A Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztivált 1990. október 7-én szervezték meg első alkalommal a Mélység-partján felállított ideiglenes színpadon. Úgy indult, hogy Sipos tanár úr azzal az ötlettel kopogott be a Szatmár megyei művelődési főosztályra, hogy szeretne egy fesztivált szervezni magyar néptánccsoportok részvételével. Ugyanis Szatmár megyében két román néptánc seregszemlét is rendeznek évente: Lajosvölgyön (Huta-Certeze) az avasi táncok fesztiválját, Homoródon pedig a bükkaljai táncok fesztiválját. Vasile Savinescu megoldotta a dolgot: ne legyen teljesen magyar, mert így nem fogadják el, de legyen a nemzetiségek fesztiválja. Alaptétel volt: akik egy területen kisebbségben élnek, azok felléphetnek a bogdándi fesztiválon. 2015-ben volt a jubileumi 25. rendezvény. Eddig a bogdándiak foglalkoztak az együttesek meghívásával és a résztvevők ellátásával. Miután változtak a törvények és az elszámolást átláthatóvá kellett tenni, a szervezésbe bekapcsolódott a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont is.

2022. szeptember 4-én harmincegyedik alkalommal szervezték meg a Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztivált, melyen mindig nagyon sok néptáncegyüttes, és nagyon nagy számú közönség vett részt a környékről, a megyéből, a megyén kívülről, sokszor külföldről is. Valami varázsa van ennek a fesztiválnak, hiszen számtalan olyan néptáncegyüttes lép itt színpadra, amelynek a táncaiból kisugárzik a népi kultúra iránti ragaszkodás, a népi értékek autentikus közvetítői. Nemcsak falvakon, hanem városi környezetben is vannak olyan elkötelezett emberek, akik foglalkoznak a fiatalokkal, megszerettetik velük a néptáncot, a népdalt, a népzenét, az egyre több helyen háttérbe szorult, feledésbe merülő népi szokásokat, néphagyományokat. A bogdándi fesztiválon résztvevők azt tapasztalják, hogy érdemes ilyen jellegű néptánctalálkozót szervezni, hiszen ezeken az alkalmakon találkozhatnak a néptáncosok, a néptáncoktatók, a műfaj iránt érdeklődő közönség…

Most úgy tűnik, egyre nagyobb az érdeklődés a néptánc iránt, kezd megvalósulni Sipos László álma, kezd bebizonyosodni, hogy a kezdeményezés nem volt hiábavaló. Van viszont egy hiányosság. Harmincegy év alatt nem sikerült létrehozni egy magyar népi zenekart, hogy a néptáncosok élő zenére ropják a táncot, mint ahogy azt tették az ősök a bálokban, a lakodalmakban és más eseményeken. Reméljük, hogy a Művészeti Iskolában beindul egy szak, és minél több gyerek, fiatal megtanulhat játszani népi hangszereken.