Identitás: neveltetés és környezet hatása

| november 23, 2022 |

A Wikipedia szerint az identitás én-azonosság, önmeghatározás szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a „teljes én” érzésével társul. A személyiségfejlődés eredménye, a szocializáció eredménye, az emberi kölcsönhatások során jön létre. Erik H. Erikson fejlődéselméletének ötödik szakasza a pubertás, melynek legfontosabb feladata az identitás kialakulása, mely serdülőkor végére (1822 éves kor körül) befejeződik. Az identitás formálódása egy életen át tartó folyamat különböző szerepeken keresztül, melyekkel az egyén azonosul (anyai/apai szerep, nagyszülői szerep, szakmában betöltött szerep stb.).

A WikiSzótár.hu így értelmezi: egy létező dolog azonossága, ahogy egy személy vagy dolog megnyilvánul, és ami alapján az megkülönböztethető lesz. Az identitás az alapvető tulajdonságok összessége, amelyek segítségével önállóan elnevezhető egy létező élőlény vagy dolog a jellemzői alapján, amelyek lehetővé teszik, hogy elkülöníthető legyen a hasonlóktól.

A név hozzátartozik az identitáshoz. A személyiség is része saját identitásunknak, amihez hozzátartozik a megjelenésünk is. A tárgyaknak is megvan a saját identitásuk.

Amiatt tartom fontosnak ennek a mindig létezett, de csak egy ideje használt szó jelentésének a megértését, mert egyre több jel utal arra, hogy az emberek többsége identitáshiánnyal, identitászavarral küzd. Bár az is kérdés: szükség van-e az identitás fogalmának az ismeretére, hiszen amikor az identitás szó nem létezett, sokkal több embernek volt kialakult identitása mint napjainkban. Pedig az identitásfejlődés akkor is úgy történt mint ma. Egy része jött a gének által, a nagyobb része kialakult a neveltetéssel, egy része pedig a környezet hatására alakult ki. Így történik ez napjainkban is, valami miatt mégis gyakori az identitászavar.

Lényegesen megváltozott az emberek gondolkodásmódja, nyelvhasználata, gyakori a nyelvcsere, a nyelvleépülés… Az emberek nagy része olyan kihívásoknak igyekszik megfelelni, melyek nem az egyéniségük kialakítását és megerősítését segítik elő, hanem egy sablon szerint alakul a jellemük.

Az identitás kialakítása, annak fejlesztése és megőrzése amiatt is nehéz feladat, mert a szabad mozgás, a világ bármelyik táján lehetővé vált munkavállalás, a bármilyen nemzetiségű vagy vallású személyek házasságkötésének a gyakorisága mind-mind olyan kihívás, ami döntési kényszer elé is állítja a feleket. A vegyes házasságokban el kell dönteni, hogy milyen nyelven beszélnek. Meg lehet tanulni több nyelvet is, azokat váltva lehet használni a mindennapokban, viszont olyan esetekben nehéz eldönteni, hogy melyik az anyanyelv, melyik nyelven gondolkoznak, és melyik nyelv határozza meg az identitásukat. Hasonló befolyással jár, ha például egy családban más vallású a férj és a feleség, ennek következtében előfordulhat, hogy például két gyerek nem ugyanazt a vallást gyakorolja. Járhatnak ezek a családok felváltva mind a két felekezet templomába, kérdéses azonban, hogy milyen identitásmintát kapnak a gyerekek a szülőktől, és hogyan alakul ettől a személyiségük.

Az is meghatározó, hogy milyen (nép)meséken, milyen olvasmányokon, milyen kulturális közegben nő fel a gyerek. Már-már unalmassá válik annyiszor elhangzik, mennyire fontos az, hogy mit visz magával otthonról a gyerek az iskolába, majd pedig hogyan párosul mindaz az iskolában szerzett tapasztalatokkal, később pedig azokkal az élményekkel, melyekkel az utcán és a közösségekben találkozik.

A huszonegyedik században sok szó esik a multikulturalitásról. Nem rossz kifejezés ez egy nyitott társadalomban, amikor a más nyelveken beszélő emberek úgy próbálnak közeledni egymáshoz, hogy egy közös világnyelven tartják a kapcsolatot. Ez nagyon sok előnnyel jár, de identitás szempontjából nem biztos, hogy előnyös. Legtöbb esetben a világnyelveket túl gyakran beszélő emberekben kialakul egy közös identitás, aminek globalizáló hatása van, ugyanis háttérbe szorul a nemzeti, a vallási, a családi identitás. Ez a veszély azok számára komolyabb, akikben gyermek- és ifjúkorban nem alakult ki egy erős nemzeti és vallási hovatartozás.

Az utóbbi évtizedekben gyakorivá vált a külföldi munkavállalás. Elég sok példa van arra is, hogy elköltözik az egész család, a gyerek ott jár iskolába, sok gyerek ott születik. Ezek a személyek bármennyire ragaszkodnak a nemzetiségük és vallásuk megtartásához, egy idő után erről fokozatosan le kell mondaniuk. A szülők a munkahelyükön, a gyerekek az iskolában nem beszélnek anyanyelvükön, rákényszerülnek a számukra idegen kultúra elfogadására. A gyerek miután hazamegy az iskolából nem hajlandó az anyanyelvén beszélni, mert az megterhelést jelent számára, keveri a nyelveket, ami több szempontból is nehézséget okoz. Vannak kivételek, de nem az a meghatározó.

Az identitás kialakulása párhuzamosan történik a gyerek és az ifjú érzelmi és értelmi szintjének fejlődésével. Az a gyerek, aki egy érzelmileg és értelmileg alacsonyabb szinten élő családban nevelkedik, a felnőtté válásakor dönthet úgy, hogy nem ezen a szinten szeretne élni, pótolni akarja a hiányosságokat, de ösztönösen kötődik ahhoz a magatartáshoz, melyben felnőtt. Itt elkezdődhet egy kiútkeresés, mely akkor sikeres, ha van elhatározás, ha van segítség, ha van kitartás a felzárkózáshoz.

Nyitókép: freepik.com

Ajánljuk még