Szeretek ballagásra menni, ilyenkor mindig felelevenedik bennem az én ballagásom. Minden embernek életre szóló emlék ez, de aki évente részt vesz ilyen alkalmakon, követni tudja azokat a társadalmi változásokat, amelyek az oktatásban, a diákéletben jelennek meg, látja a fiatalok életstílusának alakulását, az értékrendjük változásait. 

Évente részt veszek a Véndiáktalálkozón is. Itt összegezhető, hogy mi valósult meg azokból az álmokból, amelyekben hittek a ballagók; itt válik valóra az az ígéret, amit a középiskolai évektől búcsúzó végzősök tesznek egymásnak és maguknak, mégpedig azt, hogy: „Találkozunk!” Ballagáskor még nagy reményekkel indul el az úton mindenki, de aztán a vállalások teljesítése, az álmok valóra váltása, a célokért vállalt küzdelem során mindenkit próbára tesz az élet. 

A véndiáktalálkozókon készült számadás már arról is szól, hogy mit tudnak felmutatni a véndiákok abból, amit a ballagás után tanultak. Tévhit, hogy a mai fiatalok nagyobb eséllyel indulnak az életben mint a korábbi generációk tagjai. Régen egy érettségiző fiatal komoly lexikális tudással rendelkezett. Aki erre az alapra időben elkezdte ráépíteni mindazt az új tudáshalmazt, amit a világ fejlődése és digitalizáció hozott, most kiválóan boldogul a választott szakterületén. Közben mindazok, akik az életen át tartó tanulás szükségességét nem vették komolyan, arra ébredhetnek, hogy a lexikális tudásuk ma már elavult, a digitális világ kihívásaival pedig nem tudják felvenni a versenyt. Ma a fiatalokat azzal az illúzióval kecsegteti a nagyvilág, hogy csak rajtuk múlik jövőjük, bármi lehet belőlük az életben, miközben a saját készségeik és képességeik felismeréséhez sem kapnak kellő fogódzót, hogy aztán megalapozott döntést tudjanak hozni a jövőjükről. 

Mi történik a ballagástól a véndiáktalálkozókig? A véndiákok között vannak, akik megelégedtek azzal a tudással, amit a középiskolában megszereztek, és ahogy kikerültek az iskolapadból, munkába is álltak. Vannak, akik egyetemet végeztek és a felsőfokú végzettség megszerzése után elég képzettnek gondolták magukat ahhoz, hogy jól fizető állást töltsenek be és boldoguljanak a munkaerőpiacon. Mára mindez a múlté, bármilyen állást töltünk is be, szükség van arra, hogy a választott szakmánkban vagy hivatásunkban időről időre továbbképezzük magunkat. Olyan gyorsan változik a világ és minden körülöttünk, hogy az életfogytig tartó tanulás elkerülhetetlen, ha a munkaerőpiaci igények változásával lépést akarunk tartani, sőt, még akkor is, ha már nem a megélhetésünk függ tőle, hanem a kapcsolataink minősége.

A ballagás és Véndiáktalálkozó között rájövünk arra, hogy a tanulás nem korlátozódhat egy életszakaszra, hogy a tanulás maga az élet.