Bessenyei Istvánra emlékeztünk halálának ötödik évfordulóján

| október 29, 2023 |

A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont és a Szamos folyóirat október 27-én szervezett megemlékezést Bessenyei István színművész, rendező, a Harag György Társulat egykori művészeti igazgatója halálának ötödik évfordulója alkalmából. Az Ács Alajos Játékszínben megtartott megemlékezésen volt kollégái, egykori diákszínjátszók, barátok, ismerősök és színházkedvelők idézték fel emlékeiket.

Bessenyei István fia, Bessenyei Gedő István elmondta, mindig zavarban van amikor apjáról beszélnek, hiszen számára nem csak apa volt, hanem az egykori főnök, később pedig beosztottja, hiszen ő lett az apjának a főnöke. Elismerte, nagy öröm számára, hogy a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont megszervezte az emlékezést. A család és a kollégák eddig is sokat gondoltak rá, de miután elindult a Bessenyei István nevét viselő diákszínjátszó fesztivál, ismét bekerült a köztudatba.

Bessenyei István számára sokat jelentett Égerhát. Fia mesélte el, hogyan lett színész. Milyen út vezetett a szülőfalutól a színpadig, és hogyan kereste folyton a lehetőséget, hogy oda visszatérhessen.

Maria-Magdalena Matei, a Kulissza Színpad egykori adminisztratív szervezője elmondta, mindig szívesen emlékezik vissza a felnőtt amatőr színjátszás éveire. Jó társaság állt össze, akikkel bejárták a megyét, értékesek voltak az értelmiségi beszélgetések. Az együtt töltött időre, a közösen megélt szép pillanatokra mindig hálás szívvel gondol, a felnőtt amatőr színjátszók tevékenységét megörökítő fotókat és videófelvételek pedig ma is féltve őrzi.

Méhes Kati színművész elismerte, Bessenyeinek köszönheti, hogy nyugdíjasként ismét a színpadra került. Felidézett néhány komikus történetet, de beszélt a volt kolléga úttörő intézkedéseiről is. Elmesélte, miért nevezték a kollégák Bessenyeit Besenyőnek. Volt egy portás — Pintye bácsi —, aki nem ismerte az akkor a színházhoz szerződött Bessenyei Istvánt. Egyik alkalommal, amikor őt keresték, felment a színészekhez és mondta, hogy valami Besenyőt keresnek. Ezt követően a társulatnál mindenki így nevezte.

Szilágyi Éva nyugalmazott magyartanár nem csak színházkedvelőként, hanem a család barátjaként vett részt a megemlékezésen. Elmondta, kérdések sorozata fogalmazódott meg benne annak kapcsán, hogy kinek az emlékét idézzük: az emberét, a színész-tanárét, a művészét, az apáét, a barátét, hiszen annyiféleképpen ismerte. Összegzésében rámutatott arra, hogy Bessenyei István az írástudók felelősségével figyelt oda mindenre, az egész közösségre.

Péter Attila Zsolt színművész elmesélte, hogy amikor egy alkalommal a tömegben egymásnak ütköztek, István ránézett és azt mondta: hű mekkora állat vagy ember. Amikor Zsolt Szatmárnémetibe került, gyakran meghívták kollégái ebédre, vacsorára ismerkedni. Bessenyei is meghívta egy krumplilé levesre, ami nagyon finom volt. Beszélgetés közben kiderült, hogy Zsolt zenél, a saját szerzeményei megvannak egy kazettán, amit oda is adott Bessenyeinek, hogy hallgassa meg. Elég hosszú idő után Zsolt visszakérte a kazettát. Milyen kazettát? — kérdezte Bessenyei. Hát azt… Ja? Visszaadta, és csak annyit mondott: Tessék. Semmi vélemény vagy kritika. Majd megjegyezte: Jó. Kell még rajta finomítani. De miért énekelsz angolul?

Stier Péter, a színház adminisztratív igazgatója elmondta, volt alkalma együttműködni a színész, a rendező és a művészeti igazgató Bessenyeivel. Mindig nagyra tartotta képességeit.

Közben volt kollégái, Varga Sándor, Poszet Nándor, Keresztes Ágnes, Péter Attila Zsolt, Erdei Máté és Gaál Gyula mondtak verseket, szövegrészleteket és énekelték Bessenyei István kedvenc dalait. Felvételről ő is énekelt, amit többen megkönnyeztek.

Bessenyei Gedő István olyan leveleket olvasott fel, melyeket édesapja halálhírére írtak azok, akik nem jöhettek el a temetésére.

Hogy mennyire ragaszkodott Bessenyei István a szülőföldjéhez, azt az is bizonyítja, hogy végakarataként kérte, hozzanak a sírjára égerháti földet.

Ki volt Bessenyei István?

1955-ben született a szilágysági Égerháton. Elemi és középiskolai tanulmányait Égerháton, Szamosardóban és Szilágycsehben végezte. Három évig matematika-fizika tanárként dolgozott a Szamosardói Általános Iskolában. Szakmai tanulmányait a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben folytatta, Tompa Miklós osztályában. 1981-ben szerzett diplomát, azt követően lett a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozatának (a későbbi Harag György Társulatnak) a színésze. A kilencvenes évektől kezdődően rendezett is, számos nagyszínpadi és stúdióelőadás létrejötte köthető a nevéhez. Sokrétű színházi tevékenysége mellett, a nyolcvanas évek végétől, frontembere volt a nagykárolyi Kastélylakók zenekarnak. 1990-ben, a zenekar szövegírójaként és énekeseként részt vett a Siculus Országos Táncdalfesztiválon, Székelyudvarhelyen, ahol társaival a fesztivál nagydíját nyerte el. 1998-ban, a Harag György Társulat tagjaként maga is részesévé válik a Csíki Játékszín megalapításának (a két társulat „testvártársulatként” működik, közös igazgatóval), a színház első évadában rendez is itt. A két társulat szétválása után a Harag György Társulat színésze maradt. Nevéhez fűződik az első egész estés szatmári játékfilm megrendezése is. Színházi munkája mellett szakirányítóként aktívan részt vesz a diák- és felnőtt műkedvelő színjátszó mozgalmak szervezésében, megerősítésében is, főként Szilágy és Máramaros megyékben. 1996 és 2006 között alapító vezetője, rendezője volt a szatmárnémeti Kulissza Színpad felnőtt műkedvelő színjátszócsoportnak, 2003 és 2006 között szakirányítója volt a Nádai István Színjátszókörnek, állandó szaktanácsadója Szilágycseh és Kraszna városok színjátszóköreinek és -táborainak, gyakori rendezője, szaktanácsadója a nagybányai Lendvay Márton Színjátszókörnek. Drámapedagógiai tevékenységéért és a református oktatás támogatásáért a Szatmári Református Egyházmegye és a Szatmári Református Gimnázium 2007-ben Pro Schola-díjjal jutalmazta, 2011-ben pedig a Szatmár Megyei Tanács és Szatmárnémeti Városi Tanácsa kulturális díjával jutalmazták. 2017-ben a Harag György Társulat örökös tagjává avatták.

Igazgatói tevékenysége

2012. július 1-jén vette át a Harag György Társulat igazgatását a leköszönő és Marosvásárhelyre távozó Keresztes Attilától. Első igazgatói lépései között szerepelt az évek óta nem játszó, nyugalmazott örökös tagok, Czintos József (Jászai-díjas), Kovács Éva (Poór Lili-díjas), Méhes Kati (Poór Lili-díjas), Tóth-Páll Miklós (Bánffy Miklós-díjas) színművészek visszahívása a társulat aktív kötelékébe, ugyanakkor erőteljes fiatalítást is kezdeményezett. Igazgatása alatt csatlakozott a társulathoz Kányádi Szilárd, Sándor Anna, Kovács Nikolett, Bogár Barbara, Bodea Tibor, Poszet Nándor és Varga Sándor. Minden elődjénél több fiatal, pályakezdő rendező számára kínált megmutatkozási lehetőséget a Harag György Társulat kötelékében, olyan fiatal alkotóknak kínált rendezői lehetőséget, mint Balogh Attila, Csiki Zsolt, Kányádi Szilárd és Vargyas Márta, dramaturgként pedig a szintén pályakezdő Benedek Zsolt. Kriptába helyezett koporsójára akarata szerint szülőfalujából, Égerhátról hozott földet szórtak a közeli hozzátartozók.