Mélyen tisztelt Püspök úr, mélyen tisztelt Elnök úr, Polgármester úr, tisztelt Márta Nővér, kedves jelenlévők, meghívottak!

Mindenekelőtt köszönet a Szatmári Római Katolikus Püspökségnek, Schönberger Jenő Püspök úrnak, hogy már egy évtizede megszervezi a Keresztény Orvosok Találkozóját – nem véletlen ez a hívás, ez a meghívás Püspök úr részéről. Láthatjuk a mai világ értékvesztésében, mennyire szükség van egyház és orvosok keresztényi szellemben való együttműködésére, együtt cselekvésére.

Köszönetet továbbá Gáspár Annamáriának, a sokéves lelkiismeretes szervező munkájáért, a mai találkozó megszervezéséért és Püspök úrnak is azért, hogy a dr. Lükő Béla megemlékezést a mai esemény alkalmával befogadták.

Köszönet továbbá Csirák Csabának, aki nemcsak önzetlenül rendelkezésünkre bocsátotta sokéves munkája szakirodalmát, de évtizedeken át keresett, gyűjtött és megőrzött számunkra értékes történeti adatokat. Köszönet dr. Szőcs Péter barátomnak, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatójának a Lükő Béla megemlékezés egyik kezdeményezőjének, aki nemcsak kezdeményezett, hanem értékes írását szerényen felajánlva önzetlen segítséget nyújtott az előadás történeti fonalának megírásához. Köszönet dr. Leiher Nóra kolléganőmnek, aki a kezdeményezést mint a dr. Lükő Béla egyesület elnöke, azonnal felkarolta.

Dr. Lükő Béla emlékezetét még elevenen őrzi szatmárnémeti közössége, amiben segít a régi kórház előtt álló mellszobra, életéről és munkásságáról szóló, néhai dr. Szabó Ferenc könyve, a világhálón néhány kattintással megtalálható megemlékezések, valamint a néhány éve elkészült kis film, amelyet itt is láthatunk (szerk. megj.: a filmet itt lehet megnézni: https://rb.gy/1ibfxm).

Szatmárnémetiben született 1883. június 4-én. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Budapesten folytatta, 1908-ban avatták orvosdoktorrá. 1912-ben tért vissza szülővárosába a városi kórház – ez akkor a mai, Hunyadi utcai járványkórházban működött – sebészeti osztálya vezetésére. Az „osztályt” itt idézőjelbe kell tenni, mert Lükő Béla egyedül volt itt szakorvos és még a műtőssegédeket és a betegápolókat is ő maga képezte ki, de még a kórboncolás is rá maradt. E leterheltség ellenére a betegek iráni figyelme, humánus bánásmódja már az első hónapok után egyöntetű elismerést vívott ki, mind a városvezetés, mind az egyszerű polgárok körében. A magas orvosi díjakat megfizetni képtelen szegényeket is felvett az osztályára és ugyanolyan figyelemmel kezelte őket, mint a fizetős betegeket.

Az első világháború alatt katonaorvosként hasznosította sebésztudását és számos reménytelennek ítélt eset megoldásával, különösen koponyaműtéteivel vált ismertté. Itt is humanizmusáról vált híressé, hiszen a sebesült hadifoglyokat is ugyanolyan odaadással kezelte, mint a saját katonákat. Sikerének egyik oka, hogy szigorúan ragaszkodott a higiéniai szabályok betartásához, és így sikerült elkerülni a sebfertőzéseket, egy olyan időszakban, melyben a sebek üszkösödése nagyon gyakori volt és az antibiotikumok még nem jelentek meg.
1918 őszén tér haza Szatmárnémetibe és átveszi a városi kórház vezetését, ami ekkorra már jócskán kinőtte a régi Hunyadi utcai épületet. Ezért Lükőnek a háború előtt felépített polgári fiúiskola épületére esett választása, mint a városi kórház számára alkalmas helyszín, és eljárta, hogy ne az iskola költözzön vissza ide, hanem az ideiglenes kórház állandósuljon és legyen ez a városi kórház.
Életmentő beavatkozása megmentette egy magas rangú román katonatiszt életét. A felajánlott honorárium fejében azt kérte és kapta, hogy véglegesítse az új közigazgatás a kórház elhelyezését az általa választott helyszínen, ami aztán így is maradt mindmáig.

Miért is fontos emlékeznünk rá, 90 évvel elhunyta után?
Nemcsak azért emlékezünk, hogy valaki kiválóságát felelevenítsük, hanem azért, hogy tanuljunk elődeink példájából, sikereiből vagy kudarcából, mit üzent a jelenkornak tetteivel, és mindazt az értéket, amit képviselt, kamatoztassuk a jelen társadalom érdekében.
E rövid számvetésből is kiderült, hogy dr. Lükő Béla mint kiváló szakember, az egyetemi és fővárosi klinikai karrier helyett szülővárosába tért vissza, hogy tudását annak a közösségnek a javára fordítsa, amelyikből indult.
Példamutató az orvos-szakmai szerepe, a társadalmi szereplő és alkotó építő szerepe, meghatározó mint tudós-kutató, de mindenekelőtt a legfontosabb dr. Lükő Béla mint ember…

„Az orvos feladata a beteg meggyógyítása. Az orvos művész, ámde művészete mint minden e földön véges. Ezt sohase tévessze szem elől. Csak a jó ember lehet jó orvos” – dr. Szabó József idézet, Otthonom Szatmár megye, 6. kötet.

„Az orvosok emberiek gyengéikben, Isteniek tetteikben” – mondta de Kruif, szintén az említett kötetből idézve.
Középiskolában törékeny testalkata miatt testnevelésből felmentették… de a törékeny testben néha hihetetlen erős lélek, akarat és törekvés lakozik…

1917-ben indul a harctérre, nem keresett menedéket, kibúvót, neki ott volt feladata tennivalója – arcvonalba küldik, kitüntetéssel tér haza 1918-ban.

Hazatérése után rögtön hozzálát a háború utáni kórház megszervezéséhez – micsoda vízió, elhivatottság, célra törekvés kellett ehhez is… megszállja a polgári iskola épületét, nem kevés konfrontációt vállalva a nemes cél érdekében…
Nincs nyereségvágy, nincs személyi ambíció, csak a közjó szolgálata.
Hamarosan állami kitüntetésben részesül.

1930-tól maga is betegeskedik, ismételten tüdőgyulladást kap, majd 1936-ban egy influenza utáni szövődményes tüdőgyulladás elszólítja az élők sorából. Temetésén több mint 20 000 ember vesz részt… mekkora tisztelet, mekkora gyász egy közösség részéről…
– Hit, segítő szándék, bátorság, elkötelezettség, kitartás, példamutatás, munkabírás, szeretet, áldozatkészség, tudás, szerénység, szolgálat, önzetlenség, önfeláldozás, határozottság, realitásérzék, türelem, empátia, lelkiismeretesség, elesettek és szegények felkarolása jellemezte életét.
Emberi kvalitásai útmutatót jelöltek ki a XX. század szatmári orvosainak: engedjék meg, hogy felsoroljak néhány nevet, akik elődeinknek és a mai felnőtt generációnak jelentettek gyógyulást, reményt a legnehezebb időkben és helyzetekben, akik orvosként kiemelkedő szerepet vállaltak Szatmár egészségügyi ellátásában, akár a háború utáni nehéz években, akár a kommunizmus embertelen körülményei közepette is… megmaradtak a Lükő Béla által kijelölt úton és tevékenységüket közösségünk, a szatmári lakosok gyógyításának szentelték… Ide szólította őket a sors, a kötelesség, vagy épp innen származtak el a világ több pontjára, de hosszabb-rövidebb ideig itt éltek és dolgoztak, Szatmáron. A teljesség igénye nélkül és a rendelkezésre álló szakirodalmi adatok tükrében, néhány személyes emlékből is ihletet merítve:

Dr. Szerémy Margit a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem szemészeti klinikájának volt a vezetője. Pedáns, fegyelmezett, klinikus volt. Tanítványa dr. Bartha Károly, Magyarországon futott be komoly karriert. Hosszú évtizedekig volt a Szatmár Megyei Kórház osztályvezetője dr. Bagossy Pál szemész, nemrég hagyott itt minket finom, szerény mosolyával. Voltak olyan osztályai a szatmári megyei kórháznak amelyek bővelkedtek a kiváló szakemberekben, ilyen volt a sebészeti osztály.

Dr. Antal Bubi aki itt, Szatmáron kezdte sebészi pályafutását. Olyan tehetsége volt a sebészethez, hogy már itt nálunk az első vonalban dolgozott. Kivándorolt Izraelbe, ahol fulmináns szakmai karriert futott be. Rövid időn belül a haifai sebészeti klinika vezető professzora lett. (idézet dr. Bauer Béla írásából).

Dr. Gózner Elek- /Lexi mintakép. Emberi tökély volt a szó kimondott értelmében erkölcsiségében, családi életében és hivatásában. Fegyelmezett, higgadt, magabiztos, szavatartó, gerinces ember és orvos. A mindenkori sebészek tudora, a marosvásárhelyi sebészeti klinika nagy reménysége, aki Prof. Dr. Mátyás Mátyás világhírű sebész tanítványa és munkatársa volt.

Dr. Mitaru Mircea osztályvezető főorvos a bőrgyógyászaton, aki egyetemi karriert áldozott fel a kolozsvári klinikán, ahol a tanszékvezető hely várományosa volt. Kiváló szakember, a tudományos munkáért mindent feláldozó, az azt művelő kollégák tisztelője volt.

Volt egy nagyon vallásos zsidó orvos, aki Párizsban végezte a tanulmányait és a szatmári TBC-kórház igazgató főorvosa volt: Dr. Deutsch Márton. Kiváló szakember, mondhatnám tudós volt, aki anyagi érdek nélkül szórta a tudását az arra érdemeseknek. Rendkívül kulturált, informált és utolérhetetlen élményanyaggal rendelkező, bölcs ember volt, sok szenvedéssel a tarsolyában (dr. Bauer Béla írásából idézet).
A megyei kórház fül-orr-gégészeti osztályáról említjük dr. Pop Vasilét, aki nagy ívű karriert futott be – először a fővárosi Colţea klinikán volt klinika- és katedravezető professzor, majd a Marosvásárhelyi Egyetem fül-orr-gégészeti klinika professzora.

Kiemelkedő és nehéz szakterület mindig is a gyermekgyógyászat.
Dr. Bauer Béla: évtizedekig meghatározó alakja a megyei gyermekgondozásnak, kivételes tudással, megfigyelőképességgel és tapasztalattal. Behívott magához egy-egy különleges eset kapcsán. „A gyermek torkában olvasni kell” – mondta. Az orvostudományok doktora, hosszú ideig osztályvezető, még kórház igazgató is volt.

Dr. Micu Ioan osztályvezető gyermekgyógyász főorvos. Országos szinten elismert kiváló gyermekgyógyász, kiváló ismerője a francia szakirodalomnak. Különleges tehetséggel rendelkezett a nehezen körülhatárolható klinikai esetek felismerésében.

Szülészet-nőgyógyászat területén említeném dr. Major Grósz Sándort, dr. Braun Bélát és a Kolozsvárról egyetemi katedráról hazatért Barbul Mihait.
Külön kiemelném itt dr. Nagy Béla személyét, évtizedekig volt a szatmári nőbetegek megmentője, gyógyítója, mondhatni a mi Semmelweisünk. Kiváló szaktudás, mély emberség, körültekintő döntéshozatal, tudományos megalapozottság jellemezte, ugyanakkor emberi nagysága hihetetlen szerénységgel is párosult. Nyugdíjazása után ugyanazzal a lendülettel dolgozott nálunk, a Caritas rendelőben és utána hosszú évekig kérdezték- keresték az anyák, terhesek: Béla bácsi már nem dolgozik? A szatmári Szent-Györgyi Albert Tudományos Társaság egyik megalapítója és az Erdélyi Múzeum Társaság helyi meghatározó alakja volt.

Belgyógyászat szakterületen megemlíteném dr. Demian Vasile, dr. Kővári Tibor, dr. Grosmann Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Szilágyi Gyula és ifj. dr. Szilágyi József nevét. Dr. Barbul Ioan osztályvezető belgyógyász főorvost is kiemelném. Számos tanulmánya volt a gyomorbélrendszer betegségeivel kapcsolatban. Emberséges orvos volt, kiváló kolléga, csapatszellemű ember. Mindezen tulajdonságaiért az országos orvosi kamara tagjának is választották.

Dr. Szerémy Lajos az urológiai osztály osztályvezető főorvosa. Szatmári születésű és neveltetésű. Nagyon népszerű orvos, aki a marosvásárhelyi sebészeti klinika neveltje. Prof. Mátyás Mátyás irányítása alatt hatalmas klinikai gyakorlatra tett szert, amit a szülőföldjén hasznosított. Ő alapította meg a megyei kórház urológiai osztályát.

Dr. Bolgár Dezső, a radiológiai osztály vezető főorvosa, a Debreceni Belgyógyászati Klinika adjunktusa volt. Kiváló radiológus hírében állt, így aztán még a marosvásárhelyi egyetemre is meghívták előadó tanárnak.

Dr. Lőrinczy Dengezics radiológus főorvos a szatmári megyei kórház ,,sasszeme”, kivételes képességű radiológus. Elképzelhetetlen ambícióval tisztázta a legapróbb értékelhető radiológiai elváltozásokat. Mert ahogy ő mondta, vannak, akik néznek, de nem látnak. Ő volt az első szatmári orvos, akinek tudományos közleményét leközölte a legrangosabb angol orvosi szaklap, a Lancet.

Meg kell említsem még dr. Lucz János kardiológus kollégát, aki a kor korlátozott műszerezettségű világában is elismert, keresett szakember volt, dr. Vass Zoltán labor szakorvost, a helyi Szent-Györgyi Albert Társaság egyik alapító tagját, az Erdélyi Múzeum Társaság lelkes szervezőjét, csendes, szerény, munkaszerető kollégát, dr. Stein Willit, az idősek kórháza évtizedes vezetőjét, dr. Enatescu Virgil pszichiátert, aki a Román Tudományos Akadémia tagja volt, dr. Pallai László pneumológust, aki hosszú éveken át egyedüli szakember volt a megyében, aki bronhoscopiás vizsgálatokat végzett. Ezek az orvosok mind hordozták magukban a Lükő-i örökséget.

Jelen dolgozat szerzőjeként tudatában vagyok a mai számbavétel közel sem teljes tartalmának, szándékom inkább az volt, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy Lükő Béla öröksége tovább élt és él közösségünkben, valamint mindezt a múlt századi orvos kollégáink példájával bizonyítsam a teljesség igénye nélkül, a több száz, ma meg nem említett orvos kollégára is végtelen hálával és tisztelettel emlékezve, azokra, akik a XX. század mai viszonyaihoz képest rudimentális eszköztárral dolgozva, vagy a kommunizmus embertelen és néha méltatlan idejében is emberséggel szolgálták a város és a megye betegeit.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Dr. Láng László

(Elhangzott 2026. június 20-án Szatmárnémetiben, a Keresztény Orvosok Találkozóján)