Búcsú Zákány Mihálytól
Mindenkit váratlanul ért a hír, hogy Zákány Mihály elhunyt. Még azokat is, akik tudták, hogy egészségi állapota megromlott. Egy bizonyos korban már nem meglepő, ha felbukkan egy-egy betegség. Ilyenkor azt reméljük, vannak orvosok, vannak gyógyszerek; egy kis odafigyeléssel, egy kis gondoskodással lehet még élni, betegséget hordozva is. Misi esetében ez nem így történt.
1996-ban ismerkedtem meg vele, miután beindult a Kulissza Színpad, amit Bessenyei Istvánnal szerveztek. Bessenyei látta el a szakirányító és a rendező feladatokat. Gyakran vettem részt a próbákon. A próbákat és az azt követő beszélgetéseket akár értelmiségi találkozóknak is lehetett nevezni. Eljártak oda sokan, akiket érdekelt a kulissza mögötti élet, a jó társaság… Egészen más szemmel nézte a nézőtérről az előadást az, aki részt vett a darab alakulásában. Ismerte a rendező elképzeléseit, láthatta, hogy abból mi valósult meg, és hozzátehette a saját meglátásait. Előadásaikat mindig nagy érdeklődés övezte, nem csak a közönség, de a szakma is jó véleményt alakított ki az amatőr társulatról. Aztán egyszer csak úgy döntöttek, hogy nem hoznak létre új előadást.
Zákány Mihály nem adta fel, megkereste az utat a Harag György Társulat felé. Szorgalmával, kitartásával és természetesen tehetségével a Kulissza Színjátszócsoporttól eljutott a Harag György Társulat nagyszínpadára. A rendezők mindig megtalálták az alkatához és színészi adottságaihoz illő szerepeket. A közönség kedvencei közé tartozott, emléke biztosan megmarad azokban, akik látták a színpadon.
Misi jó kolléga, jó barát, jó ismerős volt a civil életben is. Mindenkire mosolygott, mindig volt ideje néhány szót váltani. Sohasem a világ nagy dolgairól vagy a politikáról beszélt, hanem a mindennapi életről, de nem panaszkodott, mert tudta, hogy a panasz vagy a lázongás nem változtat meg semmit.
Színész volt, aki bejárta a szakma minden lépcsőfokát, kiállt minden próbát, nem bizonyítani vagy kiemelkedni akart, hanem szolgálni Thália színpadán.
Nyugodj békében, Misi!