November 4-én, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontban, nagyszámú érdeklődő jelenlétében mutatták be a Szatmári Kalendárium 2027-es kötetét. A rendezvény nem csupán egy új kiadvány megjelenésének ünnepe volt, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy a résztvevők közösen gondolkodjanak Szatmár megye épített és tárgyi örökségének megőrzéséről, valamint a helyi értékek továbbadásáról.

A jelenlévőket László Róbert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont menedzsere köszöntötte, aki méltatta Elek György szerkesztő munkáját. Kiemelte, hogy Elek György 2019 óta elkötelezetten szerkeszti a Szatmári Kalendáriumot és a Szamos folyóiratot. Tevékenysége nem csupán szerkesztői munka, hanem értékmentés és értékteremtés is, hiszen a kiadványokban összegyűjti és az olvasók elé tárja mindazt, ami Szatmár múltjából, hagyományaiból és szellemi életéből fontos. A kalendárium lapjain megelevenedik szülőföldünk történelme, hagyományvilága, jeles személyiségeinek életútja, valamint a megye kulturális és közösségi élete. Az ilyen kiadványok hidat teremtenek a nemzedékek között: emlékeztetnek a múltra, dokumentálják a jelent, és értékes útravalót kínálnak a jövő számára.

Műemlékek, emlékhelyek, helyi értékek

A könyvbemutatót követő beszélgetés középpontjában Szatmár megye épített és tárgyi örökségének helyzete állt. A találkozón önkormányzati, tanügyi és egyházi vezetők, helytörténészek és a helyi értékek iránt érdeklődők osztották meg tapasztalataikat, javaslataikat.

A beszélgetést Elek György, a kalendárium szerkesztője moderálta. A résztvevők többek között a műemlék jellegű épületek, kúriák, templomok, szobrok, emléktáblák, háborús emlékművek, emlékházak, falumúzeumok és temetői síremlékek megőrzésének fontosságáról beszéltek. Közös megállapításként fogalmazódott meg, hogy a múlt értékeinek védelme nem kizárólag az intézmények vagy az önkormányzatok feladata, hanem az egész közösség felelőssége.

Ilyés Gyula, Szatmárnémeti és Vetés község volt polgármestere arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi értékek hosszú távú megőrzéséhez jogi és intézményi garanciákra van szükség. Mint fogalmazott, gyakran előfordul, hogy egy településen egy elkötelezett polgármester, lelkipásztor, pedagógus vagy civil közösség kezdeményezésére emlékház, gyűjtemény vagy emlékhely jön létre, ám vezetőváltás után ezek a kezdeményezések veszélybe kerülhetnek. Véleménye szerint az egyik lehetséges megoldás, ha az ilyen értékeket az önkormányzat köztulajdonába veszik, leltárba foglalják, így törvényes védelemben részesülhetnek. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jogi védelem önmagában nem elegendő: szükség van érdeklődésre, felelősségtudatra és a helyi értékek iránti kulturális elkötelezettségre is.

Tóth Géza Ivor építészmérnök a műemlékvédelem jogi hátteréről és gyakorlati nehézségeiről beszélt. Rámutatott, hogy Romániában a műemléklistán szereplő épületek törvényi védelem alatt állnak, ugyanakkor a tulajdonosok számára ez bizonyos korlátozásokkal is jár. A felújítási munkálatok engedélykötelesek, és az épületek eredeti jellegének, hitelességének megőrzésére is figyelni kell. A műemléki besorolás ugyanakkor pályázati lehetőségeket is megnyithat. Kiemelte annak fontosságát, hogy a települések maguk is tegyenek javaslatokat az értékes épületek helyi védettség alá helyezésére.

A megőrzéshez nemcsak pénz, hanem működő közösség is kell

Szűcs Szabolcs, Szatmárhegy község polgármestere saját települése példáival érzékeltette, milyen könnyen eltűnhetnek a múlt tárgyi emlékei. Elmondta, hogy Szatmárhegyen egy értékes emléktábla tűnt el, amelyet szeretnének újra elkészíttetni, de az eredeti példányt nem sikerült megtalálni. Hangsúlyozta a Páskándi Géza-szobor gondozásának fontosságát, amelyet rendezvényekkel igyekeznek a közösségi emlékezetben tartani. Beszélt a meddesi egykori iskolaépületben kialakított magángyűjteményről is, ahol régi háztartási eszközök és a mindennapi élet tárgyi eszközei tekinthetők meg. Sajnálatosnak nevezte, hogy számos értékes használati tárgy a fiatalabb generációk számára már lomnak számít, ezért sokszor kidobják vagy elégetik őket. Véleménye szerint fontos lenne, hogy az ilyen kezdeményezések támogatást kapjanak, és ahol erre lehetőség van, minden településen gondoskodjanak a múlt tárgyi emlékeinek bemutatásáról.

Ilyés Gyula ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy egy régi épület megmentésekor nem elegendő a felújítás költségeivel számolni, azt is előre meg kell határozni, hogy milyen célt szolgál majd az épület, és ki fogja működtetni. Példaként említette a vetési egykori kúriát, amelynek helyén ma a polgármesteri hivatal áll. Szerinte egy műemlék vagy közösségi tér hosszú távú fennmaradásához olyan funkcióra és működtetőre van szükség, amely biztosítja a fenntarthatóságát.

Kovács József, a Szatmárhegyi Református Egyházközség lelkipásztora hangsúlyozta, hogy a gyülekezet kiemelt feladatának tekinti a múlt értékeinek feltárását, azok közismertté tételét és megőrzését. Ennek jegyében gondot fordítanak a temetőben nyugvó nagy elődök síremlékeinek ápolására, ugyanakkor emlékhelyeket is létesítenek azoknak a jeles személyiségeknek a tiszteletére, akik életük vagy munkásságuk révén kötődnek a településhez. A lelkipásztor véleménye szerint a helyi történelmi és kulturális értékek megőrzése olyan közös felelősség, amelyet nem szabad anyagi megfontolásoknak alárendelni. Meglátása szerint az önkormányzat számára is lehetőség nyílik arra, hogy megfelelő pénzügyi forrásokat különítsen el e nemes célok támogatására.

A fiatalokat is be kell vonni a múlt megismerésébe

A beszélgetés egyik fontos témája a generációk közötti kapcsolat és a fiatalok kulturális örökséghez való viszonya volt.

Zilahi-Kató Klára, a Szatmárhegyi Általános Iskola igazgatója úgy vélte, egyre nagyobb szakadék tapasztalható a generációk között. Szerinte a fiatalok sokszor kevésbé érdeklődnek a korábbi nemzedékek tárgyi és szellemi értékei iránt, ezért a szobrok, emléktáblák és régi épületek megőrzése mellett arra is figyelni kell, hogy ezek jelentőségét megismertessék velük.

Ilyés Gyula szerint az emlékházak éppen ezt a generációk közötti távolságot segíthetnek áthidalni. Úgy vélekedett, hogy a múlt értékei idővel ismét felértékelődhetnek, ezért fontos, hogy legyenek olyan helyek, ahol ezek a tárgyak, történetek és emlékek fennmaradnak.

Török József, Vetés község polgármesteri hivatalának egykori kulturális referense saját tapasztalatait osztotta meg. Elmondta, hogy 2000 óta kutatja Vetés történelmét, gyűjti a településen fellelhető tárgyi emlékeket. Ilyés Gyula polgármestersége idején kulturális központot hoztak létre, amelyben helytörténeti kiállításnak, több mint tizenkétezer kötetes könyvtárnak is helyet biztosítottak. Különleges értéket képvisel a gyűjtemény üvegre festett fényképtartókat bemutató része, amelyet világviszonylatban is egyedülállónak nevezett. Hangsúlyozta, hogy korábban az óvodások és az iskolások rendszeresen látogatták a kiállítást, ám a vezetőváltás után megváltozott az intézmények hozzáállása.

Szabó Elek, Egri község polgármestere arról számolt be, hogy településükön igyekeznek ápolni Csűry Bálint emlékét. Születésének és halálának egybeeső napján, február 13-án koszorúzási ünnepséget szerveznek az emléktáblánál és a szobornál, november 13-án, a magyar nyelv napján pedig az iskola nyelvi vetélkedővel kapcsolódik az évfordulóhoz. A község tervei között több műemlék jellegű épület nyilvántartásba vétele is szerepel. Ezek között említette a több mint százéves gombáspusztai iskolaépületet, amelynek jövőbeni hasznosításáról is gondolkodni kell.

Hrenyu Péter, az egri Csűry Bálint Általános Iskola igazgatója az oktatási intézmények szerepét emelte ki. Elmondta, hogy az iskola és a LiterArt Magyartanárok Egyesülete közösen szervezi a Csűry Bálint anyanyelvi vetélkedőt, amely a tanulók anyanyelvi kompetenciájának, helyesírási és nyelvhelyességi készségének fejlesztését, a szép magyar beszéd ápolását, valamint Csűry Bálint emlékének megőrzését szolgálja.

Szénás Barnabás, az Óvári Általános Iskola igazgatója árnyalta a fiatalokról kialakult képet. Tapasztalatai szerint a gyermekek igenis érdeklődnek a múlt iránt, ha megfelelő módon közelítik meg őket. Egy múzeumlátogatás során például azt tapasztalta, hogy a diákok kíváncsian fedezték fel a helytörténeti gyűjteményeket. Szerinte a kultúra közvetítésének módszerein kell változtatni, és a kor követelményeihez igazodó, átfogó célokat kell meghatározni. Egy szakmai munkacsoport létrehozását is szükségesnek tartaná, amely kidolgozná a helyi kulturális örökség megőrzésének hosszú távú stratégiáját. Emellett felvetette egy szakképzett kulturális referensi állás létrehozásának lehetőségét is minden településen, hiszen a kulturális értékek gondozása folyamatos és hozzáértést igénylő feladat.

Az egyéni kezdeményezéseknek is nagy szerepük van

A találkozón több olyan példa is elhangzott, amely bizonyította, hogy a helyi értékek megőrzéséhez sokszor egyetlen elkötelezett ember kezdeményezése is elegendő lehet.

Bú Julianna mikolai hagyományőrző arról beszélt, milyen áldozatos munkával hozott létre 2004-ben egy emlékoszlopot a világháborúkban elesett helyiek tiszteletére. Hónapokon keresztül kutatta az áldozatok neveit, temetőket járt, egyházi feljegyzéseket tanulmányozott, és a hadtörténeti múzeumtól is adatokat kért. A kezdeményezés költségeit végül a mikolai polgármesteri hivatal vállalta. Példája azt mutatja, hogy a helyi emlékezet megőrzésében az egyéni elkötelezettségnek és a közösségi támogatásnak egyaránt fontos szerepe van.

Szakács Imre, az Erdődi Petőfi Kör alapítója és jelenlegi tiszteletbeli elnöke Erdőd történelmi és irodalmi emlékhelyeiről beszélt. Felidézte a várat, a Petőfi-obeliszket, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobrait, valamint a római katolikus templom történelmi jelentőségét. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az emlékhelyek környezetének kialakításakor ügyelni kell az összhangra és a történelmi hitelességre, hiszen a nem megfelelően elhelyezett tárgyak később félrevezethetik az utánunk következő nemzedékeket.

Csirák Csaba helytörténész a fiatalok védelmében szólalt fel. Példaként említette a Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyeket, valamint a Hajnal akar lenni népdaléneklési versenyeket, amelyeken számos fiatal vett részt önkéntesen. Szerinte nem helytálló általánosságban kijelenteni, hogy a fiatalokat nem érdekli a kultúra és a művészet. Inkább azokat az eszközöket és lehetőségeket kell megtalálni, amelyekkel közelebb lehet vinni hozzájuk a múlt értékeit. Külön felhívta a figyelmet a temetőkben található történelmi síremlékek és egyéb értékek pusztulására is.

Közös felelősségünk a múltunk továbbadása

A Szatmári Kalendárium 2027 bemutatójához kapcsolódó beszélgetés számos fontos kérdést vetett fel. Egyértelművé vált, hogy Szatmár megyében sok olyan épített, tárgyi és szellemi érték található, amelyek megőrzése összehangolt munkát, szakmai hozzáértést, intézményi támogatást és közösségi összefogást igényel. Nem elegendő csupán emléktáblákat állítani, szobrokat avatni vagy régi épületeket felújítani, gondoskodni kell azok megfelelő fenntartásáról, bemutatásáról, hasznosításáról és arról is, hogy a fiatalabb nemzedékek megismerjék a hozzájuk kapcsolódó történeteket. A múlt értékei csak akkor maradhatnak élők, ha nemcsak megőrizzük, hanem továbbra is részévé tesszük közösségi életünknek. A rendezvény üzenete így túlmutatott egy kalendárium bemutatóján: múltunk megőrzése nem csupán emlékezés, hanem felelősség a jelenben és kötelesség a jövő nemzedékeivel szemben. Ebben a munkában mindenkinek megvan a maga feladata, legyen szó önkormányzatról, iskoláról, egyházról, civil szervezetről vagy egyetlen tenni akaró emberről. A Szatmári Kalendárium pedig évről évre hozzájárul ahhoz, hogy Szatmár megye történetei, értékei és személyiségei ne merüljenek feledésbe, hanem tovább éljenek az olvasók és az utánunk következő nemzedékek emlékezetében.