2024-ben ünnepelte a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye alapításának 220. évfordulóját. Örvendetesen, e jubileum kapcsán két történeti tárgyú kötet is megjelent.

Az elsőt A szatmári egyházmegye és püspökei (Budapest, 2024) címmel a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteiből alakított HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont egyháztörténetre szakosodott kutatócsoportja adta ki, Magyarország egyházmegyéi és főpásztorai. Intézménytörténeti – Életrajzi Lexikon (1804–1918) sorozat III/4 köteteként.

A sorozat célja az újkori Magyarország katolikus egyházáról átfogó, megbízható adatokkal alátámasztott történeti képet felvázolni és egyben végig követni az egyház útját a felvilágosodás, a szekularizáció és a nemzeti ébredés korában. A szatmári egyházmegyéről szóló kötetben kilenc püspök – Fischer István (1805–1807), Klobusiczky Péter (1808–1822), Kovács Flórián (1822–1825), Hám János (1828–1857), Haas Mihály (1859–1866), Bíró László (1867–1872), Schlauch Lőrinc (1873–1887), Meszlényi Gyula (1888–1905) és Boromisza Tibor (1906–1928) – életrajzát olvashatjuk. A szerzők között örömmel látjuk néhai Bura László nevét, hiszen az életrajzok alapjául szolgáló kutatások nagy részét még ő végezte el és közölte korábban megjelent munkáiban. A kötetben tulajdonképpen az egyházmegye kicsit több mint első száz évének története az intézményépítés, a hitélet kibontakozásának szép korszaka, amelyet végigkísér az oktatási, karitatív és kultúrateremtő munka. Az életrajzok, bár Szatmárra fókuszálnak, tükrözik az egész ország és társadalom történeti változásait. A kötet elektronikus változata a sorozat készítőinek weboldalán letölthető: https://institutumfraknoi.hu/kiadvanyok/cst

A második kötet A szatmári egyházmegye története a kezdetektől (Szatmárnémeti, 2025) címmel jelent meg, megrendelője a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, szerkesztője Tempfli Imre.

A kötet jóval terjedelmesebb az előzőnél (712+XXIV oldal!), amelyet mind a címben jelzett tágabb témakör, mind a jubileum kapcsán neki szánt reprezentatív szerep indokol. A könyv ünnepélyes bemutatóján, 2025. március 25-én Szatmárnémetiben, a Megmaradás Házában Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntőjében imigyen jelölte meg a kötet célját: az egyháztörténet nem csupán események egymásutánja, hanem a Szentlélek működésének lenyomata, amely formálja közösségeink hitét, kultúráját és önazonosságát, így tanúságtétel is arról a küldetésről, amelyet az egyház a jelenben folytat. Ennek szellemében dolgoztak a szerzők: K. Lengyel Zsolt, Orosz Krisztofer, Baumgartner Bernadett, Turtureanu Róbert és a szerkesztő, egyben több fejezet szerzője, Tempfli Imre. Az utóbbi két szerző egyházmegyés pap is, így ők hangsúlyosan képviselik az egyházi történetírást, míg a többi szerző egyetemi, vagy levéltári szférában tevékenykedő történész. A kötet tudományos hozadékáról a maga ideje és rendje szerint lesz szó, most inkább a könyvbemutatón is felvetődött tanulságokat idézzük fel, elsősorban a reménybeli olvasók érdeklődését felkeltő célzattal.
Az egyházmegye alapítólevele 1804. március 23-án kelt. A bemutatón és a kötet előszavában is császári alapításról esik szó, bár I. Ferenc, mint Magyarország apostoli királya tette alapítványát, ahogy azt, nagyon helyesen a kötet 190. oldalán ki is fejti az avatott szerző. Az alapító okiratban II. Ferenc néven szerepel, mivel e néven már második uralkodója volt a Német-római Birodalomnak (egyben ő az utolsó német-római császár, egyben Ausztria első császára – de ez már más történet). Viszont egyházmegyék alapítására, sőt püspöki kinevezésekre, mint a magyar szent királyok utóda volt jogosult, ez az azóta megszűnt főkegyúri jog sajátos formája volt, amely más ország uralkodójának csak kivételesen járt. A német-római császárok a saját birodalmuk területén sem alapíthattak egyházmegyéket! A mai egyházjog és szokásrendszer felől nézve furcsa főkegyúri jog ezer éven keresztül (pontosabban 1918-ig) határozta meg a magyar katolikus egyház helyzetét: a szent királyok érdemeit tisztelve adott utódaiknak kiterjedt egyházkormányzati jogosítványokat.

A reformáció és ellenreformáció térhódítása kapcsán szó esett a felekezetek közötti konfliktusokról, sérelmekről. A gályarabságra ítélt lelkészek mellett vagy szemben ott vannak a meggyilkolt szerzetesek, de a kölcsönös sérelmek vég nélkül sorolhatók, elsősorban a gyakran változó hatalmi, politikai helyzetnek következtében. A történeti kutatás ezen sérelmek tényszerű ismertetése mellett az okok és mozgatórugók feltárására is kísérletet tehet, így igen találóan fogalmazott Tempfli Imre, hogy a mindenkori hatalmi pozícióban lévő felekezet soha nem úgy bánt a másikkal, mint ahogy elvárta volna, hogy bánjanak vele akkor, amikor kisebbségbe került. Lám az eltelt évszázadok, és most már más típusú kisebbségi helyzet meghozta ezt a bölcs felismerést.

Egy másik tanulságot a 20. század hányattatásai, különösen a második világháború után berendezkedő kommunista rendszer viszonyai adtak. A történeti források e korszakra vonatkozóan meglehetősen töredékesek, esetlegesek és hiányosak, így nehéz alapvető eseményeket, intézményi vagy személyi változásokat is rekonstruálni. Itt ismét Tempfli Imre szavait idézhetem, ahogy a plébánosokat intette, hogy ne hanyagolják el a Historia Domusok vezetését, hiszen ezek nélkül aligha lehet pontos történeti képet alkotni. A Historia Domusok egyes egyházközségek legfontosabb történeti eseményeit kell tartalmaznia, ha feljegyzésüket elmulasztják, már csak a véletlenen múlik, hogy az utókor megemlékezzen róla. Milyen igaz, és messzire mutató, egész közösségünk számára megszívlelendő tanulság ez: ha mi magunk nem gondoskodunk közösségünk fontosabb eseményeinek rögzítéséről, akkor utódainkat fosztjuk meg az emlékezés lehetőségétől, így gyökereinek megismeréséről és önazonosságának megőrzésétől.

A könyvbemutatót követően a szatmári egyházmegye jelenlevő anya- és testvéregyházmegyéinek képviselői szóltak. Ternyák Csaba egri érsek beszédében kiemelte, hogy Szent István király 1004-ben alapította meg az Egri Egyházmegyét, amelyből idővel olyan hatalmas fa sarjadt, amelynek vastag gyökerei és széles ágai más egyházmegyék megszületését is lehetővé tették. A Kassai Főegyházmegye képviseletében Pásztor Zoltán püspöki helynök adta át Bernard Bober érsek üdvözletét. Beszédében hálát adott a közös gyökerekért, az elődök hitéért és örökségéért, és arra buzdított, hogy Isten áldásával építsék tovább a közös jövőt az egység és a remény jegyében. Hangsúlyozta, hogy reményei szerint a bemutatott kiadvány ösztönzést nyújt majd a hűségre és a testvéri szeretetre, valamint imádságában a Szűzanya közbenjárását kérte az egész Kárpát-medence hívő népéért. Lucsok Péter Miklós, a munkácsi egyházmegye püspöke az egyházmegye életének legfontosabb fordulópontjait ismertette, és külön megköszönte mindazt a támogatást, amelyet a szatmári egyházmegye Munkács felé tanúsított, különösen kiemelve az imádságot a békéért, amelyet továbbra is kér. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye történelmi gyökereiről és újjászervezéséről Krakomperger Zoltán általános helynök szólt, míg a Nagyváradi Egyházmegye múltbeli összefonódásairól a Szatmári Egyházmegyével, valamint a jelenlegi kapcsolatról Böcskei László nagyváradi püspök beszélt.

Ahogy a könyvbemutatóról, az egyházmegye honlapján megjelent tájékoztató fogalmaz: „a rendezvény tanúsága szerint múltunk gazdag öröksége nem csupán megőrzendő érték, hanem olyan élő forrás, amelyből ma is erőt meríthetünk – közösségeink hitének megerősítésére és jövőnk reményteljes építésére.”
A kötet a püspökségen szerezhető be, 200 lejes áron. Online rendelési igényt a puspokseg@ercsatumare.ro e-mail címen lehet jelezni.

Forrás: https://www.szatmariegyhazmegye.ro/a_szatmari_egyhazmegye_multja_es_kuldetese_a_tortenelem_tukreben/

Dr. Szőcs Péter Levente
Szatmár Megyei Múzeum

Megjelent a Tessék, kérem! Szatmárnémeti közéleti havilap áprilisi számában