„Az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél.” (Jókai Mór)

José Ortega y Gasset spanyol filozófus A tömegek lázadása című könyvében figyelmeztetett, hogy a mai kor válságkorszak: művelt emberek helyére a középszerű specialista, az úgynevezett tömegember tolakodott, elkezdődött a modern kor rebarbarizálódása, a szellemi színvonal süllyedése, megteremtődött a tömegkultúra, ami viszont „mindig csak kultúrapótlék”, ahogyan a jelenséget T. S. Eliot nevezte. A kiút Gasset szerint: az elit megteremtése.

A világ nem arra kíváncsi, hogy mit vettünk át az európai művelődésből, hanem arra, ahogy azt Sütő András mondotta: „…földi utazásunkat úgy kell rendeznünk, hogy azt az egyetemes humánum javára is – lehetőleg a magunk bőrében tegyük meg, emléket állítván a sajátosság méltóságának… az Ulyssesben a temetőpatkányok is dubliniak: aki nem vállalja a maga Dublinját, abból nehezen lesz Joyce”. Bajor Andor így vélekedett: „Nincs más módunk: vállalnunk kell sajátosságunkat, méltósággal vagy éppen méltóság nélkül, ahogy szemünk színét, arcunkat és testalkatunkat vállaljuk. Egyrészt, mert ha akarjuk, ha nem: ilyenek vagyunk. Másrészt, mert az általános emberi önmagában nem létezik, csak a sajátosságokon keresztül, mint annak egyik oldala… ha a sajátost nem vállaljuk, akkor nem az egyetemeshez jutunk el, csak a semmihez, önmagunk feladásához.”

Salvatore Puledda A történeti humanizmus válsága és az új humanizmus szerzője írja: „a kulturális identitás egy terv, amelyet valamely nép alkot a jövőre vonatkozóan, és ehhez felhasznál néhány fontos elemet a múltjából. Ezt nem tekinthetjük valamiféle passzív dolognak… hanem inkább olyasvalaminek, amit fokozatosan újjáalakítunk azon kihívások hatására, melyekkel időről időre szembe kell néznünk. Mindig van lehetőség a választásra. Mindig megvan a szabadságunk.”

Mindez miért a magyar széppróza napján jutott eszembe?

A Magyar Írószövetség kezdeményezésére 2018 óta ünnepeljük a magyar széppróza napját február 18-án, Jókai Mór születésnapján. Az akkori elnökség azért döntött így, mert úgy gondolták: „Jókai Mór születésnapja azért alkalmas a próza ünnepének a megrendezésére, mert írói életműve mai napig a magyar irodalom egyik legnagyobb, megkerülhetetlen teljesítménye, regényíróként is máig megőrizte jelentőségét a nemzeti irodalomban, komolyan hozzájárul történelmi önismeretünkhöz és identitásunk megőrzéséhez. Emellett Jókai Mór volt az első, modern értelemben vett hivatásos prózaírónk, aki írói és szerkesztői munkásságából élt, közéleti szerepeit is íróként viselte. A maga korában műveit számos nyelvre lefordították, és világszerte elismeréssel fogadták, nagyra értékelték. Művei itthon és külföldön egyaránt népszerűek voltak az olvasók és az irodalmárok körében, könyvei szinte máig példátlanul nagy számban kerülnek kiadásra és fogynak el.”

José Ortega y Gasset gondolatai – művelt emberek helyére a középszerű specialista, az úgynevezett tömegember tolakodott, elkezdődött a modern kor rebarbarizálódása, a szellemi színvonal süllyedése, megteremtődött a tömegkultúra, ami viszont „mindig csak kultúrapótlék” – az olvasásra is kihatnak. A könyvtárak igyekeznek megszabadulni az értékeket hordozó könyvektől, mert azokra nincs olvasói igény, legtöbben a bulvárt keresik. A huszadik század második felében nagyon sok lakásban ott volt a könyv, azokról rokonok, ismerősök, barátok szót ejtettek, egymásnak kölcsönözték… Ma már ezektől a könyvektől igyekeznek megszabadulni.

Sütő András életének utolsó éveiben már látta, hogy különös módon rendezi földi utazását a ma embere és különös módon állít emléket a sajátosság méltóságának. Folyamatosak a viták a pedagógusok körében: milyen írókat kell tanítani az iskolákban, melyek legyenek a házi olvasmányok? Mindenki egyetért azzal, hogy a gyereket az iskolában már a legtöbb esetben nehéz rászoktatni az olvasásra, ha nem olyan környezetből érkezik, ahol otthon a könyvnek fontos szerepe van. Azoknak a szülőknek a gyerekei, akik a könyvet internetes eszközökre váltották, nem fognak könyveket olvasni. Nagyon sokszor halljuk szülőktől és pedagógusoktól: ma már nem az a fontos, hogy könyvet olvas a fiatal vagy akár telefonon olyan szövegeket, melyek közel állnak az érdeklődési köréhez, hanem az, hogy olvasson. Mind a szülők, mind a pedagógusok a téma könnyebb oldalát választják. Amennyiben ezzel egyetértenénk, elősegítenénk, hogy egy értékek nélküli társadalom alakuljon ki, egy olyan társadalom, ahol már fölöslegessé válik a magyar széppróza napja…