, nekem pedig több lehetőségem a zavartalan kísérletezgetésre. A mobiltelefont azért előszeretettel vettem a kezembe, hogy segítséget kérjek tőle. Anyu emlékei szerint az első étel, amit így készítettem el, az krumplis laska volt, amihez én gyúrtam a tésztát is. Desszertből pedig az első, amit önállóan sütöttem meg, az a palacsinta volt. Apukámnak is főztem ebédet, amit a munkába vihetett magával. A gondos díszítéssel ellátott böffsaláta például nagy sikert aratott nála, és később is többször készítettem neki.

Lelkesen tanultam a sütés-főzés fortélyait, egyre több ételt tudtam már elkészíteni. Akkor kezdtem el még inkább szeretni, amikor már magam is képes voltam kedvemre módosítani és az ízlésemre formálni egy-egy receptet. Amikor már saját háztartásom is lett, egyre inkább tudatosult bennem, hogy ez számomra egy terápia, ami kizökkent a hétköznapi mókuskerékből. Ezt pedig megkoronázza az étel közös elfogyasztása, ami szintén lehetőséget nyújt a lelassulásra, egymásra- és magunkra figyelésre. A sikerélmények hatására elkezdtem megosztani a közösségi médiában is a kreálmányaimat, leginkább a sütiket, kezdetben azonban ezt a személyes profilomon tettem. Később foglalkoztatni kezdett az a gondolat, hogy a munkámmal is összekapcsolnám ezt a számomra kedvelt tevékenységet, és ekkor született meg a Kürtiskalács gondolata. Sokáig gyűjtögettem a bátorságot, hogy ezt a profilt útnak indítsam és másokkal is megosszam a sütés-főzés — nem újkeletű — mentális egészségre gyakorolt jótékony hatásait, valamint a benne rejlő számtalan lehetőséget, amit a gyermekek fejlesztésében lehet kamatoztatni. Így született meg a Kürtiskalács 2021. szeptember 1-jén. A nővérem, Kürti Andrea mesebeli cukrászlány profilképpel ajándékozott meg, és a különleges, egyedi illusztrációi más formában is fellelhetőek az oldalon.

A Kürtiskalács egyrészt edukáló jelleggel jött létre olyan értelemben, hogy a szülők információkat találhatnak arról, hogy gyermekeiket milyen kortól mely tevékenységekbe érdemes bevonni, milyen képességeik fejlődhetnek az élménydús konyhai tevékenységek során, és alternatívát kíván nyújtani a család közös idejének minőségi eltöltésére. A gyerekek legtöbb esetben nyitottak arra, hogy besegítsenek a konyhában, szívesen végeznek el kicsi, a képességeikhez mérten kiosztott feladatokat és nagyon kíváncsiak arra, hogy az alapanyagok milyen varázslat útján alakulnak át finomabbnál finomabb ételekké. Amennyiben a szülőnek sikerül elengednie az arra irányuló elvárását, hogy az étel olyan tökéletesen nézzen ki a végén, ahogy azt ő elképzelte, és teret enged a gyermekének is, olyan élményekkel gazdagodnak, amelyeket évek múltán is szívesen felidéznek majd. A gyerek számára nagyon fontos, sőt, a legfontosabb, hogy a szülei osztatlan figyelméből minél többet kapjon, a közös konyházás pedig erre egy kiváló alternatíva. Ilyenkor megtapasztalhatja, hogy rendben van, ha hibázik, gyakorolhatja a segítségkérést, átélheti az alkotás örömét, valamint azt, hogy képes olyasmire is, amit korábban nem is gondolt volna. A szülő-gyerek kapcsolatra erős pozitív hatást gyakorol az ilyen hangulatban eltöltött közös idő. Fejlődik az önállóságuk, és ezáltal az önbizalmuk is.

Nem csak az érzelmi és szociális fejlődést terelgeti az említett tevékenység. Szakmám során egyre több szülő keres meg azzal a problémával, hogy a gyermeke hallani sem szeretne a ceruzáról, a rajzolásról és elutasítja a finommozgásokat igénylő feladatokat. Napjainkban a gyerekeknek sokkal kevesebb lehetőségük van arra, hogy kézügyességük fejlődjön. Mindebben a kütyüzésnek is jelentős szerepe van. A finomságok készítésével nagyon sok mozgást begyakorolhat a gyerek, aminek később hasznát veszi az írástanulásban: fejlődik a szem-kéz koordinációja, erősítheti a domináns kezét, gyakorolhatja az erőadagolást, ami később a ceruzahasználatnál a megfelelő nyomaték kialakulását segíti és ügyesíti a praktikus mozgásait ezekkel a tevékenységekkel. Az önállóság területén is elengedhetetlen, hogy a gyermek életkorának megfelelő finommotorikával rendelkezzen (cipőfűző bekötése, cipzározás, gombolás, kesztyű húzás, önálló étkezés stb.). Az iskolai érettségnek például ez is részét képezi, ezért érdemes megtalálni a fejlesztésük kellemesebb módját.

Egy recept lépéseinek követése során fejlődik a gyerek gondolkodása, problémamegoldó készsége, a sorrendiség követésének képessége, kommunikációs, matematikai és akár olvasási képessége, továbbá lehetőség nyílik a szókincsbővítésre és számos más terület ügyesítésére.

Az egyensúly érdekében az oldal nem csupán a szülőket szólítja meg, ugyanis a sütés sokunk számára nyújthat lehetőséget a feltöltődésre és a mentális egészségünk ápolására, így természetesen bárki elkészítheti a közzétett recepteket.

A Kürtiskalács oldalán egy kiemelt esemény is indult a nővéremmel, Andival partnerségben. Ez nem más, mint a már sokak számára ismert Adventi sütögetés. Idén harmadik alkalommal lesz elérhető Instagramon és Facebookon. Ez egy olyan online esemény, ami kicsiket és nagyokat hív lecsendesedni és hangolódni az ünnepre, lehetőséget nyújtva arra, hogy valóban megéljük azt, amiről ez az időszak szól. Advent minden vasárnapján egy receptet hozunk, és arra invitálunk mindenkit, hogy lehetőség szerint ezt a szeretteikkel közösen készítsék és fogyasszák el. Andi illusztrációi a téli ünnephez méltó varázslatos arculatot kölcsönöznek ennek az eseménynek. Ezeket az illusztrált recepteket a résztvevők ingyenesen letölthetik az esemény ideje alatt. Az illusztrációs csomag tartalmazza az alapanyagokról készült rajzokat is, amelyek a gyerekek számára teszik követhetőbbé a recepteket. Tavaly valódi családi projekt született az esemény végére, ugyanis a húgunk, Kürti Tünde is hozzájárult az esemény sikerességéhez. Az utolsó receptet egy ünnepi mesével is megkoronázhattuk, amely az ő tollából született, felolvasás során pedig mindenki bátran behelyettesíthette saját gyermeke nevét a történetbe, hogy még izgalmasabb legyen számukra. Idén is nagy szeretettel hívunk minden kicsi és nagy sütögetőt, hogy velünk együtt hangolódjanak az ünnepre és sok felidézésre méltó emléket gyűjtsenek az eseményünk által!

A közös sütés, a szeretteinknek sütni, vagy egyszerűen magunkért készíteni valamit egy olyan eszköz, ami mindig rendelkezésünkre áll, hogy lelassítsunk, kapcsolódjunk a családunkkal és jó érzés járjon át, amikor csak szükségünk van rá.

Tarr Anita