2019 januárjában indult újra a nagy múlttal rendelkező Szamos folyóirat. A kezdeti ötezer példányszámot a Covid-járvány idején adódó terjesztési nehézségek miatt a felére kellett csökkenteni, a kézbesítés jelenleg jól működik, egyre nagyobb az érdeklődés a lap iránt. A decemberi a 60. lapszám. Öt év alatt egyszer sem fordult elő, hogy a hónap utolsó hetében ne érkezett volna meg a nyomdából a következő havi szám. A lap megjelenésekor megvoltak a célok, az elképzelések, majd jött a máig tartó útkeresés időszaka, hogy milyen legyen a lap, mit képviseljen, mi az, ami bekerülhet és mi az, ami nem, maradjon-e provinciális vagy törekedjen az egyetemességre? A provinciális jellegnél maradtunk: az a cél, hogy helyet kapjanak a helyi szerzők, főként a fiatalok; közöljünk minél több helytörténeti anyagot, hogy a szatmáriak számára lehetőség adódjon a múltismeret megszerzésére. Gyakran elhangzik, hogy az értékválság/értékátalakulás korát éljük. Nagyon fontos számunkra, hogy a jövőben mit tekintenek majd az emberek értéknek. Elfogadjuk a Nyugatról érkező kommersz és szórakoztató kultúrát, vagy megpróbáljuk folytatni a saját hagyományainkra való építkezést, nem zárkózva el a kor elvárásaitól. A jövő ma dől el, a ma élők feladata a jövőépítés. Ez a folyamat két fő vonalon halad: bulvár és minőség.

Miért választják sokan a klasszikus értékek helyett a bulvárt? A klasszikus értékek évszázadok során keletkeztek, fejlődtek, alakultak, megtartva bizonyos kereteket, az idő múlásával, a korok változásával formálódtak, mindig az adott térségek hagyományai szerint. A bulvár, a tengeren túlról érkező szokások és divatok egy nem túl régre nyúló történelemmel rendelkező világ modernnek nevezett szokásait a maga könnyedségével kedvelteti meg a fiatalokkal. Olyan szórakozási lehetőségeket biztosít, melyhez nem kell tudás, ismeret, gondolkodási készség…

Korunk társadalmában a legtöbben a dolgok könnyebb oldalát választják. Úgy akarnak sikereket elérni, jobban élni, hogy annak érdekében ne tegyenek túl nagy erőfeszítéseket. Kevés tanulás, kevés munka, kevés felelősségvállalás, folytonos újrakezdés… Így jutottunk oda, hogy az értelmiség nem csak kisebbségbe, hanem háttérbe szorul. Mi ennek az oka? Mit tesz az értelmiség azért, hogy ez ne így történjen? Ha tesz, tenne valamit, honnan számíthat támogatásra? A kultúra pénzbe kerül: ki ad, ki adhat pénzt a kulturális tevékenységek finanszírozására? Ha a statisztikai adatokat nézzük, könnyen kimutatható, hogy aránylag sok pénzt költenek kultúrára, legyen az tömeg- vagy elitkultúra. Viszont nem lehet felmérni, hogy a lakosság hány százalékához jutnak el a kulturális termékek. Az sem mérhető, hogy a kulturális termékeknek milyen nevelő hatásuk van, milyen hatással vannak az egyének és a közösségek fejlődésére.

Egy többnyire provinciális jellegű folyóirat jó lehetőség a kulturális értékek közvetítésére, köré kialakítható egy olyan értelmiségi kör, amely felvállalja a kultúra megismertetését, a kultúra megszerettetésére való nevelést. A Szamos folyóirat a jövőben is a szatmári kultúra terjesztésének fóruma kíván lenni, abban az esetben, ha lesz lehetőség megjelentetni a 61. lapszámot és az azt követőket.